Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-228

384 Az országgyűlés képviselőházának 228. ülése 1937 június 9-én, szerdán. szempontjából, ettől a felhatalmazástól — ismétlem, nagy lelki vívódás után — nem mer elzárkózni Huszovszky t. képviselőtársam hivatkozott arra, hogy 1924-ben is adott a törvényhozás a kormánynak felhatalmazást és kiküldött egy bizottságot. Igaz. Ennek a felhatalmazásnak és bizottságnak működését az indokolta, hogy 1924-ben vette fel a magyar állam az úgynevezett szanálási kölcsönt és ennek a kölesönnek feltételéül kikötötték azt, hogy a kormány a törvényhozás befolyásától függetlenül rendelkezhessék a budgetnek átalakításával. Ha t. képviselőtársam megnézi az akkori idők képviselőházi naplóját, megláthatna, hogy ez ellen az elgondolás ellen néhai Gömbös Gyulától kezdve az egész ellenzéken a legélesebb aggodalom, a legélesebb tiltakozás hangzott el és amikor 1931-ben ezt a felhatalmazási javaslatot tárgyalták, akkor gróf Bethlen István a miniszterelnöki székből felkelve mint enyhítő körülményre hivatkozott ennek a javaslatnak érdekében, ennek a felhatalmazásnak megítélésénél arra, hogy ő ezt csak egy költségvetési évre kéri és nem csinált belőle titkot sem a túloldal, sem ez az oldal, hogy a törvényjavaslat időtartamát arra az egy évre kontemplálja, amely egy év alatt az államháztartás budgetjének, a gazdasági és hiteléletnek elkerülhetetlen rendezése érdekében szükséges rendelkezéseket a kormány meg fogja tenni. Azóta hét év múlt el és most hét év után a tegnapi napon az egyik t. kormánypárti képviselő úr minden további nélkül kifejtette, nemcsak velem, hanem, úgy látszik, t. képviselőtársammal szemben is, hogy a viszonyok változására nem is lehet komolyan számítani, úgyhogy gondolkodni kell azon, hogy ezt az intézkedést, ezt az egész rendeleti jogkört véglegesen be kell illeszteni a magyar alkotmányba. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Es a rémhírterjesztés! — Gr. Apponyi György: Megkongatta a vészharangot! — Zaj.) Remény i-Schneller t. képviselőtársam fejtette ki ezt az álláspontot. Krüger Aladár t. képviselőtársam, részben azonos gondolatmeneten haladva, mint Huszovszky Lajos t. képviselőtársam, azt mondotta, hogy nem alkotmányellenes ez a felhatalmazás, sőt éppen azért alkotmányos, mert ezáltal elkerülhető, hogy a kormány szükségrendeletet legyen kénytelen kibocsátani. Hát engedelmet kérek, t. Házi, közjogi kérdésekben még sem lehet ilyen szarvasokoskodással a kérdést eldönteni. (Ügy van! balfelől.) Ez a fogalmak tökéletes összezavarása, mégpedig két fogalom összezavarása, a közjogilag hatályos törvény fogalmának öszszezavarása az! alkotmányosság fogalmával. Igaz, ha én felhatalmazást adok a kormánynak és a kormány e felhatalmazás körében rendelettel fog szabályozni olyan tárgyakat, amelyek különben a törvényhozás hatáskörébe tartoznának, ennek a felhatalmazásnak alapján kibocsátott rendeletnek törvényességét nem lehet kétségbevonni, de ettől különálló fogalom aa alkotmányosság fogalma. Hát ha olyan egyszerű volna ez a dolog, ahogy KrügerJ;. képviselőtársam elképzeli, akkor minden diktatúra mint az alkotmányosság kristálytiszta megjelenése jelentkeznék s akkor nem kellene más, mint egy magáról megfeledkezett parlament, amely megadja a kormánynak a korlátlan rendelkezési jogot, az egész törvényhozási jogot ráruházza a végrehajtó hatalomra és ezáltal minden diktatúrának elejét vette, mert a kormány hivatkozni fog arra, hogy ő jogkörét a parlamenttől kapott felhatalmazás alapján gyakorolja. (Gr. Apponyi György: Németországban is így történt!) T. Ház Miért alkotmányellenes az a gyakorlat, amely kifejlődött? Azért, mert szembenáll a parlamentáris kormányzat helyes elveivel. Erre azt mondják, amit Huszovszky t. képviselőtársam

1 is mondott, hogy hiszen ez nincs ellentétben a parlamentarizmus elveivel, (hiszen ta parlament adja meg a felhatalmazást, a javaslatokat a parlament által kiküldött 33-as bizottságnak ibenyujtják, 'beterjesztik (Bródy Ernő: Utólag!) és utólag a parlamentnek jogában áll a kormányt felelősségre vonni és votumával esetleg vád alá helyezni, ha törvénytelennek, helytelennek tartja a kormány intézkedését. Azt hiszem, hogy itt ismét bizonyos zavar vain a fogalmakban. A parlamentarizmusnak csak egy oldalát méltóztatik nézni, azt az oldalát, amely a kormány ellenőrzéséire vonatkozik és amely a szavazás tényében jelentkezik, a parlamentnek azonban van egy másik joga is, amelyre méltóztatott utalni, a nyilvános tárgyalás körülmény, hogy a nép választott képviselői és arra. hivatott törvényhozói aktíve közreműködjenek a törvények meghozatalában. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ea a parlamentarizmus lényege, nem pedig az egyszerű szavazás, mert akkor az elnöki székből zsebkendőloibogtatással csinált szavazást is páriáiméntárisnak kellene tekinteni, inert hiszen a többségi akarat érvényesül és a többségi akarat maga érvényesülve, a pasrláment akaratát kifejezésre juttatta. Itt tisztán áll az az elv, t. Ház, amelyet Stuart Mill fejezett ki, amikor azt mondotta, hogy (olvassa); »A parlament feladata a kormány ellenőrzésié,' de ez csak a feladatának az egyik oldala, a nemzet számára még talán fontosab'b az a másik feladat, thogy a parlament képezi a panaszok választmányát és a vélemények kongresszusát és ez »a parlamentnek a tulajdonképpeni hivatása és ez az. amit a parlament a maga részéről nem adhat fel. hogyha nem akarja feladni magának a parlamentarizmusnak is a lényegét.« (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Es ezt nem pótolja a 33-as bizottság intézménye. A 33-as bizottság a maga korlátolt nyilvánosságával, az utólagos bejelentés intézményével semmiképpen sem adja a parlamentarizmusnak azt a lényegét, hogy a törvényhozás jogosult tagjai aktive közreműködjenek a nemzeti akarat kialakulásánál. (Ügy van! balfelől.) Ez a bürokrácia törvényalkotása, amely mellett a 33-as bizottság és félévenként maga a parlament egy egyszerű regisztráló segédhivatal. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Hogy ez mennyire így van. azt mutatja, hogy mint a 33-as bizottság tagja az elmúlt év alatt három meghívót kaptam. (Gr. Apponyi György: Hármat?) Hármat. Három ülése volt annak a 33-as bizottságnak, amely nélkül egyesek el sem tudják már képzelni a magyar állam ügyeinek intézését és vitelét és ha megnézem ezt a tárgysorozatot, akkor azt látom, hogy a tárgysorozat nyolctized része utólagos bejelentés, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) megmaradt kéttizedrésze pedig f részben már kiadott rendeletek meghosszabbítása. Talán egyetlen rendelet volt, az árdrágításról szóló rendelet, amely érdemleges tárgyalás