Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.
Ülésnapok - 1935-228
Az országgyűlés képviselőházának 2\ szén őszintén meg kell mondanom, hogy Rassay Károly igen t. képviselőtársam fejtegetéseiből nemcsak én, hanem minden józan ember is azt következtetheti, amit egyébként a közéletben nap-nap után látunk is, hogy az állami főhatalom két kezelője közül a kormány az, amelynek pozíciója a gyengébb. A kormány pozíciója gyengült a kormányzóval szemben, és mindazok a törvényjavaslatok, amelyek a2 utóbbi időbe*n napvilágot láttak, erre mutatnak, de főként nagyon élesen mutatja ki a kormány pozíciójának gyengülését az a törvénytervezet, amely a kormányzói jogkör szabályozásáról szól és amely a közelmúlt napokban látott napvilágot. Az én meggyőződésem, hogy a kormány pozíciója a kormányzó hatalmával szemben gyengült, még abban is kifejezésre jut, hogy a miniszter urak egyike-másika olyan kijelentéseket tesz, amely kijelentéseket a régi világban Ferenc József miniszterei túlzott lojalitásból resteltek voinak megtenni. (Farkas István: Ügy van!) Rátérve magára • a javaslatra, a javaslat indokolása azt mondja, hogy a közgazdasági helyzet és az államháztartás helyzete az előbb említet + felhatalmazásnak további meghosszabbítását teszi szükségessé, mert mindazok a körülmények, amelyek a felhatalmazás megadására j 931-ben indokul szolgáltak, — vagyis a súlyos gazdasági válság, a bizonytalanság és az ezzel járó bajok — lényegükben ma is fennállaiiak. (Gr. Apponyi György: Hiszen javulásról beszélnek!) A kormánypárti oldalon ülő közgazdászok, takarékpénztári és bankigazgatók meglehetősen izzadságszagú magyarázatokat szolgáltatnak ahhoz, hogy ez így van. Például Reményi Schneller igen t. képviselőtársam valóságos akadémiai disszertációt tartott nekünk arról, hogy a külföldi adósságok még nincsenek rendezve, noha ő is elismerte, hogy éppen a külföldi adósságok tekintetében a helyzet 1931 óta lényegesen javult, hiszen tudjuk, hogy a valutáris intézkedések következtében ezek az adósságok önmaguktól lettek kevesebbek és magyarázatot tartott" nekünk arról, hogy bizony a helyzet még mindig milyen nehéz és mennvire szükség van azokra a rendkívüli intézkedésekre, amelyekre a kormány felhatalmazást kíván. A nélkül, hogy^ nagyon messzire vissza akarnék menni, .mégis szükségesnek tartom, hogy az 1931. évi állapotokról és azok előzményeiről valamit elmondjak. A gazdasági válság 1929-ben indult el Amerikából és 1930-ban érte el Európát. Hatása Németországban és utána Ausztriában mutatkozott először. Az 1930-as esztendő a forgalom szempontjából már lényegesen rosszabb volt, mint az 1929-es év, mert a munkanélküliség az egyik esztendőről a másikra hihetetlen mértékben nőtt, az üzleti forgalom 1930-ban legalább 20 százalékkal csökkent 1929-cel szemben és csökkent a ledolgozott munkaórák száma is. Szóval már 1930-ban érezni lehetett a^ gazdasági válságot. 193Hben a bécsi bankbukások, azonkívül a német bankbukások következtében a helyzet már annyira \~r'\ ol r\1~tf\f\ ATT 'VIOMl.Tl.lr rVrViTPTT O T»ÖTnrtlmOY»*lTTl IT-ÏVI Ul^^t/tJVUUUU i i • v k« ' ± . i <, *iw rtt j KAr » <kJ I i n i wjui. u vu AX \J i csönök következtében a kormánynak döntő elhatározással bankzárlatot kellett elrendelnie, A bankzárlat pánikot okozott a közönség" körében, senki sem tudta mi következik, mi lesz másnap. A gazdasági lapok napról-napra keservesebbnél-keservesebb híreket közöltek a gazdasági élet, a forgalom megromlásáról. Ilyen körülmények között, ha nem is helyesel28. ülése 1937 június 9-én, szerdán, 389 1 hettük, de természetesnek találtuk, hogy a kor| mány rendkívüli intézkedésekhez nyúl. Ma azonban, t. Képviselőház, ilyen rendkívüli intézkedésekhez egyáltalán nem kell nyúlni, mert ezekre semmiféle szükség nincsen. A gazdasági viszonyok — kapitalista szempontból nézve a dolgokat — erősen javultak. A javulás 1931 óta egyenesen szembeszökő. Emelkedett a földjáradék — ezt nem lehet tagadni — és ezzel kapcsolatban emelkedtek a földárak, a terményárak, az állatárak, szóval a mezőgazdaságnak kezd már kissé jobban menni, sőt a költségvetési vita során számtalanszor hallottuk, hogy a mezőgazdaságnak 1936-ban mintegy 100 millió pengővel több (bevétele volt, mint 1935-toen. Ezenkívül megnagyobbodott 1936-ban a vállalkozói haszon, mert a foglalkoztatott munkások száma is emelkedett. Ezzel kapcsolatban csak arra akarok rámutatni, hogy amikor Knob Sándor igen t. képviselőtársam az iparügyi tárca előadói beszédét elmondotta, valóságos vihar támadt, pedig Knob Sándor semmivel sem mondott az idén, 1937-ben kapitalistább ízü beszédet, mint 1936-ban. Miután azonban mindenki érezte, hogy a vállalkozói haszon növekedett, hogy a tőke hozadéka emelkedett, és látják, r hogy ebből a többletből ezek a rideg szőrösszívű kapitalisták a köznek semmit nőm akarnak leadni, ezért volt a felháborodás; mert még sem járja, hogy valaki még dicsekedjék is azzal, hogy barátai mennyit keresnek. Nem lehet tehát azt mondani, hogy a gazdasági viszonyok rosszabbodtak. Egy ponton rosszabbodtak a viszonyok, vagy legalább is nem javultak és ez az alkalmazottak és a munkások helyzete. Hivatalos statisztikai kimutatások alapján állítom, hogy az ipari munkások foglalkoztatottsága 1929-cel szemben 1936-ban már csak 2%-kai volt alacsonyabb, mint 1929ben, tehát 2%-kal kevesebb munkás dolgozott 1936-ban, mint 1929-ben. Ezzel szemben a Stud, kimutatása szerint — már pedig a Stud, nagyon meg szokta rostálni még a saját kimutatásait is •— a munkabérek csaknem 21%-kal kisebbek. Méltóztassék megnézni miniszter úr a kimutatást, ezenkívül a Magyar Gazdaságkutató Intézet legújabb helyzetjelentését, amely világosan kimutatja, — talán egy-két pontban van eltérés — hogy a foglalkoztatott munkások száma 1936-ban 2%-kal volt kevesebb mint 1929-ben s amivel szemben a munkabérek, a keresetek, csaknem 21%-kal voltak kisebbek. Ha tehát gazdasági válságról, gazdasági bajokról beszélünk, akkor elsősorban az alkalmazottak, a tisztviselők, a munkások, a mérnökök, általában a kapitalizmus bérmunkásai, a bérért, fizetésért dolgozók panaszkodhatnának, ezek mondhatnák azt, hogy a kormánynak a felhatalmazása megvan hozzá, tessék rendkívüli intézkedéseket tenni. De ezek nem kívánnak rendkívüli intézkedéseket, sem a munkásosztály, sem a tisztviselők, sem a többi kereső réteg nem fordul a kormányhoz azzal a kérelemmel, hogy: no most, kormány, a 33-as bizottságot tessék összehívni,, mint egy vészbizottságot és gyorsan javítani a helyzeten; noha rájuk férne, noha munkájuk után megérdemelnék, hogy valamivel nagyobb fizetést kapjanak és az élet gyönyörűségeiből jobban vehessék ki a részüket, mégis türelmesen varnak, amíg a saját erejükből ki tudják maguknak préselni azt, ami egyébként őket jogosan meg55*
