Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-221

Az országgyűlés képviselőházának 221. ülése 1937 május 31-én, hétfőn. 31 mányterimesztésnek szántóföldekre való megfelelő kiterjesztése. Ezzel körvonalazódik már az, amit mi zöldmezőgazdálkodás alatt értünk és ami előfeltétele az olcsó, intenzív és rentábilis mezőgazdaságnak. Folytatólag rá kívánok mutatni néhány törvényes intézkedésre, főleg olyanokra, amelyek az állattenyésztés szempontjából fontosak. Jelenlegi állattenyésztési törvényünk csak a köztenyésztésnél írja elő a megfelelő minőségű apaállatok tartását és szabályozza a tenyészkörzeteket, míg a magántenyészet teljes szabadságot élvez, pedig a köz- és a magántenyésztésnek' egy színvonalon kell állania és egyformán kell a nemzet érdekeit szolgálnia. Különösen szembeötlő a magántenyésztésnek egy jogi kinövése a juhtenyésztésnél, ahol már minden legkisebb gazda 20—25 anyabirkát tart, azaz egy kosalját, tehát, a magánállattenyésztés szabályai alá esvén, a leglehetetlenebb apaállatokat tarthatja, pedig éppen a juhtenyésztés az, amely különösen megkívánja a kormányzat által való felkarolást, mert még mindig csak háromötöd részben tudjuk fedezni hazai iparunk gyapjúszükségletét és évente 5'5 millió kg gyapjút kell aranyvalutával külföldről importálnunk. Juhállományunkat tehát egymillió darabbal kellene felemelni; de nem elégséges csak a darabszámmal való szaporítás, hanem ezzel párhuzamosan kell haladni a minőségi fejlesztésnek is és itt arra kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy majd egyrészt aziránt méltóztassék intézkedni, hogy a magántenyésztésben csak államilag elismert apaállatokat legyen szabad használni,, másrészt pedig a juhnyírásnál a hivatalos bonitálás is előirassék. Tudom, hogy Magyarországon, ahol gazdasági tekintetben még igen liberálisan gondolkozunk, ez nehézségekbe ütközik, de ha Ausztrália 110 millió darabból álló juhállományánál meg tudja tenni, hogy minden magántenyésztésű juh nyírásánál is jelen van a hivatalos bonitáló, akkor azt hiszem, ezt Magyarországon is meg lehet oldani. A törzstenyészetnek kell szolgáltatni a köztenyészet részére a megfelelő apaállatokat, de a törzstenyészettől én magasabb színvonalat kívánnék meg és ezért arra kérem a f földmívelésügyi miniszter urat» hogy törzs juhászataink részére apaállatokat olyan ausztráliai tenyészetektől importáljon, amelyeknél a gyapjú fürthosszúsága 10—12 centiméter és azokat az állann bérmének mintájára a magyarországi törzsjuhászatoknak bérbeadná. Egyidejűleg meg kellene indítani a gyapjúminősítő intézet kebelén belül a bonitálási tanfolyamot, mert ha az, amit én itt javaslok, — remélem, hogy el is fogadja a kormány — törvényerőre fog emelkedni, akkor nekünk nagyszámú gyapjúbonitálóra lesz szükségünk. A fiatalság tehát itt elhelyezkedhetik, sőt mint az ausztráliai példákon látjuk, igen nagy kereseti lehetőségekhez is juthat. Egy másik törvényes intézkedés, amely talán szintén a termelés elősegítésének a rovatába sorolható, az adózás kérdése is, amely nálunk feltétlenül reformra szorul. Hogy mást ne mondjak, a mezőgazdánál az adózás az adómentes létminimumot nem ismeri és a progresszivitásnak rossz értelmezése folytán sújtja azt a gazdát, aki jól gazdálkodik és jutalmazza azt, aki rosszul gazdálkodik. A jövedelmi adó; zás terén egyforma elbírálás alá esik az, aki pénzét cselédházakba fektette bele. ami kizárólag szociális, nem kamatozó befektetés és az,, aki Montecarlóban kártyázta el. A gazda telekkönyve és könyvvitele mindenki előtt nyitva áll, a bankbetét és az értékpapírletét pedig hétpecsétes titok. Szerintem ezek abuzusok s ezeken feltétlenül változtatni kell. (Úgy van! balfelöl-) Befejezésül még rá kívánnék mutatni a növénynemesítés fontosságára, de az idő előrehaladottságára való tekintettel erre majd a részletes vita során fogok kitérni. T. Ház! Mindezek, amiket én itt felsoroltam, rapszodikusan kiragadott szemelvények abból a nagy feladathalmazból, mely előttünk áll, ha mezőgazdaságunk stabilitását, intenzívebbé és rentabilisabbá tételét és szociális célkitűzéseinket el kívánjuk érni. Az agrárnépesség és a magyar föld, amely két tényező csak együtt képez egy egészet, alkotják azt a fundamentumot, amelyen a nemzet jövőjét felépíthetjük és ha azt akarjuk, hogy az a népi erő soha ki nem apadó forrásává váljék, akkor most, a konjunktúra és a, fellendülés időszakában kell megragadnunk a pillanatot és megoldanunk azokat az agrárproblémákat, amelyeknek megoldása létünket és jövőnket biztosítani tudja. A költségvetést elfogadom. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Mizsey György! Mizsey György: T. Ház! Báró Roszner István t. képviselőtársam előadását az agrárkérdésekről nagyon szívesen hallgattam, kívánságaihoz hozzájárulok, de a többségi pártnak kellene ezeket keresztülvinni. (Ügy van! a baloldalon-) A törpebirtokok kiegészítése, a járási mintagazdaságok megteremtése, a meszezés olyan dolgok, amelyekhez az én pártom örömmel hozzájárul, (vitéz br. Roszner István: Eemélem Felkiáltások a baloldalon: Tessék megcsinálni! — Dinnyés Lajos: Szavazzuk le a kormányt, ha nem csinálja meg! — vitéz Br. Roszner István: Megcsináljuk! — Dinnyés Lajos: Milyen kormány az, amelyik nem csinál meg ilyen dolgokat?) Mélyen t. Ház! A földmívelésügyi tárca költségvetésének előirányzata a múlt évivel szemben kétmillió pengővel emelkedett. (Kun Béla: Kevés! Több kellett volna!) Ez nem kielégítő. Kétmillió pengő emelkedés annál a tárcánál, amely az országnak majdnem nagyobb hányadát foglalkoztató őstermeléssel és mezőgazdasággal foglalkozik, nagyon kicsiny, A földmívelésügyi tárca költségvetése csak olyan ügyet tartalmaz, amelyet a földmíveléssel foglalkozó egyének szeretnének előbbre vinni. Ma közhangulat, sőt kormányürogramm a kisembereken való segítés, de ebben a földmívelésügyi költségvetésben a legkevesebb a kisemberek segítése. Nagyon jól tudom, hogy a realitásokkal számolnunk kell, de az arányosítás nem irreális, hanem az egész ország kérdése. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) T. Ház! A földmívelésügyi tárca költségvetésének tételeit, számait nézve a legszembetűnőbb hiány a mezőgazdasági szakoktatásnál mutatkozik. Nem beszélek most a felsőbbfokú gazdasági akadémiákra előirányzott öszszegről, mert annak beállítását helyeslem, de keveslem, az alsó- de középfokú oktatás céljára felvett összegeket. (Úgy van! Ügy van! a baloldalon.) Nem akarom elvitatni a felsőfokú iskolák jelentőségét, de széles néprétegeink megérdemelnék azt, hogy a földmívelésügyi kormányzat minél többet foglalkozzék az alsó néposztályok oktatásával. (Horváth Ferenc: Ez az intenzív termelés alapja!) Finnország ~*£s Dánia mezőgazdasági kultúrájának és az ^"ág jólétének alapja a mezőgazdasági szak-