Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-221

Az országgyűlés képviselőházának 221. ülése 1937 május 31-én,, hétfőn. taszteré és a munkában való elhelyezésüknél állami szervek közbeiktatása hivatott itt segédkezet nyújtani, míg a baleset, betegség és aggkor esetére szóló biztosítás kell, hogy bezárja azt a szociális kört, amelyet a munkástelephelyeseknek meg keíl adnunk. Amíg a munkástelcphelyeseknóí — amint láttuk — az agrárpolitikai gondoskodás személyi jellegű, addig a birtokminimummal, vagy azon felül rendelkezőknél, a gondoskodás már kimondottan mezőgazdasági jellegű, azaz termelési és értékesítéspolitikai kell, hogy legyen. A családi kisbirtokoknak és az ennél nagyobb gazdasági típusoknak olyan jövedelmezőségi lehetőséget kell tudnunk biztosítani, hogy abból úgy a gazdának, mint családjának élet- és kultúrszínvonala, továbbá az állammal szemben fennálló teherviselési kötelezettségének teljesítése és a nyugodt aggkor biztosítható legyen. E kívánságok teljesíthetőségének előfeltétele a legintenzívebb gazdálkodás, de tisztában vagyok azzal, hogy ez a legintenzívebb gazdálkodás a családi kisbirtokokon fog a legtöbb nehézségbe ütközni. A magam részéről a kérdést úgy tartanám megoldhatónak, hogy törvény írná elő, hogy az, aki családi kisbirtokon gazdálkodik, a téli gazdasági iskola elvégzésére és ezenfelül továbbképző kurzusok látogatására is köteleztessék. A téli gazdasági iskolák jelentősége közismert, a továbbképző kurzusok számára azonban mintagazdaságokra volna szükség, olyanokra, mint amilyenek a kultúrált nyugaton mindenütt vannak. Ezek a mintagazdaságok abból állanak, hogy a magánkézben lévő, legjobban kezelt s a modern követelményeknek leginkább megfelelő gazdaságok bizonyos kedvezmények ellenében állami elleüőrzés alá vetik magukat és ezek a mintagazdaságok azután azok, ahol a téli gazdasági iskolát végzett egyének szemléltető továbbképzésben részesülnek. Ezek a gazdaságok azok, amelyek körzeteik részére a szükségeseknek látszó kísérletezéseket elintézik, továbbá azt a körzetet a legkiválóbb nemesített vetőmaggal és apaállatokkal látják el. Ezek a gazdaságok azok, amelyek mindenkor gazdasági tanácsadással is tudnak szolgálni. Svédországban például, ha valaki főiskolára kíván beiratkozni, akkor előzőleg egy esztendőt ilyen gazdaságban kell praktizálnia, de a svédországi »Praxik« és magyarországi kollégáik között az a különbség van, hogy ott nem Reitpeitschlivel és pepita nadrágban sétálnak, hanem ott kapálnak, fejnek, állatokat etetnek, szántanak,, csépelnek és szénát készítenek, szóval effektív praktikus kiképzésben részesülnek. T. Ház! Amikor a mezőgazdaság jövőjével foglalkozunk, tisztában kell lennünk azzal, hogy a 48 órás munkahét, a minimált munkabérek és a szociális intézkedések, amelyek az ipari munkásság előnyeit szolgálják^ éles differenciát vonnak az ipari munkás és az alacsonyabb ibérekért sokkal többet dolgozó mezőgazdasági munkás között. Tisztában kell tehát lennünk ennek következményeivel, még; pedig azzal, hogy a város mindenkor vonzó hatást fog gyakorolni a vidékre és amíg Budapesten fokozódó ipari konjunktúra mellett is munkástúlkínálkozás lesz, addig a vidéken munkáshiány fog jelentkezni, ami ; nagyon könnyen a mezőgazdaság katasztrófájára vezethet, amint azt nem egy esetben már láttuk. Nekünk ezzel feltétlenül számoolnmxk kell és tévednek azok, akik azt hiszik, hogy ez csak az idegen munkaerőket foglalkoztató gazdaságokat fogja érinteni, mert úgy Németországban, mint az Amerikai Egyesült Államokban éppen a kisbirtok volt az, amely a város és a vidék nagy bérdifferenciája folytán összeomlott. A konjunktúra időszakát tehát nekünk fel kell tudnunk használni arra, hogy a mezőgazdasági cselédség és az agrármunkásság bérét és szociális viszonyait arányos mértékre tudjuk hozni. Németország, ahol ez a folyamat már jóval ezelőtt, röviddel a háború után zajlott le, csak úgy tudta mezőgazdaságát visszanépesíteni, hogy autarchikus vámvédelem révén hihetetlen magasra tornászta fel agrárárait, ezzel a magas bérek fizetését lehetővé téve. Az Amerikai Egyesült Államokban viszont, ahol 16"3 csak a négyzetkilométerenkénti népsűrűség, áttértek a gépesített külterjes gazdálkodásra és ma ott 300 holdon csak két ember szükséges a gazdálkodáshoz. Ha . összehasonlítjuk ezt a két országot a miénkkel, akkor azt mondhatjuk, hogy agrárexportország lévén, autarchikus álmok minket nem érinthetnek, tehát Németország példáját nem követhetjük, de nem követheti egy ország, amelynek százas népsűrűsége van, az Usa. példáját sem. Áz agrárprobléma megoldása Magyarországon tehát a legnehezebb feladatok közé tartozik, de a kivezető utat meg kell és meg is fogjuk találni, ha megvan hozzá az akarat. A szükséges intézkedéseket én három részbe sorolnám, úgymint általános, termel és- és értékesítéspolitikai intézkedések csoportjába. Általános jellegűeknek azokat az intézkedéseket mondanám, amelyek a belső piac felvevőképességének fokozását célozzák, mert a hazai piac fogyasztóképességének emelése és a termelésnek elsősorban a hazai szükséglet fedezésére való átállítása függetlenít minket leginkább a külföldtől, azaz, az exporttal együttjáró áringadozástól és a piaci bizonytalanságtól. Itt kézenfekvő módon jelentkezik mindenek előtt a cukorkérdés, amelyről két esztendővel ezelőtt itt a Házban részletes adatokkal felszerelve beszéltem. Akkoriban a pénzügyminiszter űr a. nehezebb gazdasági viszonyokra való tekintettel indítványomat nem tehette magáévá, de ma annak a reményemnek adok kifejezést, hogy a javult gazdasági viszonyok mellett talán módot fog találni a pénzügyminiszter úr arra, hogy ezt^ a javaslatomat most mégis megfontolás tárgvává te erve. Tudnunk kell, hogy a cukor fontos népélelmezési cikk, de a magyar vidék cukorfogyasztása még mindig afrikai színvonalon áll. Nekünk tehát cukorrépavetésterületeinket meg kell tudnunk kétszerezni, ami 80.000 mezőgazdasági munkásnak éven át való foglalkoztatását jelenti. Bizonyos nehézségek vannak a cukorkérdés terén, mert a cukoradó bevételei 'az 1924. évi népszövetségi kölcsön fedezetére le vannak kötve, de azt hiszem, ennek az amúgyis agyonbiztosított kölcsönnek fedezetéből a Népszövetség a pénzügyminiszter úr indítványára és indokolása alapján talán a cukoradót ma már kiengedheti. Egy másik kirivó^ példa Budapest székesfőváros esete, amely állam az államban és vámokkal zárja el magát az elől, hogy ennek az agrár or szagnak agrárfeleslegei szabadon jöhessenek he falai közé. Mégis csak abszurdumnak találom, hogy ebben az agrárfeleslegekkel rendelkező országban Budapesten a háziasz* szonynak a konyha legyen a legnehezebb prob-