Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.
Ülésnapok - 1935-227
Az országgyűlés képviselőházának 2 fizette volna meg adósságait, arra vonatkozólag tény az, hogy sajnos, túlságosan megfizette, mert a a ostendei egyezményben száz percentet vállalt annak ellenére, hogy véleményem szerint talán akkor lehetett volna még valamit lealkudni. (Czirják Antal: Tessék megnézni az Oti. mérlegét!) Az Oti, mérlegét én nagyon szívesen megnézem, de azt azs állítását t, képviselőtársamnak, hogy a székesfőváros az Oti.-t tönkre fogja tenni, tagadásba veszem. Legyen szabad visszatérnem még Rupert igen t. képviselőtársam beszédére is, melynek folyamán egy nagyon sajnálatos kijelentés hangzott el. Képviselőtársam ugyanis az egyik főispánt megvádolta azzal, hogy hivatalos helyen egy olyan hölggyel jelent volna meg, aki nem a felesége. Megállapítom, hogy az illető hölgy tényleg nem a főispán úr felesége volt, csak a főispán úr mellett ült, azonban egyik képviselőtársunk felesége lévén, teljes joggal volt ott a páholyban. Elvárom Rupert képviselő úrtól, hogy a Ház színe előtt ünnepélyesen bocsánatot kérjen, mert az ilyen termé szetű dolgok csak egyre alkalmasak, arra, hogy a parlamentarizmust teljesen aláássák. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a közéven. — Czir,iák Antal: Majd én megfelelek!) Erre nem lehet felelni. (Gr. Károlyi Viktor: Nem lehet így aposztrofálni egy hölgyet. — Zaj.) Egy képviselőben kell^ annyj felelősségérzetnek lennie mélyen t. képviselő úr, hogy mielőtt ilyen dolgot mond, alaposan utánanéz a dolognak. (Zaj.) Elnök; Kötelességem megállapítani t. képviselő úr, hogy ez az eset nem a gazdasági és hitelélet (rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlya biztosításának témakörébe tartozik. Ha Rupert képviselő úr ezt a hibát elkövette, akkor a képviselő úr ezt maid bizonyára korrigálni fogja. Kérem, fejezzük be ezt a vitát. (Élénk helyeslés.) Reményi-Schneller Lajos: T. Ház! Meghajlok az elnök úr intézkedése előtt. Rupert igen t. képviselőtársam az 1931:XXVI. te. létrejöttének körülményeiről beszélt,, véleményem szerint nem tökéletesen helyes beállításban. Mik voltak ugyanis azok a körülmények, amelyek között az 1931:XXVI. te. létrejött? Nem kizárólag a magyar viszonyok következtében Jött létre ez a törvénycikk, hanem igenis a külföldi viszonyok kényszerítő hatása következtében is. Vissza kell mennünk a saint-germaine-i, a veorsaillesi és a trianoni békeszerződésekre, amelyek gazdaságilag rosszul — politikailag még rosszabbul — fejezték be a háborút. Ennek kö : vetkeztében előbb-utóbb egy súlyos gazdasági krízisnek kellett beállni. Ha gondosan megnézzük, hogy milyen okok következtében kerültünk abba a válságba 1931-ben, amelybe nemcsak Magyarország került,, hanem egész KözépEurópa is — akkor láthatjuk, hogy ennek okai a legnagyobb részben * visszavezethetők a párizskörnyéki hibásan megkonstruált békekötésekre. Már 1930-ban éreztük azt a nyomást, amely ennek a gazdasági krízisnek, hogy úgy mondjam, előszele volt. Majd 1931 májusában valóságos viharjelzést kaptunk, amikor a Kreditanstalt összeomlása bekövetkezett. Ettől számítva, pontosan két hónapra — hiszen a legnagyobb bajt a rövidlejáratú hitelek okozták, tehát három hónapon belül múlhatatlanul be kellett következnie a bajnak — el is érkeztünk a bankzárlathoz. Nálunk még fokozottabban érvényesültek azok a súlyos körülmények, amelyek a külföl'. ülése 1937 június 8-án, kedden. 371 dön is érezhetők és láthatók voltak és pedig azért, mert olyan nagymérvű külföldi eladósodás állapotában volt az ország, amelyről úgyszólván senki sem tudott. Akkor az összeomlás után — mert csak gazdasági összeomlásnak nevezhetem ezt — nyert megállapítást, hogy Magyarország külföldi adósságai 4300 millió pengőt tesznek ki. Olyan méretű adósság volt ez, amelynek visszafizetéséről álmodni sem lehetett, valamelyes rendezésére pedig még gondolni sem. Ezeket a hiteleket — éppen elesettségünk folytán — rendkívül magas kamatláb mellett adták az országnak és már éveken keresztül az volt a helyzet, hogy mind a külkereskedelmi mérlegünkben jelentkező deficit, mind pedig a külföldi adósságok kamata nem volt másképpen fedezhető, mint újabb külföldi adósságoknak a kontrahálása révén. Szakadatlanul új külföldi kölcsönöket vettünk fel, hogy ezekből ki tudjuk ifzetni a külkereskedelmi mérleg deficitjét és ki tudjuk fizetni a kamatait a már addig felvett kölcsönöknek. E tekintetben részben hasonlított Németország helyzete a mienkhez, önáluk egy közjogi jellegű, reparációs adósság úgy nyert megfizetést, hogy állandóan magánjogi jellegű, magánadósságokat kontraháltak és ezeknek devízaeredményeiből fizették a reparációt. Mind a két fajta gazdálkodásnak előbbutóbb múlhatatlanul össze kellett omlania, előbb-utólbb múlhatatlanul el kellett oda érkeznie, hogy nem kapnak külföldi kölcsönöket sémi <a németek, sem mi és ennek az • lesz a következménye, hogy előbb-utóbb magakadunk, mert sem a kamatokat, sem a külkereskedelem deficitjét nem tudjuk fizetni, és a végeredmény csakis a devizakényszergazdálkodás lehet; a devizaíkényszergazdálko dússal parallel pedig kell, hogy menjen a tőkemenekülés, az óriási tőkevándorlás ennek összes hátrányaival, amelyet látunk is, részben legitim, részben sajnos, még mindig illegitim úton is. Ennek következménye volt, hogy megbomlott a termelés és a fogyasztás közötti egyensúly, s az arany ide-odavándorlásával megbomlottak az árak közötti viszonylatok is. Az elzárkózó politika, amely védelmi politikának volt eredetileg szánva, öncélú politikává vált a világon mindenütt. A vége:^ az óriási munkanélküliség, azok jövedelmének nagy csökkenése, akik egyébként még munkához jutottak, ennek végső eredménye pedig: az állami adóhátralékok felszaporodása és az államháztartás deficitjének óriási mérete, ami bekövetkezett. Azt hiszem, ez röviden az a kep, amelyben az 1931: XXVI. te megszületett és valóban elmondhatjuk, hogy ennél mélyebbre nagyon nehezen mehettünk lefelé, mert ennél komolyabb zsákutcát igazán nagyon nehéz elképzelni, mint amibe mi és velünk együtt Ausztria, Németország és más államok is jutottak. Ezeknek következménye természetesen az volt, hogy rendkívüli intézkedésekre volt szükség, hiszen az igen t. túloldal sem vonta kétségbe azt, hogy 1931-ben erre a rendelkezésre szükség volt. (Meizler Károly: De most már nincs!) Most felmerül a kérdés, vájjon ma szükség van-e erre az intézkedésre 1 ? Azt hiszem, igen, szükség van, még pedig a következő okokból. Mi igen hosszú és nagy utat tettünk meg 1931 óta. Kétségtelen, hogy az 1931-es állapotokat az 1937-es állapotokkal szembeállítva, gazdasági 52*
