Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-227

Az országgyűlés képviselőházának 227. ülése 1937 június 8-án, kedden. javulás tapasztalható. Kétségtelen, hogy van javulás, amely javulás azonban, sajnos, nem érinti még a lakosság minden rétegét és amely javulásra még mindig nem lehet azt mondani, hogy olyan méretű lenne, hogy ma már azt mondhatnánk, hogy most minden rendben van, most már visszatérhetünk a normális gazdálkodásra. Nagy utat csináltunk meg, nagy haladást tettünk, ez kétségtelen, de sajnos, olyan mélyről indultunk, hogy még ezen nagy haladás mellett is eléggé mélyen vagyunk ma is. (Meizler Károly közbeszól-) Nem állítottuk, hogy nagy a javulás. Azt állítottuk, amit jelenleg is állítunk, hogy van javulás, azonban nagyon mélyről kezdtük. Sokkal egyszerűbb, ha valaki 1000 méter magas hegyről akar 2000 méterre eljutni, mintha a tenger színéről akarna egy 2000 méter magas hegyre felkerülni. Mi, sajnos, a tengerszinten voltunk, a tengerszintről akarunk feljutni a hegyre, de még nagyon messze vagyunk attól, hogy teljesen szabad levegőt élvezhessünk. T. Ház! Nézzük a mai helyzetet. Itt van a külföldi adósságok kérdése. A külföldi adósságok ma is megvannak, nem ugyan 4300 millió Összegben, hanem ennél sokkal kisebb öszszegben. Tyler december 31-i jelentésében 2400 millióra becsüli, én magam 2000 millió körüli összeget tudok számítani — de a 2 milliards külföldi adósság még mindig óriási összegű terhet jelent ennek az országnak. Ezt még mindig redukálni kell. Itt még mindig egészen minimálisan alacsony kamatokról lehet csak szó. Nagy áldozatokat nem tud az ország ezen a téren hozni akkor, amikor ugyancsak Tyler jelentése szerint az elmúlt esztendőben összesen 50 millió aranypengő értékű devizát tudtunk transzferálni, tehát a 2'4 milliárdnak mondjuk a 2%-át. Ez volt az egész, amire az ország képes volt. Ha tehát a külföldi adósságok rendezésre kerülnek, akkor a külföldnek elsősorban arra kell gondolnia, hogy Magyarország mit bír el, mert olyan megállapodásokat, amelyeket nem bírunk el, tudom, nem fog sem a kormány, sem a Nemzeti Bank vezetősége kötniA külföldi adósságok terén tehát van javulás, mert a 43 milliárdról 2 milliárdra csökkent az adósságunk. koneedálom nagyrészt a külföldi valuták értékcsökkenése folytán, van tehát javulás,, azt azonban nem lehet mondani, hogy e téren már rend volna, hogy a 33-as bizottság további működésére nincs szükség) mert ezen a területen tökéletes rend van. Ugyanez áll; a devizagazdálkodásra is. Méltóztassék elkénzemi. hogy az említett 2'4 milliárdból 1060 millió körülbelül még mindig Magyarországnaik a rövidlejáratú adóssága. Taxációs számok ezek. sajnos, erre egészen pontos számok nem állnak rendelkezésre Ha máról-holnapra olyan szituáció állna elő, hogy 1060 milliót devizában követelnének tőlünk, erre igazán nyugodtan azt mondhatnánk, követelhetik, úgy sem tudjuk megfizetni. Ezen a téren is van tehát haladás, mert egy nagyon szellemes rendszerrel, a felár-rendszerével nagy lépésekkel mentünk előre, de még mindig nem vagyunk abban a helyzetben, hogy azt mondhatnók, hogy anost már itt is teljesem szabad teret lelhet engedni, nincs szükség rendkívüli intézkedésekre, hanem teljesen fel lehet adni a devizagazdálkodást. Ezt ma nem tehetjük. (Űay van! jobb felől.) T. Ház! Nem akarok nagyon részletesen belemenni a témába, de ha a termésértékesítés kérdéseire gondolok, amelyek szintén readkí vüU intézkedéseket igényelnek, ha nem is a mi viszonyaink okából, mert mi termelünk, ha nem sokkal inkább a külföldi elzárkozási politika miatt, akkor megállapíthatom, hogy szükség van arra, hogy minden erőnset megfeszítve, részben rendkívüli intézkedésekikel érijük el azt, hogy export feleslegünket tényleg ki tudjuk vinni és ezért tényleg meg tudjuk kapni a ránknézve múlhatatlant; I szükséges de vízamennyiséget. Itt van még mindig az agrárolló kérdést*. Igazán nem lehet a/! mon !"aai. hogy most már teljesen kiegyensúlyozott volna a mezőgazdasági cikkek árnívója az ipari cikkek árnívójávai szemben. Még mindig nyitva áll az agrárolló s amíg az agrárolló nyitva van, még mindig intézkedéseket kell tenni aziránybau hogy mezőgazdasági rentabiütásur. k helyreálljon, Végül itt van államháztartásunknak a kérdése. Talán azt mondhatjuk, hogy államháztartásunknál tökéletes egyensúly van? Megengedem, hogy nagy feleslegek jelentkeznek az előirányzattal szemben, de kérdem, miből keletkeznek? Abból, hogy külföldi adósságaink kamatait nem készpénzben fizetjük, hanem kincstárig jegyeket teszünk le a külföldi hitelezők alapjának és így tehát az a pénz, ami erre a célra van előirányozva a költségvetésben. megmarad. Megengedem, hogy a bevételek is magasabbak, mint amennyire elő vannak irányozva, de hála Istennek, hogy magasabbak, mert szomorú lenne, ha fordítva lenne. De ez még mindig nem jelenti azt, hogy teljesen kiegyensúlyozott költségvetéssel állunk szemben. Legyen szabad rámutatnom arra, — mert talán egyszer mégis csak rá kell mutatni — hogy ha a katonai egyenjogúságunkat ki tudjuk vívni, akkor relatíve mégis komolyabb összegek lesznek a budgetben szükségesek, mint ma. Mi a világ legkisebb hadügyi budgetjével dolgozunk» s erre is gondolnunk kell. Mindezek a körülmények azt mutatják, hogy ma még korántsem tartunk ott, — bár ismételten hangsúlyozom, hogy hosszú utat tettünk meg — hogy a normális helyzetre vi szszatérjünk. Készséggel elismerem, hogy a legideálisabb az lenne, hogy az 1914 előtti állapotok lépnének rögtön hatályba. Valamenynyien nagyon boldogok lennénk, nem is szólva arról, hogy ez Nagy-Magyarországot jelentené. De az adottságokkal számolnunk kell. A szomszédos államokban nagyvonalú autarchikus törekvést látunk. Lehetőleg minden állam az önellátásra igyekszik berendezkedni; mindenki védi a devizáját, mert mást nem tud tenni. Ez mind azt mutatja, (hogy itt még egészséges állapotokról beszélni nem lehet. Tovább kell tehát ezen az úton haladni, amely, sajnos tövises út, de az egyetlen járható út és^ ehhe-í bizony rendkívüli intézkedések lehetőségére is van szükség. A kormány mérsékelten élt is a 33-as bizottság részére adott felhatalmazással. Igazán nem volt benne semmi alktománysérelem, ezt a túloldalon is megállapították. Kifejezésre jut a bizottság jelentésében, hogy a felhatalmazással lehetőleg szűk körben óhajt élni a kormány. Ez a kívánság ugyanis elhangzott és ennék helyet is adta'k. Igazán nem kell tf>hát attól tartani, hogy injuria történik, mert eddig sem történt. Csak az történt, hogy egyes gyors intézkedésekkel igyekezett a kormány elejét venni a nagyobb bajoknak és igyekezett orvosolni egyes hibákat. A gyors intézkedés pedig a gazdasági életben múlhatatlanul szükséges, Más országban 1$ van erre lehetőség,