Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-228

390 Az országgyűlés képviselőházának illeti, de semmiféle rendkívüli intézkedésért a kormányt nem zaklatják. De továbbmegyek. A pár nappal ezelőtt befejeződött költségvetési vitában hallottuk a gazdasági miniszter urakat dicsekedni, hogy kormányzásuk nyomán megélénkült a gazda­sági élet és a gazdasági jólét emelkedőben van, sőt az egyik miniszter úr — most már nem emlékezem reá, melyik — számokat is idé­zett annak bizonyítására, hogy a kormány munkája nyomán mennyire emelkedik a köz­jólét és felhozta azt, hogy a kivitt áruk értéke az előző évi 443 millióról 510 millióra emelke­dett, a hazai betétállományban 100 millió gya­rapodás mutatkozik, iaz államháztartás bevéte­lei 75 millió pengővel növekedtek, végül azt is felemlítette a miniszter úr, hogy a Máv. teher­forgalma 12 millió tonnával volt nagyobb, mint 1935-ben. Ezek a számok közvetve arra engednek következtetni, hogy a gazdasági élet a rendes kerékvágásba került, tehát semmi szüksége nem forog fenn annak, hogy a gaz­dagsági élet és az államháztartás egyensúlyát fenyegető veszély címén évről évre meghosz­szabbítsák a kormány kivételes hatalmai 1931-ben az akkori kormány a 33-as bizott­ság létesítését azzal indokolta, hogy erre a bizottságra csak rövid átmeneti időre lesz szükség és amint a gazdasági viszonyok a rendes mederbe kerülnek, a bizottság felesle­ges lesz és a kormány a bizottság működését meg fogja szüntetni, mert — mint az akkori indokolás mondotta — a kormány maga is érzi azt. hogy a 33-ias bizottság tevékenysége nem valami nagyon egyezik a parlamentariz­mus elveivel, inkább diktatúrás íze van és csak addig akarja fenntartani, ameddig arra szükség van. De úgylátszik, a kormánynak na­gyon jólesik ez a mankó, amelyre rátámasz­kodhatik és így azzal iaz ürüggyel, hogy a gazdasági viszonyok még nem ^ konszolidálód­tak, a gazdasági viszonyok még nem állan­dóak, kéri a bizottság működésének meghosz­szabbítását. Azt hiszem, rövid felszólalásommal sike­rült bizonyítanom azt, hogy a gazdasági élet ma már nagyjában normális keretek között mozog. Ami még hátra van, a kötött forgalom, a kötött devizaforgalom és egyéb ilyen intéz­kedések, azok tőlünk teljesen függetlenek, azok az európai helyzettől függnek, sőt nagy­iában a világhelyzettől. Amint a spanyol há­ború megszűnik vagy sikerül legalább a sze­rencsétlen spanyol polgárháborút a nagyhatal­maknak lokalizálniok, amint megint idejük lesz arra, hogy a gazdasági élet konszolidá­ciója érdekében dolgozzanak, önmaguktól szűnnek meg azok a nehézségek, amelyek fennállanak és így az én becsületes meggyőző­désem szerint a 33-as bizottság további fenn­tartására semmi szükség nincs Igen t. Képviselőház! Én, mint szorgalmas ember, át szoktam olvasni a 33-as bizottság ha­tározatait is és figyelemmel kísérem a bizott­ságnak a működését. A kiadott rendeleteket — nagyon helyesen állapította meg Eassay igen t, képviselőtársam a legtöbb esetben — már post festam vitték a íbizottság elé, akkor terjesz­tették a bizottság elé, amikor azokat már régen kiadták, amikor azok már gyakorlatilag régen életbe léptek. Mégis, ha megnézem ezeket a ren­deleteket, alig találok közöttük olyat, amely azt mutatná, hogy ennek a meghozatalára rendkí­vül sürgősen szükség volt és így az országgyű­lés elé azt nem lehetett volna vinni. Nincs azokban öt olyan intézkedés, amelyet az ország­228. ülése 1937 június 9-én, szerdán. gyűlés, helyesebben a képviselőház kellő idő­ben le nem tárgyalhatott volna és kellő időben a kormánynak ne bocsáthatott volna rendelke­zésére. Sem a gazdasági viszonyok nem teszik tehát Indokolttá a 33-as bizottság fennmaradását, sem nem teszi indokolttá a 33-as bizottság fennma­radását az, hogy a rendkívüli intézkedésekre szükség van, mert — mint mondani bátor vol­tam — ha megnézzük a 33-as bizottság által ed­dik kiadott rendeleteket, azokból igen keveset találunk olyat, amelynek kiadása az országgyű­lés megkerülésével lett volna szükséges.. Az országgyűlés minden ilyen rendelkezést kellő időben^ szállított volna. De evés közben jön meg' az étvágy s 1931-ben, amikor ezt a rendkívüli felhatalmazást a kormány megkapta, ezzel na­gyon jól kezelhető, nagyon kényelmes és nagy­szerű kormányzati eszközt kapott arra, hogy a felelősséget magától elhárítsa. Nekem, aki a legteljesebb szabadságnak és a demokráciának vagyok a híve és természete, sen nemcsak pártállásomnál fogva, hanem mul­tam és meggyőződésemnél és világszemléletem­nél fogva is ellensége vagyok minden diktatú­rának, azt kell mondanom, hogy a diktatúrá­val is jár bizonyos súlyos felelősség, amit nem lehet áthárítani. Amit Mussolini^ cselekedett. azért a felelősséget nem háríthatja át senkire, azért neki kell felelnie; akár vízszint hal raesr, akár máskérmen, de neki cselekedeteiért felél­nie kell. Hitlernek személvesen kell felelnie azért, amit csinált, mint ahogy Sztálinnak is személvesen kell felelnie a cselekedeteiért. A diktatúra előnyei mellett ev a diktatúrának a hátránya, hogy, mint a trafik elé festett török, szenved a neve alatt elkövetett ccselekedete­kért. A magyar kormány is beleszeretett a dik­tatúrába, gyakorolja is, de a 33-as bizottságon keresztül. Ünnepélyes kézmosást rendez, nagy lavór vizet vesz maga elé, megmossa a kezét és azt mondja: látjátok magyarok, én ártatlan vagyok ebben a rendeletben, a 33-as bizottság csinálta, mit akartok tőlem. A képviselőház el­fogadott egy törvényt, annak alapján a 33-as bizottságot állítottam oda és ez a 33-as bizott­ság bizonyos szurrogátuma az országgyűlésnek. A jogászok nagyok az ilyen közjogi magyará­zatokban, de én az én laikus beszédemben ... (Esztergályos János: Nemsokára már a tör­vényhozás lesz a szurrogátum!) Erre akartam éppet kitérni, t. képviselőtársam. Elnök: Kérem Esztergályos képviselő urat, hogy tartózkodjék az ilyen megjegyzésektől. Malasits Géza: Azt mondják tehát: a 33-as bizottság helyettesíti az országgyűlést és min­den határozatát az országgyűlés nevében, he­lyesebben közjogi szellemben teszi meg, tehát nem én. a kormány diktálok, nem mi vagyunk azok, akik a diktatúrát gyakoroljuk, hanem ime a 33-as bizottság. Ez az álcázott diktatúrá­nak tipikus képét mutatja és már csak azért is, mert minden diktatúrának, akár nyilt, akár álcázott az a diktatúra, ellenségei vagyunk ­minden diktatúrát halálosan gyűilölünk, mert minden diktatúrából csak baj, átok és szenve­dés zúdul a szegény emberekre, (Esztergályos János: Ellenkezik a józan ésszel) és már csak ebből a szempontból sem fogadhatom el az előttünk fekvő törvényjavaslatnak 1. §-át. De, t. Képviselőház, az idén eggyel több okunk van a javaslatot ellenezni, mert a kor­mán v belevett a javaslatba esay 2. §-t, amely a valótlan hírek terjesztésének büntetőjogi üldö-

Next

/
Thumbnails
Contents