Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-227

Az országgyűlés képviselőházának 2i nék a mezőgazdaság és a kisipar kérdése, sőt i a nyugdíjkérdés is és látván az elhelyezkedni I készülő ifjúság azt, hogy inasképpen is él tudna helyezkedni, nemcsak az íróasztal mellett, hanem egyéb foglalkozási ágban is biztosítva lenne szorgalmának gyümölcse, nyugdíja, amivel ifjúságunk elhelyezkedésének kérdése is :telj

es mértékben megoldást nyerne. '. Ezeket a gondolatokat, amelyeket első ha- j tározati javaslatként a költségvetés tárgyalása során előterjeszteni szerencsém volt — & amelyet az egész ellenzék megszavazott, de természetesen az egész kormánypárt leszavazott — egy brosúrában, egy tanulmányban fogom feldolgozni, mert szilárd meggyőződésem az, hogy az Oti.- és Mabi.-tőkék helyes irányítása, valamint az életbiztosítási díjtartalékok száz százalékos aranyalapra való helyezése az ! a tőkeképzési forma, az az egyetlen lehetőség, amely <az országot az elszegényedéstől megmentheti. Egypár rövid szóval lennék bátor még kitérni örvendetesen javuló kiviteli politikánkra. Ügy érzem, hogy ennek rögzítése, állandósítása is igenis a gazdasági és hitelélet rendjét biztosító 33-as •_ bizottság kötelessége volna. Íme» már közeljárunk az 500 milliós kivitelhez, amely 80 millió pengővel több mint 1934-ben volt. Itt ismét a gyáriparral széniben vagyok bátor megállapítani, hogy a 13 millió métérmázsáról 21 millió métermázsára emelkedett kivitelünkből maga a mezőgazdaság 7jmillió métermázsát produkált. Mezőgazdasági terményeink értéke abban a 10 hónapban 96 millió pengőről 194 millió pengőre emelkedett, az őstermelő iparral együtt tehát a mezőgazdaság kivitele 110 millió pengőről 220 millió pengőre emelkedett. Igenis, mezőgazdasági ország vagyunk és ne vegye rossznéven a kartelipar, ha a kartel kinövéseit, a mérlegkozmetikát, — sőt a pénzügyminiszter úr se haragudjék, ha az ő védelmét megkritizáljuk. A mezőgazdaság s az azzal járó kisipar érdekének felkarolása a legelső kötelesség. Ezt a két adatot egybeállítva, ugyancsak konstatálhatjuk, hogy az ipar kiviteli 139 millió pehgor.pl mindössze 150 millió pengőre emelkedett, tehát 11 millió^ pengős plusz állott elő, amikor a mezőgazdaság egymaga 100 százalékos eredményt produkált a kivitel terén, amennyiben összes kivitele 110 millió pengőről 220 millió pengőre emelkedett. Ha ehhez hozzávesszük, hogy behozatalunk értéke 17 millió pengővel csökkent, akkor azt látjuk, hogy 1937 áprilisig egyenlegünk 139 millió pengő volt az 1936. év — április 10-ki adat — 42 millió pengővel szemben. ;.';/•, Nagyon természetes, hogy a további kivitel fokozása, kereskedelmi érdekeink alátámasztása, elsősorban a gazdasági és hitelélet rendjén őrködő 33-as bizottságnak volna a kötelessége s akkor nem történnék meg az az anomália, ahogy a körülöttünk levő, velünk gazdaságilag szorosan kooperálható országok, mint Ausztria és Csehország a teljes au tarchiára rendezkedik be s Németország is min denütt inkább vásárol, csak tőlünk nem. jlívánatos volna, ha a kereskedelem és a szövetkezetek megértenék egymást, hogy a gyáripar és a kisipar egymásra találnának és ne egymást támadnák, mert minden egyes foglalkozási ágnak megvan a megélhetési lehetősége. Amikor a Hangya elismeri, hogy nem kereskedelemellenes és a kereskedelem is elismeri a maga kis körében, hogy nem szövetkezetelle, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIV. \ ülése 1937 június 8-án, kedden. 3Ö9 nes, ez nagyon örvendetes. Méltóztassék disz

i tingválni és hiszem, hogy az urak egymásra fagnak taláni. Nagyon természetes, hogy amikor mindegyik a maga hasznát veszi elsőnek, a fogyasztó érdekeit pedig szem elől tévesztik, akkor ezek az érdekek nem fognak találkozni; valamint nem találkozik a falu érdeke a fővároséval; hiszen állandóan látja a falu, hogy micsoda horribilis beruházások terhelik a vidéket. (Müller Antal: Ebiben nincs igaza.) Konstatálja, amint ezt Ras say Károly képviselő úr is mondta, hogy 600.000 pengő megy a sajtó támogatására, hogy* 600.000 pengőt vesznek be ásvány víziadók címén, azért, hogy a gyógyhelybizottságokat fenntartsák; látja, hogy 4 és félmillióval akarnak pepecselni, hogy majd a Tabán-kérdést akképpen oldják meg, hogy autóbuszokon viszik a szállodából a fürdőbe a közönséget. Látja a falu, hogy nincs egységes Programm, mert felépítenek házakat és pár év múlva lebontják azokat. (Müller Antal: Ismerni kell a főváros politikáját! — Zaj.) Nem a vidékkel kéli mindezt megfizettetni. Miután ismerem a főváros politikáját, (Ellenmondások a középen!) állítom, hogy az a lehető legrosszabb. Óriási jövedelmei vannak a fővárosnak, s óriási szerencséje, hogy minden kölcsönt — bocsánat a kifejezésért — bagóban fizet vissza, (Reményi-Schneller Lajos: Hol? Miféle kölcsön Őket?) óriási nyereségei, jövedelmei vannak. (Zaj a jobboldalon.) Meg fogom nevezni. Elsősorban segít az Oti.-í tönkretenni, (Zajd pedig annak tönkretétele valóban lelkiismeretlenség volna. (ReményiSchneller Lajos: Hogyan, mi veil teszi tönkre?) Az ott felvett kölcsönöket hatalmas nyereséggel fizeti vissza. (Reményi-Schneller Lajos: Ez állítás! Bizonyítékokat kérünk!) Nagy örömmel állok főkép a vezérigazgató úr rendelkezésére. Elnök: Itt képviselőtársáról és nem vezérigazgatóról van szó. Czirják Antal; Vezérigazgató-képviselőtársamnak. Tudniillik ő szakember ebben a kérdésben. (Felkiáltások a jobboldalon, és a közepén: Ö az!) Ezeket a kérdéseket csak per tangentem említettem fel. (Müller Antal: Be roszszul érintette. Olyan szép beszédet mondott és a végén elrontotta!) Mindezek az általam érintett kérdések nem szolgálják a gazdasági és hitelélet rendjét, ezeket újból meg kell vizsgálni, egészen más rendeleteket kell kiadni, mert megváltoztak a viszonyok. Amennyiben a hitelélet biztosítására szükség volt egy 33-as bizottság közreműködésére, amennyiben annak idejét megméltóztatnak egy esztendőre hos£szabbítani, úgy az álljon a helyzet magaslatára és alkosson olyan rendeleteket, amelyekkel ezeket az anomáliákat feltétlenül lenyesegeti, amelyek alkalmasak lesznek arra, hogy a gyáripar kinövéseit megszüntessék és főleg ezeket a Kúria által is megbélyegzett mérlegeket tisztes alapokra helyezzék. Ha tisztes lesz minden egyes mérleg és minden egyes törekvés, akkor tisztesség lesz az országban is és akkor nem lesz 33-as bizottságra szükség. Éppen ozert a javaslatot nem fogadom el. Elnök: Reményi-Schneller Lajos képviselő urat illeti a szó. Reményi-Schneller Lajos: T. Ház! Őszintén bevallva, azt hittem, hogy Czirják igen t. képviselőtársam,, azok után, hogy olyan nagyon részletesen kifejtette, hogy milyen teendői vannak a 33-as Bizottságnak, nagy lelkesedéssel megszavazza ezt a törvényjavaslatot, mert 52 '