Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-227

Àz országgyűlés képviselőházának È2\ káeiók állnának be, az új törvények egész so- i rozatát kellene meghozni és voltaképpen csak akkor derülne ki, hogy mennyire káros és mennyire helytelen volt, hogy a kormány ettől a rendkívüli felhatalmazástól nem akart eltérni^ és hogy ebből nem enged. Szóval nemcsak a parlament szuverenitása szenved csórhat, hanem a dolgok lényegét tekintve sem lehet azonosoknak mondani azokat az intézkedéseket, amelyeket e törvény alapján szokott a kormány életbeléptetni, azokkal a törvényekkel, vagy egyéb alkotásokkal és intézkedésekkel, amelyeket esetleg a parlament egésze produkálna, ha módjában volna. Mindezekbe szerény véleményem szerint nem lehet és nem szabad belenyugodnunk és a mi esetünkben az ellenállás szükségességét és jogosultságát még az a körülmény is fokozza, hogy a demokratikus választói jog alapján létesült parlamentekben és ezeknek a parlamenteknek kormányai mellett esetleg bele lehetne menni szükség esetén itt-ott ilyen intézkedésekbe, ilyen rendkívüli felhatalmazásokba, mert ki lehetne indulni abból, hogy voltaképpen a kormány is, ahogyan a parlament, a nép bizalmának kifejezője, de a ml e&etünkiben, ssajnos, a helyzet legalább is egyelőre az, hogy a végrehajtó hatalom, vagyis a kormány inkább a nép egy egészen csekély töredékének, a nép minoritásának akaratához igazodik azokban az intézkedésekben, amelyeket életbe léptet és végrehajt. Ez a javaslat is igenis, a diktatúrás divat szülöttje. Lényegében a végrehajtó hatalom jogkörének olyan fokozását jelenti, aminőt a diktatúra hívei gondolnak, amelynek érdekében a parancsuralmi rendszerek és kormányzatok hívei propagandát folytatnak, amilyet elvben mindig követelnek és a gyakorlatban megvalósítanak ott, ahol erre módjuk és alkalmuk van. Ismétlem, az első alkalommal, amikor 1931-ben ezt a törvényjavaslatot a parlament megszavazta, ezt általános, gazdasági zavar, általános gazdasági pánik idején, egészen abnormális viszonyok közepette tette meg. Akkor kaphatott a kormány ilyen felhatalmazást. Hiszen, hogy egy hasonlattal éljek, árvíz, tűzvész, vagy hasonló veszedelem idején csákánnyal, kapával, kaszával, fegyverrel teremtenek rendet olyan gyorsan, ahogyan tudnak, olyan körülmények között, amilyeneket a helyzet diktál. Mit szólnánk azonban ahhoz, ha egyesek, akik ezeket az előbb említett eszközöket és fegyvereket, a csákányt, a kapát, a kaszát és egyebeiket aibból a célból kapták, hogy mentsék meg azokat, akiket veszedelem fenyeget, ezeket a fegyvereket egészen egyszerűen azok ellen if ordítanák és akarnák felhasználni, akiknek rendkívüli időkben való megmentésére kapták. Nálunk körülbelül ilyesmiről van szó. (Farkas István: Csak az adókat emelték a 33-as bizottságban! Terheket rónak a népre!) Ez a törvényjavaslat és elődei azt jelentik, hogy a kormány az annakidején rövid átmeneti időre kapott egyszerű felhatalmazást most már hat esztendőn át a parlament kikapcsolására használja fel. Mert ez a tény és ez a száraz igazság. Ha nagyjában és általában ez a helyzet, akkoir toiváblbmenően azt kell mondanom, hogy mindezt a veszedelmet még fokozza a javaslatnak ez a szörnyű 2. §-a, amely az úgynevezett rémhírek terjesztői ellen fordul. (Farkas István: Ez nyaktiló a sajtóra!) Lehet mondani, hogy kezdetben egy ilyenfajta javaslatot — ', ülésé 1937 június 8-an, kedden. 3?5 mint amilyennel most a kormány a parlament elé lépett — mindenki rémhírnek minősített (Farkas István: Reszkessetek rémhírterjesztők!) és most» íme, ez a rémhír igaznak bizonyult. Ez a körülmény jellemző lehet és szimbolikusnak is mondható erre az egész javaslatra és ezzel kapcsolatban igenis azt a megállapítást tehetjük, hogy minden rémhír, úgy, mint minden csoda, három napig tart, azután a negyedik napon vagy elfelejtik, vagy pedig kiderül róla, hogy nem rémhír, hanem igaz. Ilyen szempontból azután azt lehet mondani, hogy hiányos ez a javaslat, mert hiszen tessék mindjárt bizonyos rehabilitációról is gondoskodni arra az esetre, ha mindazokról a rémhírekről, amelyekét a kormány e 2. § alapján üldözni akar. netán kiderülne, hogy nem rémhírekkel, hanem valóságokkal és igazságokkal állunk szemben. Állítom igenis, hogy ilyen természetű intézkedés normális viszonyok között, tehát olyan viszonyok között is, amelyek ebben a vonatkozásban ezidőszerint már ebben az országban is fennállanak, nem indokolt, ilyen intézkedésre nincs szükség. Alig múlik el nap, hogy ne halljunk nyilatkozatot a kormány valamelyik tagjától, amelyben azzal dicsekedik, hogy itt rend és nyugalom van, itt semmi baj sincs. Ha tehát ez megfelel a valóságnak, akkor tisztelettel kérdem: minek ide ilyen természetű intézkedés, minek ide ilyen újabb eszköz és újabb alkalom holmi igazságtalan üldöztetések meghonosítására? Igen, vannak országok, ahol odáig jutottak, hogy már a sugdosás is tilos. Tudunk országokat, ahol már az úgynevezett Flüster-propagandát is üldözik és büntetik. Ilyen országok vannak. De ahol odajutottak, hogy rászorultak a sugdosásra, (Fairkas István: Ez a kritikának az elfojtása!) ahol a kormányzat azt hiszi, hogy ezeket a sugdosásokat pedig üldözni és büntetni kell, ott azt is látjuk, hogy ez azért van, mert nem adatik meg a polgárságnak, a népnek a mód arra, hogy amit gondol és amit akar, azt nyíltan és szabadon meg is mondhassa. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, hogy olyan országokban, ahol szabad a sajtó, szalbad a szó, ahol szabadságát respektálják, nem óhajtják megtámadni és nem óhajtják semmissé tenni, ott az ilyen intézkedés felesleges, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) viszont ott, ahol ilyen intézkedésekre fanyalodnak, ott az egy beteges politikai tünet, mert azt jelenti, hogy ezekre rászorulnak, hogy úgy érzik, hogy ezeket is meg kell akadályozni, úgy érzik, hogy ezek is hozzájárulnak —• nem tudom én -— az ő kormányzati rendszerük aláásásához, vagy annak a bizonytalanságnak a fokozásához, amely bizonytalanság elsősorban ezeket a kormányzati köröket tölti el. (Farkas István: Félnek! Félnek!) Nagyon szomorú fejlődés ez. Szomorú fejlődés ilyen új deliktumokat bevezetni, nagyon szomorú fejlődés büntetni valamit éppen csak azért, mert már másutt is büntetik. Ez olyasvalami, amit mi indokoltnak nem tartunk, ez olyan terület, amelyre szerintünk a kormányzatnak rátérni nem volna szabad. Azt mondja a kormány a törvényjavaslat indokolásában, hogy erre a törvényre szükség van több okból. Azt mondja többek között, hogy szükség van rá például azért is, mert az 1921 : III. te. lehetővé tette ugyan a nemzet^ hitelét sértő cselekmények büntetését, az mégis hiányos, mert nem védi a gazdasági és hitel-