Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-227

Az országgyűlés képviselőházának 2 tűzése iránt annakidején fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Az előadó úr a jelentés tárgyalására nézve a sürgősség kimondását is kérte. , .«

ér

£

em

' méltóztatnak-e ahhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a sürgősséget kimondja. Szólásra következik Buchinger Manó kéoviselő úr. Buchinger Manó: T. Ház! Ellentétben az olyan törvényjavaslatokkal, amelyek valóságos paragrafus-tengert alkotnak, az előttünk fekvő javaslat tulajdonképpen csak két szakaszból alj. Normális körülmények között ez bizonyára előnyére szolgálhatna magának a javaslatnak. Nekem legalábbis az a felfogásom, hogy mindig jobb és rendesebb dolog az, ha nem állunk szemben olyan törvényalkotásokkal, amelyeknek elolvasása is

1 óriási külön tanulmányt igényel, hanem ha igyekeznek a kodifikátorok lehetőleg kevés szóval, kévés paragrafusban megmondani azt, hogy mire van szükség és hogy a kérdést hogyan akarjuk megoldani. Mégis, annak ellenére, hogy — amint mondottam — csak egy két szakaszból álló törvényjavaslat fekszik előttünk, azt kell mondanunk, hogy ritkán volt még dolgunk olyan törvényjavaslattal, amely két szakaszba több méltánytalanságot, több igazságtalanságot, sőt a parlamentarizmus intézménye ellen való veszedelmet sűrített volna össze, mint amennyit ebben a két szakaszban találunk. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Voltaképpen miről is'van szó? Ezt a törvényjavaslatot, amelyet tárgyalunk, először 1931-ben terjesztette he a kormány, mégpedig beterjesztette akkor egy hirtelen kitört gazdasági pánik, egy hirtelen kitört — azt lehet mondani^ — gazda sági katasztrófa megfékezése céljából. Akkor valami egyszeri és meg nem ismétlődő helyzetről, meg nem ismétlődő veszedelemről és annak eliminálásáról volt szó. Egy egyszeri, hirtelen szükségessé vált intézkedést óhajtott akkor a kormány megtenni, azzal a hirtelen beállt rendkívüli helyzet igényelt és szükségessé tett. Valóbban azt kell mondanom, hogy amikor 1931-ben a benyújtott javaslatban a kormány a maga számára ezeket a rendkívül messzemenő felhatalmazásokat kérte és követelte, csakugyan valami vis major-féléről volt szó, igenis vi? major-ról volt szó a helyzetben, valamint azokban az okokban, amelyek akkor szükségessé tették, vagy indokolttá tehették, legalább a kotrmányfcöbhség szerint azt, hogy a kormány egy ilyen messzemenő felhatalmazást kérjen a törvényhozástól. Ami minket szociáldemokratákat illet, mi már akkor, 1931-ben is helytelenítettük, hogy a kormány egy ilyen természetű felhatalmazást kapjon. Mi abban a 33-as bizottságban, amely annak a törvényjavaslatnak alapján keletkezett, nem vettünk részt, éppen azért, mert azokat a veszedelmeket sejtettük abban a törvényjavaslatban és annak a 33-as bizottságnak a működésében is, amelyeket ma már mások is látnak, mások is felfedeznek és amelyek eliminálását ma már mások is követelik. Mondom, 1931-ben még lehetett volna szó arról, hogy egy vis majorral állunk szemben, amely indok arra, hogy a kormánynak a parlament többsége, amelyre a kormány támaszkodik, megadja ezeket a felhatalmazásokat Egy ideiglenes, átmeneti állapotról volt tehát akkor szó. Ezzel szemben az, amit akkoriban abszolút ideiglenesnek terveztek, amit ilyennek tervezett és gondolt maga a kormány is, 27, ülése 1937 június 8-án, kedden, ma állandósult» ma normális állapotot jelent és azt kívánja, azt óhajtja a kormány, hogy azt az akkor ideiglenesnek gondolt valamit ma mindenki állandósítottnak és normális állapotnak fogadja el. Aminek akkoriban eredetileg kimondottan sajátos, speciális célja volt, — amit akkor magában a törvényjavaslatiban is úgy fejeztek ki, hogy a gazdasági és hitelélet rendjének,, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosítását óhajtják» ezt a célt óhajtja a kormány elérni — abból egy sajátos kormányzati eszköz lesz, egy sajátos fegyver a kormányzat arzenáljában, amelyre akkor senki sem gondolt és amelyet akkor senki sem fogadott volna el olyan könnyű szívvel, mint ahogy az megtörtént, sajátos kormányzati eszköz lesz arra a célra, hogy annak segítségével a kormány végrehajtson olyan intézkedéseket, amelyeket máskor a parlament hozzájárulása nélkül nem lett volna lehetséges végrehajtani. Mélyen t. Ház! Nem lehet elfelejteni és nem lehet egyszerűen napirendre térnünk afelett, hogy ennek a törvénynek alapján, amely — mint mondom — akkor rendkívüli céloknak a keresztülvitelét szolgálta egy rendkívüli időben, a kormány azóta az esztendők folyamán mi mindent hajtott végre. Nem lehet megfeledkezni arról, hogy ennek a törvénynek alapján történt meg a tejdrágítás, ennek alapján történt meg a cukordrágítás, (Ügy vans Ügy va»! a szélsőhaloldalon.) a tűzifamonopóliumnak olyan elrendezése, amelyheiz a parlament többsége nem járult volna hozzá ilyen egyszerűen és könnyedén, ennek a törvénynél? alapján intézték el. sőt a tisztviselők és alkalmazottak különadóját is ennek a törvénynek alapján hozták be, a Phőnixet ennek a törvénynek alapján szanálták, a lókiviteli üzletet, a burgonya, a szeszfőzés, a betegpénztári járulék rendezését ennek a törvénynek alánján végezték és egy egész sorozatát hajtották végre ennek a törvénynek alapján az olyan kormányintézkedéseknek, amelyeknek a törvény eredeti intenciójához és kitűzött céljához tulajdonképpen semmi közük sem volt. Káros és elítélendő ez. t. Ház, gyakorlati szempontból, káros és elítélendő elvi szempontokból, a parlament védelme, a parlament szuverenitása szempontjából egyaránt. Tagadhatatlan, hogy ez a törvény elvonja a fontos kérdések egész sorozatát a parlament plénuma elől és ezzel a parlament szuverenitását csökkenti. Egészen tagadhatatlan, hogy ennek a törvénynek alapján a plénumnak. a parlament összességének, a törvényhozóknak az a joga, hogy minden kérdést behatóan megbeszéljenek és megvitassanak, egészen illuzóriussá vált. Tagadhatatlan, hogy a parlament csak hónapokkal később vehet tudomásul egyes intézkedéseket, akár tetszik neki, akár nem. Fait accompli-k, befejezett helyzetek teremtődnek. Post festa, csakis a dolgok megtörténte után jut a parlament abba a helyzetbe, hogy foglalkozzék azokkal a kérdésekkel, amelyek az ő hatósága, az ő illetékessége, az ő szuverenitása alá tartoznának. Tagadhatatlan az is, hogy most éppen azért, mert ennyi esztendő óta dolgozik a kormány ezekkel a rendkívüli eszközökkel és él ezekkel a fegyverekkel, egy egészen különös és egészen nehéz helyzet állt elő abban a vonatkozásban is, hogy ha például ezeket a 33-as bizottságban meghozott rendelkezéseket a kormány egyszer hatályon kívül akarná helyezni, akkor egészen nagy kompli-