Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-228

Az országgyűlés képviselőházának 32, beszélték a dolgot és állást foglaltak a cég kö- . vetélése ellen. Ezen az értekezleten semmiféle katonai dolog szóba nem került» mert hiszen egyszerűen csak arról volt szó, hogy a cég a munkásaitól azt követelte, hogy túlórában dolgozzanak, ami után azonban százalékot nem kapnak. Mármost mi történt? A munkaadók környezetéből valaki feljelentette a munkásokat a honvédség kémelhárító osztályánál, hogy idegenek előtt katonai titkokat beszéltek el. Másnap a katonai hatóságok három munkást, a gyár három bizalmiférfiját autón elvitték kill aJlgatásfa és csak hosszabb kihallgatás után derült ki az, hogy ezek semmiféle katonai titok elárulásában nem bűnösek, mert nem tettek mást, minthogy az értekezleten azt beszélték meg, hogy hogyan foglaljanak állást a munkaadónak az ellen a kívánsága ellen, hogy túlórákban dolgozzanak. Ezt a három munkást meghurcolták, elvitték kihallgatni és hosszas nyomozást indítottak ellenük. Azt hiszem, csak párhónapi fogság után szabadultak ki, azonban még mindig csak annak a gyanúja alatt, hogy hátba mégis van valami igaz abban a feljelentésben, amelyet a munkaadó ellenük intézett. Volt egy másik eset. Egy pestkörnyéki gyárban a munkások választottak maguknak egy bizalmi embert, hogy az ő érdekeiket a munkáltatóval szemben képviselje. Az egyik mérnöknek nem tetszett ennek a munkásnak a magaviselete, mert a munkás állítólag társai erdekében túlságosan követelőén lépett fel. Egyszerűen feljelentették a katonai hatóságnál, hogy katonai titkot árult el. A katonai hatóság éjjel szállt ki, ezt az embert letartóztatták, elvitték s csak háromnapi kihallgatás és nyomozás után bocsátották szabadon, de az az ezer munkás, aki ezt az embert megbízta a maga érdekeinek képviseletével, majdnem hogy sztrájkba lépett azért, mert nem akarták eltűrni, hogy az ő bizalmi emberüket ilyen csekélységekért molesztálják. Ki biztosít bennünket a felől, hogy ha ez a 2. § életbe lép, nem lesz-e mindennap kitéve a polgár annak, hogy hallott valamit, amit odahaza feleségének elmondott és éjjel jönnek érte, letartóztatják, elviszik, becsukják és talán még a legsúlyosabban bántalmazzák is. T. Képviselőház! Ahogyan a kémkedésről szóló 1931:XXVL te. nem szüntette meg a kémkedést, mert hiszen minden héten, minden hónapban olvassuk a lapokban, hogy hány embert ítéltek el kémkedésért, legfeljebb kockázatosabbá tette a kémkedést, azonképpen ez a szakasz sem fogja megakadályozni a pletykák és hírek terjesztését, legfeljebb kockázatosabbá teszi és legfeljebb ártatlan emberek kerülnek abba a szerencsétlen szituációba., hogy egyszerűen becsukják őket. De ha már a rémhírek és pletykák terjesztését büntetjük, > akkor talán mégis gondolkodnia kellene az igazságügyminiszter úrnak azon, hogy azoknak a rémhíreknek és pletykáknak a terjesztőit, amelyeket palám et publice terjesztenek a lapokban, hogyan kellene, büntetni. Néhány héttel ezelőtt olvashattuk a kormány aranymagon tartott sajtójában, hogy Szentesen kommunista lázadás tört ki s ezt a kommunista lázadásta zsidók pénzelik. Az egyszerű polgárnak hideg futott végig a hátán, hamar megvette 4 vagy 6 fillérért az újságot és kiolvasta belőle, hogy Szentesen a vörösök munkásotthont akarnák építeni, ahol földalatti nemzetbontó tevékenységüket folytathassák és a munkásotthon céljaira a zsidók adták össze a pénzt. A legszörnyűbb aláfestésben mutatták '. ülése 1987 június 9-én, szerdán» 393 be nemcsak a munkások kommunista mivoltát, hanem azoknak a zsidóknak nemzetietlen magatartását is, akik egypár pengőt adtak ennek a munkásotthonnak a létesítéséhez. Amikor azután szorosabban utána jártak a dolognak, kiderült, hogy Szentesen, mint minden más nagyobb városban, a munkások nem akarnak vendéglőkben összejönni, nem akarják nehezen szerzett keresetüket borra, sörre, vagy pálinkára költeni, hanem munkásotthont akarnak maguknak építeni, ahol egyleti dolgaikat akarják elintézni és mondjuk, kulturális vágyaikat akarják kielégíteni. Ebből a célból Szentes városához fordultak. Szentes városa adott is a munkásotthon létesítésére egy nagyobb összeget. Mivel azonban ez a pénz nem volt elég, magánosoknál is kezdtek ennek a munkásotthonnak érdekében gyűjteni. Találkoztak keresztények és zsidók, sőt igen jeles keresztény emberek is, akik erre a célra pénzt adtak, úgyhogy a munkásotthon építésére összejött egy bizonyos összeg. Nem annyi, hogy ezt a munkásotthont máig is jól fel tudták volna építeni, de valamennyi pénz mégis összejött. Az ottani nyilasok patrónusa úgy vélte, hogy ezzel a munkásotthonépítéssel kapcsolatban elérkezett az ideje annak, hogy nemzetmentő tevékenységet fejtsen ki (Propper Sándor: Jánoska rendőrtanácsos úr támogatásával!) és embereket bérelt fel,, akik ebből eseteket csináltak s ezeknek .okvetetlenkedése pár nap múlva az újságban mint kommunista lázadás volt olvasható. (Propper Sándor: Kernelem, hogy tagja a nyilaspártnak! Felvesznek rendőrtanácsost isi) Azután kiderült a tényállás, kiderült, hogy Szentesen semmiféle kommunista lázadás nem volt^ kiderült, hogy Szentesen a vörösök semmiféle garázdálkodást nem folytattak, egyszerűen egy munkásotthont akartak a munkások felépíteni. Amikor az ügyet megvizsgálták, kiderült, hogy az a nagy hű-hó, amit e körül csaptak, egy bomlottagyú ember fantáziájában született meg. Sajnos, ez a bomlottagyú ember ma is ott van. A munkások kompromittálva vannak a világ előtt, az a pár jóindulatú asidó ember, aki a munkásotthon céljaira pénzt adott, úgy áll ott Szentesen a bedagadtfejű polgárok előtt, mint kommunista lázadó, azonban ennek a dolognak, amelynek során a munkásokat kompromittálták és kompromitáltak egy tucat jóravaló polgárt, nines gazdája és ennek a piszkos rágalomhadjáratnak semmiféle büntetőjogi következménye nincs. Sőt, a törvénytervezetben figyelmesen átolvastam ezt a hírhedt 2. §-t és megállapíthatom, hogy a jövőben, ha munkásokat megrágalmaznak a sajtóban és a rágalmat tovább terjesztik, ennek szintén nem lesz semmiféle szankciója sem. Már most, ha megállapíthatom, hogy az 1931:XXVI. te. nem akadályozta meg a kémkedést, csak kockázatosabbá tette, de alkalmat nyújtott arra, hogy ártatlan embereket ennek a törvénynek egyik-másik szakasza alapján zaklatni lehessen, ha tehát lényegében az országnak ez a törvény és a kémkedés büntetésének megszigorítása nem használ, akkor kérdem: mi szükség van erre a paragrafusra, amelyről eleve megállapíthatjuk, ihogy a pletykázást nem fogja megszüntetni, sót annak legveszedelmesebb fajtáját* amely az újságokban jelentkezik bizonyos társadalmi rétegek, bizonyos foglalkozást űzők ellen, nem fogja megszüntetni, ellenben alkalmat ad arra,