Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-227

&*$ Àz országgyűlés képviselőházának 2 élet érdekeit. Most pedig a javaslatnak ez az ominózus 2. i§.-a hirtelen tovább megy és azt mondja, hogy az ország külső politikai érdekeit meg kell védelmezni; (Farkas István: Nagyon rossz politika!) tehát az országban nemcsak a gazdasági és hitelélet rendjét akarja a híres 33-as bizottságról szóló törvény keretében megvédelmezni, hanem most már a 33-as bizottságról szóló törvény keretében, mint mondottam, még az ország külső politikai érdekeit is ebben a formában óhajtja megvédelmezni, úgy, hogy azt lehet mondani, hogy ez valóságos kenguru-javaslat, valóságos kenguru-törvény, mert hiszen újabb és újabb fiókákat hordoz magával és újabb és újabb területekre bővül egészen ártatlanul két olyan szakasza, amely esztendőkkel ezelőtt más érdekek megvédelmezésére hozatott. Egészen érthetetlen, hogy egy törvényt, amely 5—6 esztendővel ezelőtt egy bankzárlat, egy gazdasági krach, egy gazdasági pánik alkalmával vált állítólag szükségessé, 5—6 esztendővel később mi mindenre akarnak még felhasználni. (Farkas István: A totalitást kiterjeszteni!) Eégen, legalább is a jó 70-es, években az 1879-es törvény alapján a harangok félreverését, tehát a rémhíreknek ebben a formában való terjesztését 8, vagy esetleg 15 napi elzárással büntették. Ma már ennek az új törvénynek az alapján az általános drágulásnak megfelelően egyévi büntetést óhajtanak a régebbi 8 vagy 15 nap helyett kiszabni ebben a kenguru-javaslatban. De súlyosabb beszámítás esetén, mondja az indokolás és maga a törvényszakasz is, esetleg több esztendő lesz belőle és a végén, az eddigi gyakorlatot tekintve, nagyon könnyen megtörténhetik, hogy szemben a törvényajavaslat indokolásával, majd mégis csak valamilyen módon összekombinálják az 1921 : III. tc.-kel, amely a hűtlenségről iszol és akkor a katonai híróságok elé való állítás lesz a dolog vége és így tovább. Ez bizony — mint már mondtam — nagyon szomorú és nagyon tragikus »fejlődésnek mondható. Azt mondják» hogy a külpolitikai helyzet és a külpolitikai érdekek megvédelmezéséről is van szó. Mi a helyzet ezen a területen? A helyzet ma egyszerűen az, hogy a diktatúrás országok egész sorozatával szemlben a nép lelkében, igenis, indokolt gyűlölet van. Ezek ingerlik a népet ellenszenves vélemények nyilvánítására, habár ártatlanabb formában, .de ez egészen érthető, a törvényhozónak méltánylással és megértéssel kellene fogadnia és kísérnie azt, hogy ilyen viszonyok közt szabadságszerető emberek megjegyzéseket tesznek az ilyen kormányzatokra. Másrészt azonban bonyolódik a helyzet a mi számunkra azzal, hogy mi sok ilyen diktatórikus országgal vagyunk külpolitikai vonatkozásban szorosabb. kontaktusban. Ezért nagy a veszedelem* ezért nagy a kísértése anmaík, (hogy megkonstriiárják a külpolitikai érdekek védelmezése során és ennek vonalán azokat a veszedelmeket, azokat a (büntetéseket, amelyektől félni, amelyektől tartani és amelyektől rettegni kell. T. Ház! A legártatlanabb dolgoknak a legrettentöbb módon való megtorlásáról, a legártatlanabb dolgoknak nagy igazságtalanságokká való, kiszélesítéséről lehet szó. Emlékezzünk a háború idejéből az úgynevezett Hö fer- jelentésekre. Annyira tendenciózusak, annyira kiszínezettek, irányítottak voltak, hogy már a népben semmi hitelük nem volt. Ma is van egy egész csomó esemény, ma is 27, ülése 1937 június 8-án, kedden, vannak olyan helyzetek Európa-szerte, amelyek hasonlatosak ezekhez az állapotokhoz és ha ezek alapul szolgálhatnak azután arra, hogy mindazok az üldöztetések megtörténjenek, amelyekre ez a 2. § módot ad, akkor ez azt jelenti, hogy itt az üldöztetések sokkal súlyosabb mértéket fognak ölteni, mint eddig. Azt hiszem, nem túlzás, ha azt mondom, hogy különösen külpolitikai vonatkozásban, a külső érdekek megvédelmezése vonalán az újságíróknak, az íróknak egészen külön módszerre lesz majd szükségük annak megállapítására, hogy mi az, például, amit ők külföldi lapokból, külföldi híradások közül átvehetnek, a nélkül, hogy kitennék magukat annak az óriási veszedelemnek, amely különben ennek a paragrafusok elfogadásával a fejük felett lóg. (Farkas István: Elfojtják a magyar sajtót, elbutítják a magyar közvéleményt!) Mondom, egészen furcsa és szomorú fejlődés az, amit ez a törvényjavaslat jelent. Eddig, amint már említettem, fel kellett fáradni a toronyba és félre verni a harangokat, ha az ember 8—10 napi büntetést akart szerezni. Most elegendő lesz, hogy valaki a kávéházban, vagy talán a családi körben engedjen meg magának olyan megjegyzéseket, amelyeket a riadt, az ijedt ügyészség veszedelmeseknek tart és akkor megvan a 2. &. nyaktilója, megvan annak az üldözésnek a lehetősége, amelyet itt konstruálni óhajtanak. Csak az a kérdés, hogy legalább a politikai vicceket mentesíteni fogják-e ezek alól a büntetések alól. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ha még a politikai vicceknek sem fognak megkegyelmezni, akkor tisztelettel azon az állásponton állok, hogy büntetést érdemel ez a kormányzat, amiért egy ilyen, habár szomorú, de mégis vicces javaslattal lépett a törvényhozás elé. T. Ház! A bizottsági tárgyalás során elhangzott súlyos kifogások után az igazságügyminiszter úr azt a koncessziót tette, hogy bevétette a jelentésbe, hogy igazságügymiríiszteri felhatalmazásra lesz szükség ahhoz

% hogy ennek a törvénynek az alapján az eljárást megindíthassák. Az a szerény felfogásom, hogy még ezzel sem javítanak a helyzeten, mert a bíróságok egyszerűen utasításnak fogják tekinteni az ilyen igazságügyminiszteri felhatalmazásokat arra, hogy azokat az ítéleteket, amelyeket ez a 2. $, lehetővé tesz, kiszabják. Ez csak szaporítása lesz azoknak az alkalmaknak, amikor egészen ártatlan politikai természetű, vagy indokú véleménynyilvánításokat rendkívül súlyos büntető szankciókkal fognak sújtani. Ezen az alapon tehát nemcsak irányperek lesznek, hanem a boszorkánypereknek egészen új, modern fajtája fog kialakulni, hacsak nem sikerül ezt a javaslatot valahogyan elbuktatni. A javaslat mellett felszólalt t. képviselőtársaim részéről különböző indokokat hallottunk arra vonatkozólag, hogy miért helyes ez a javaslat és. miért kell azt elfogadni. így többek között Krüger t. képviselőtársunk a rémhírterjesztési szakaszt azzal indokolta meg, hogy ma olyan ideges állapot •', uralkodik, amely még a háború óta fennáll és amelyet kihasználnak. Hát én nem hinném, hogy ez az ideges állapot megnyugtatóvá, vagy megnyugvássá változnék akkor, hogy ha az egészen ártatlan suttogásokat is megtiltják. Sőt még azt is hallottuk, hogy a tőzsdei fekete nap is ilyen rémhíreknek, ilyen pletykáknak lett volna a