Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-228

390 Az országgyűlés képviselőházának illeti, de semmiféle rendkívüli intézkedésért a kormányt nem zaklatják. De továbbmegyek. A pár nappal ezelőtt befejeződött költségvetési vitában hallottuk a gazdasági miniszter urakat dicsekedni, hogy kormányzásuk nyomán megélénkült a gazdasági élet és a gazdasági jólét emelkedőben van, sőt az egyik miniszter úr — most már nem emlékezem reá, melyik — számokat is idézett annak bizonyítására, hogy a kormány munkája nyomán mennyire emelkedik a közjólét és felhozta azt, hogy a kivitt áruk értéke az előző évi 443 millióról 510 millióra emelkedett, a hazai betétállományban 100 millió gyarapodás mutatkozik, iaz államháztartás bevételei 75 millió pengővel növekedtek, végül azt is felemlítette a miniszter úr, hogy a Máv. teherforgalma 12 millió tonnával volt nagyobb, mint 1935-ben. Ezek a számok közvetve arra engednek következtetni, hogy a gazdasági élet a rendes kerékvágásba került, tehát semmi szüksége nem forog fenn annak, hogy a gazdagsági élet és az államháztartás egyensúlyát fenyegető veszély címén évről évre meghoszszabbítsák a kormány kivételes hatalmai 1931-ben az akkori kormány a 33-as bizottság létesítését azzal indokolta, hogy erre a bizottságra csak rövid átmeneti időre lesz szükség és amint a gazdasági viszonyok a rendes mederbe kerülnek, a bizottság felesleges lesz és a kormány a bizottság működését meg fogja szüntetni, mert — mint az akkori indokolás mondotta — a kormány maga is érzi azt. hogy a 33-ias bizottság tevékenysége nem valami nagyon egyezik a parlamentarizmus elveivel, inkább diktatúrás íze van és csak addig akarja fenntartani, ameddig arra szükség van. De úgylátszik, a kormánynak nagyon jólesik ez a mankó, amelyre rátámaszkodhatik és így azzal iaz ürüggyel, hogy a gazdasági viszonyok még nem ^ konszolidálódtak, a gazdasági viszonyok még nem állandóak, kéri a bizottság működésének meghoszszabbítását. Azt hiszem, rövid felszólalásommal sikerült bizonyítanom azt, hogy a gazdasági élet ma már nagyjában normális keretek között mozog. Ami még hátra van, a kötött forgalom, a kötött devizaforgalom és egyéb ilyen intézkedések, azok tőlünk teljesen függetlenek, azok az európai helyzettől függnek, sőt nagyiában a világhelyzettől. Amint a spanyol háború megszűnik vagy sikerül legalább a szerencsétlen spanyol polgárháborút a nagyhatalmaknak lokalizálniok, amint megint idejük lesz arra, hogy a gazdasági élet konszolidációja érdekében dolgozzanak, önmaguktól szűnnek meg azok a nehézségek, amelyek fennállanak és így az én becsületes meggyőződésem szerint a 33-as bizottság további fenntartására semmi szükség nincs Igen t. Képviselőház! Én, mint szorgalmas ember, át szoktam olvasni a 33-as bizottság határozatait is és figyelemmel kísérem a bizottságnak a működését. A kiadott rendeleteket — nagyon helyesen állapította meg Eassay igen t, képviselőtársam a legtöbb esetben — már post festam vitték a íbizottság elé, akkor terjesztették a bizottság elé, amikor azokat már régen kiadták, amikor azok már gyakorlatilag régen életbe léptek. Mégis, ha megnézem ezeket a rendeleteket, alig találok közöttük olyat, amely azt mutatná, hogy ennek a meghozatalára rendkívül sürgősen szükség volt és így az országgyűlés elé azt nem lehetett volna vinni. Nincs azokban öt olyan intézkedés, amelyet az ország228. ülése 1937 június 9-én, szerdán. gyűlés, helyesebben a képviselőház kellő időben le nem tárgyalhatott volna és kellő időben a kormánynak ne bocsáthatott volna rendelkezésére. Sem a gazdasági viszonyok nem teszik tehát Indokolttá a 33-as bizottság fennmaradását, sem nem teszi indokolttá a 33-as bizottság fennmaradását az, hogy a rendkívüli intézkedésekre szükség van, mert — mint mondani bátor voltam — ha megnézzük a 33-as bizottság által eddik kiadott rendeleteket, azokból igen keveset találunk olyat, amelynek kiadása az országgyűlés megkerülésével lett volna szükséges.. Az országgyűlés minden ilyen rendelkezést kellő időben^ szállított volna. De evés közben jön meg' az étvágy s 1931-ben, amikor ezt a rendkívüli felhatalmazást a kormány megkapta, ezzel nagyon jól kezelhető, nagyon kényelmes és nagyszerű kormányzati eszközt kapott arra, hogy a felelősséget magától elhárítsa. Nekem, aki a legteljesebb szabadságnak és a demokráciának vagyok a híve és természete, sen nemcsak pártállásomnál fogva, hanem multam és meggyőződésemnél és világszemléletemnél fogva is ellensége vagyok minden diktatúrának, azt kell mondanom, hogy a diktatúrával is jár bizonyos súlyos felelősség, amit nem lehet áthárítani. Amit Mussolini^ cselekedett. azért a felelősséget nem háríthatja át senkire, azért neki kell felelnie; akár vízszint hal raesr, akár máskérmen, de neki cselekedeteiért felélnie kell. Hitlernek személvesen kell felelnie azért, amit csinált, mint ahogy Sztálinnak is személvesen kell felelnie a cselekedeteiért. A diktatúra előnyei mellett ev a diktatúrának a hátránya, hogy, mint a trafik elé festett török, szenved a neve alatt elkövetett ccselekedetekért. A magyar kormány is beleszeretett a diktatúrába, gyakorolja is, de a 33-as bizottságon keresztül. Ünnepélyes kézmosást rendez, nagy lavór vizet vesz maga elé, megmossa a kezét és azt mondja: látjátok magyarok, én ártatlan vagyok ebben a rendeletben, a 33-as bizottság csinálta, mit akartok tőlem. A képviselőház elfogadott egy törvényt, annak alapján a 33-as bizottságot állítottam oda és ez a 33-as bizottság bizonyos szurrogátuma az országgyűlésnek. A jogászok nagyok az ilyen közjogi magyarázatokban, de én az én laikus beszédemben ... (Esztergályos János: Nemsokára már a törvényhozás lesz a szurrogátum!) Erre akartam éppet kitérni, t. képviselőtársam. Elnök: Kérem Esztergályos képviselő urat, hogy tartózkodjék az ilyen megjegyzésektől. Malasits Géza: Azt mondják tehát: a 33-as bizottság helyettesíti az országgyűlést és minden határozatát az országgyűlés nevében, helyesebben közjogi szellemben teszi meg, tehát nem én. a kormány diktálok, nem mi vagyunk azok, akik a diktatúrát gyakoroljuk, hanem ime a 33-as bizottság. Ez az álcázott diktatúrának tipikus képét mutatja és már csak azért is, mert minden diktatúrának, akár nyilt, akár álcázott az a diktatúra, ellenségei vagyunk minden diktatúrát halálosan gyűilölünk, mert minden diktatúrából csak baj, átok és szenvedés zúdul a szegény emberekre, (Esztergályos János: Ellenkezik a józan ésszel) és már csak ebből a szempontból sem fogadhatom el az előttünk fekvő törvényjavaslatnak 1. §-át. De, t. Képviselőház, az idén eggyel több okunk van a javaslatot ellenezni, mert a kormán v belevett a javaslatba esay 2. §-t, amely a valótlan hírek terjesztésének büntetőjogi üldö-