Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-221

28 Az országgyűlés képviselőházának lókra felvett összegek javára, (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) miután 7,200.000 pengőt fogunk a jövő költségvetési évben földbirtokpolitikai célokra költeni és azt hiszem, hogy ennek az összegnek 20%-a az, amit a Nemzeti Színházra fordítunk. (Rakovszky Tibor: Nem! SOKkal több, majdnem 2 millió: 1,700.000 pengő! — Némethy Vilmos: Kereken 2 millió!) Akkor is nagy a differencia. (Némethy Vilmos: Színház itt a földbirtok-reform! Színház itt a szociálpolitika!) Az idei költségvetési vitának lényeges mozzanata az,, hogy már nem a mezőgazdasági depresszió jegyében, a már közmondásossá vált gazdasirámoktól kísérve kell, hogy lefolyjék és az az érzés, hogy agrárpolitikánk vezetése soha hivatottabb földmívelésügyi miniszter kezébe nem volt letéve, arra késztet minket, gazdákat, hogy elismerésünk zászlóját hajtsuk meg az előtt a földmívelésügyi miniszter előtt, aki bajainkat nemcsak átérezte, hanem tőle telhetőleg segített is. Az elmúlt négy esztendő agrárpolitikáját nyugodtan nevezhetjük az élet- és az országmentés politikájának, mert a pusztulás széléről rántotta vissza azt a társadalmi osztályt, amely hivatott, hogy entíek az országnak fundamentuma legyen. Az, hogy a gazdák kamatja ezen négy esztendő' alatt az eredetinek egyötödére lett leszállítva, a kisbirtokos osztály adósságterheinek tekintélyes része szuszpendáltatott és ugyanezek számos esetben adókönnyítésben is részesültek, hogy továbbá egy átgondolt birtokpolitika indult meg és a földreform folytán túlmagas összeggel sújtottakon a kincstár a terhek tekintélyes részének átvállalása révén segített, hogy a szoba-konyhás falusi lakások házadója töröltetett és az elővásárlási jog rendszeresítése megóvta a kisembert attól, hogy földjét elveszítse: mondhatom, mind-mind a gondos apa szeretetére valló intézkedések. De a terheken való könnyítés párhuzamosan haladt az árak tervszerű emelésével is. mely először a minimált árak bevezetése révén a spekuláció kezét kötötte gúzsba, majd jó külkereskedelmi szerződések által az exportlehetőségeinket biztosította. Mezőgazdaságunk állat- és terményárai ennek folytán az eredetinek sokszorosára emelkedtek és a magyar mezőgazdaság reményteli újult erővel látott neki a termelő munkához, ezzel a depressziós időkkel szemben a munkások sokszorosának adva kenyeret. A helyes kormányinfézkedések eredményeit az utóbbi időben kedvezően befolyásolta a világkonjunktúra is és ezek a kedvező momentumok azok, amelyek arra indítanak, hogy megkérjem a kormányt, hogy mezőgazdaságunk fellendülését használja fel egy átfogó agrárprogramm kidolgozására, amely mezőgazdaságunk kedvezőbbé vált helyzetét nemcsak stabilizálja, hanem még fokozza is, szociális fundamentumát pedig erősíti,, nehogy egy változott világhelyzet, egy dekonjunktúra készületlenül érjen minket. Az agrárpolitikának felfogásom szerint abból kell kiindulnia, hogy a kormányzat feladata az egyes agrárexisztenciák élet- és fejlődőképességét a lehető legkedvezőbbé tenni és ezért az átszervezési munkát lent kell kezdeni a fahm és a pusztán. Első teendőként a magyarországi birtokviszonyok mivellálása látszik szükségesnek, éppen ezért tovább kell haladnunk azon az úton. amelyet a telepítési törvény jelölt ki, de az 221. ülése 1937 május 31-én, hétfőn. áUakmháztartás fokozódó bevételeit elsősorban arra kell felhasználni, hogy a telepítési törvény intenciói fokozott mértékben és gyorsabb tempóban legyenek végrehajthatók. Ezzel párhuzamosan azonban szükség van egy másik törvényre is, amely a kisbirtok családi jellegének és életképességének biztosítása céljából az egyes vidékeken megfelelő íbirtokminimum megállapításával foglalkozik. En ezzel a kérdéssel egyíziben már foglalkoztam itt a Házban., és akikor azt kértem a födmívelésügyi miniszter úrtól,, hogy az országot a kMmatikus, talaj- és értékesítési viszonyok figyelembevétele mellett gazdasági szempontból minőségi osztályokba soroltassa, amit legjobban térképészetileg lehet lefektetni. Nem kívánok ismétlésekbe bocsátkozni, csak: utalok arra, amit ezzel a kérdéssel összefüggésben a telepítési törvényjavaslat tárgyalása alkalmával mondottam és amit ma is teljes egészében fenntartok. A birtokminimuimon aluli blrtoktípusból én csaik a munkástelepihelyet tartom életképes^ nek,, mert almi a kettő között van, az az, életre kevés, de a meghalásra sok. Az ilyen kisbirtok, anélkül, hogy kihasználná a gazdáinak és családjának munkaképességét, azt mégis anynyira leköti,, hogy^ az idegemben való munkavállalást úgyszólván kizárja és ia birtok kicsisége lehetetlenné teszi a megfelelő igaerő tartását, s az ebből eredő primitiv talajművelés visszahat a növénytermelés eredményeire, melynek alacsony volta folytán az ilyen törpebirtokon űgy ember, mint állat csak sínylődhet. Hiába nyújt a kormány ezeknek aikár adókedvezményeket, akár más módon segélyeket,, ez mind csak injekció jellegével bír, a törpebirtok ettől életképes némi lesz, ezért a törpebirtokok fenntartása vagy szaporítása egy céltudatos agrárprogrammban helyet nem foglalhat. A jövő földbirtokpolitikájánaík tehát egyrészt oda kell irányulnia, hogy a telepítési törvényben biztosított úton a törpebirtokokat minél nagyobb számiban erősítsük fel életképes parasztgazdaságotklká, másrészt pedig, hogy a tagosítás! törvényben biztosított lehetőségek által a pántlikaföld-rendszer megszűnjék Magyarországon. (Helyeslés.) Egy másik fontos intézkedése az agrárpolitikának, hogy minél nagyobb számban létesítsen munkástelephelyeket, hogy a mindenhol otthon lévő munkás helyébe a röghöz kötött magyar munkás lépjen. Itt válnak szét az agrárpolitika útjai, mert a gondoskodás terén éles különbséget kell tenni a munkástelephelyesek és a családi kisbirtokkal, vagy ennél nagyobb földbirtokkal rendelkezők között. A munkástelephelyesek azok, akikről munkaalkalom szempontjából és szociális szempontból kell gondoskodni. Az első feltételről szerintem elsősorban az idegen munkaerővel dolgozó gazdaságok munkaintenzitását előíró törvény hivatott gondoskodni, mert meggyőződésem szerint az idegen munkaerőt foglalkoztató gazdaságok szociális szempontból csak akkor állhatják meg a helyüket, ha a népesség eltartása terén a kisbirtokkal azonos színvonalon állanak. Azoknak a munkástelephelyeseknek, akik azután nagyobb gazdaságokban, akár szőlőgazdaságokban, munkához nem jutnak, a vidékre kitelepedett iparban, tervszerűen megindított közmunkákban kell keresethez és megélhetéshez jutniok. A munkástelephelyesek pontos ka-