Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-221

30 Az országgyűlés képviselőházának léniája. Erre beszédes példa, hogy a vidéken egy 10 holdas földbirtokból egy hat főből álló család éven át megél, öltözködik, sőt adót is fizet, de ha ennek a családnak eszébe jutna, hogy feljöjjön Budapestre és mondjuk, egy jobb szállodába költöznék, akkor ennek a 10 holdnak bérjövedelme éppen arra volna elegendő, hogy két napig enni kapjon. Az általános intézkedések csoportjába sorolnám még a tej- és hústermelés részére anynyira fontos növényi fehérjéknek idehaza való előállítását. Egy országnak, ahol a napraforgó ! megterem, ahol a szójabab is termeszthető és ahol a lucernának otthona van meg kell, találni a módját annak, hogy ettől az aranyvalutát követelő importtól függetlenítse magát. A textiliparnak nyersanyaggal való ellátása terén a fonállen termesztésének rentabilisabbá tétele,, a parasztgazdaságokba való bevezetése, továbbá juhtenyésztésünknek megfelelő fejlesztése révén lehet a kellő eredményeket elérni. A termelésnek ilyen irányú átállítása természetszerűen bizonyos területeket von el az exportra kerülő cikkek termeléséből, de az apadó volumen párhuzamosan haladhat a javuló minőséggel és azzal a törekvéssel, hogy a nyersanyag helyébe mindinkább a készáru lépjen. Hogy ennek értékesítési szempontból mi a jelentősége, arra beszédes példa a paradicsom esete, amely 3 évvel ezelőtt még a tőkén rothadt, de most, amikor konzerv formájában tudjuk már kivinni, megváltozott a helyzet, s mult évi kiviteli adataink szerint már 55.657 métermázsát tesz ki 2,519.000 pengő értékben. Hasonló a helyzet a dobozsonkánál, amely ma már túlhaladta a szalámi jelentőségét is, vagy például a malátánál^ amely a sörárpának úgyszólván egyedüli értékesítési lehetősége. Fantázia van még az őrölt parajban, vagy az őrölt hagymában is. Mindez arra mutat, hogy ma a gyáripar már kiegészítője a mezőgazdaságnak és én, hogy tiszta képet kapjunk, éppen ezért szívesen venném, hogy a jövőben az a gyáripar, amely a mezőgazdaság terményeit dolgozza fel — mondjuk nemesíti és exportálja — külön mutattassék ki attól a gyáripartól, amely üvegházi jelleggel bír és külföldi nyersanyagot dolgoz fel exportra. A redukált és jórészt nemesített, javított minőségű áru exportjára olyan értékesítési piacokat kell találnunk, amelyek azt zökkenés nélkül és simán veszik át. Azoknak a nagy nyugati államoknak, amelyek súlyt helyeznek arra, hogy Magyarország barátjuk legyen, meg kell adniok a módot arra, hog a mi exportunk náluk mindenkor biztos felvevési lehetőségekhez jusson, mert ez életképességünknek egyik előfeltétele. Hét esztendővel ezelőtt számos cikkben mutattam rá arra, hogy az ehhez vezethető út a preferenciális szerződésnek útja, de az akkori kormány, ha jól emlékszem, a békeszerződésre való hivatkozással, ezt az utat nem találta járhatónak. A Gömbös-kormány ennek ellenére megtalálta a módját annak, hogy mezőgazdasági exportunk részére piacot és megfelelő árakat is tudjon biztosítani. Ebből azt a következtetést vontam le, hogy nem a címek és a jelszavak a fontosak, hanem az eredmények és az eredményeknek olyanoknak kell lenniök, hogy exportunk nyugodtan, egyforma biztos árak mellett fennakadás nélkül folyhasson és a megfelelő magas ár ellen sem a külföld, sem a Nemzeti Bank akadályt ne gördítsen. Az általános és értékesítési jellegű iiitéfc? 221. ülése 1937 május 31-én, hétfőn. kedésék vázolása után át kívánok térni néhány, a termelést elősegítő intézkedés szükségességének ismertetésére. A Magyarország népsűrűsége és a népszaporulat fokozása érdekében folytatott munkásság szükségessé teszi, hogy ebben az országban minden mezőgazdasági terület melioráció folytán necsak művelés alatt álljon, hanem kultúra alatt is. Csak így lehet elérni azt, hogy a mezőgazdaság kellő munkaintenzíyitást, jövedelmezőséget érjen el és hogy szociális téren is eleget tehessen annak a feladatnak, amelyet tőle várnak. E téren a mezőgazdaságnak részint hathatós kormánytámogatásra, részint pedig törvényes intézkedésekre van szüksége. A hathatós kormánytámogatások csoportjába tartozik a talajmeszezés problémája. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy többszöri sürgetésem ellenére a talajmeszezésre, illetőleg a meszezési akcióra szükséges költségek a költségvetésben ez alkalommal sincsenek előirányozva. Pedig a mész a talajban ugyanazt a szerepet tölti be, mint a gyomorsavas embernek alkálikumokkal való gyógyítása, azaz életszükséglet. Savanyú talajokban csak krumpli, zab, esetleg rozs teremhet, de az ilyen talajok hidegek és holtak, nincsen bennük baktérium élet, a leszántott trágya évek múlva is megtalálható bennük változatlan formában, de mésszel ezekből a talajokból prímán termelő talajokat lehet csinálni. A helyzet az, hogy ezeken a savanyú talajokon csak nyomorog a gazda és ennek folytán nem gondolhat arra, hogy 50—80 pengős befektetést eszközöljön talajmeszezés céljából. Mivel ezeket a talajokat — ahogyan azt a vasi ember mondja — a Mindenható rosszkedvében teremtette és azután megfeledkezett róluk, ezek éppen ezért fokozott mértékben szorulnak rá a kormány bölcs és jóindulatú gondoskodására. A meszezéssel elérhető eredményeket általánosítani^ kell, mert ez emeli a nemzeti vagyont és ezért nagyon kérem & földmívelésügyi miniszter urat, hogy a jövőévi költségvetésbe erre kellő fedezetet méltóztassék beállítani. Egy másik szükséglet a melioráció terén a magyar rétek ügyének felkarolása. Hazánk rétterülete 1,156.000 katasztrális hold, ennek háromnegyed része savanyú szénát terem, olyan minőségűt, amelyet az állat nem tud elfogyasztani, sokkal inkább a széna teszi tönkre az állatot.^ Pedig ezeknek a rétterületeknek kultúrábavétele különösen a kisgazdaságok szempontjából bír igen nagy jelentőséggel, azoknak a kisgazdaságoknak a szempontjából, amelyek messze lévén a piactól, az állattenyésztésre vannak utalva és annak folytán, hogy nincs kellő takarmánymennyiségük, állataikat nem kész, hanem nyersáruként kénytelenek eladni. A fokozódó takarmánymennyiség fokozódó állatállományt eredményezne s ennek folytán szintén nagy mértékben növelné nemzeti vagyonunkat. Itt nem kevesebb, mint 8—10 millió métermázsa takarmány kieséséről van szó, ami 500.000—600.000 szarvasmarha téli takarmányát jelenti, vagyis jelenlegi magyarországi szarvasmarhaállományunk egyharmadának megfelelő összeget. Én tehát arra kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy mielőbb méltóztassék a rétek minőségi kataszteri felvétele iránt a szükséges intézkedéseket megtenni, hogy ennek folyamán a megfelelő rétgazdasági programmot ki lehessen dolgozni. A rétgazdálkodással és a rétkultúrával Összefüggésben áll a legelőkultúra és a takar-