Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-227

368 Àz országgyűlés képviselőházának 2 ságnak kellene szorgalmaznia. így történik meg és eb-ben azután már tényleg van valami felületesség, hogy a fizetésképtelen Phönixbiztosító tartalékainak további feltöltésére rendeletet hoznak annak érdekében, hogy a biztosítottak továbbra is fizessék azokat a díjakat» amelyeket a (biztosítótársaság mai állása szerint teljesen elveszetteknek tekinthetünk. Ez azzal magyarázható, hogy nincs meg a kellő ellenőrzés. Nem lehet tűrnünk, hogy horribilis jövedelmekkel dotálják a különféle biztosító társaságok és egyéb vállalatok vezérigazgatóit. Ma már le kell számolnunk azzal, hogy egy vezérigazgató 10—20, vagy 30.000 pengős iizetése normálisnak mondható. Ne adjanak nekik hihetetlen jövedelmeket. Természetes dolog, hogy ezeket a jövedelmeket azután elő keil teremteni, tehát a biztosítottak pénzéből teremtik elő, vagy a tisztviselők megszolgált fizetését faragják le, vagy más utakat keresnek. Itt van példának okáért az Első Magyar egyik tisztviselője, aki 16 év után 4800 pengő végkielégítéssel távozott:,, és többé nem számíthat méltányosságra. Kétévi nyugdíjat adtak tehát neki, megtakarítva ezzel — egészséges emberről lévén szó — 60.000 pengőt. Ter mészetes, hogy az így szerzett jövédelmeket azután ki lehet osztani a vezérigazgatóknak. Van egy vezérigazgató, akiről most a mór là g közlése után megállapítható volt, hogy 120.000 pengő jövedelme volt eddig; minthogy pedig egy bukott intézetnek volt a vezérigazgatója, átvette a másik intézet és 280.000 pengő végkielégítést fizetett neki, ezenfelül pedig még kap 24.000 pengő nyugdíjat. (Zaj a baloldalon.) Ez felháborító! Hol van a 33-as bizottság, hol van a magyar lelkiismeret, (Müller Antal: Egyeseknek van magyar Kánaán!) sőt hol a magyar tisztesség, amely nem veszi észre, hogy nem illik ilyen pénzt zsebrevágnilf Honnan . teszi el az illető úr ezt a pénzt? Tönkrement biztosítóintézet kasszájából ugyanakkor, ami; kor egy pénzintézeti, vagy biztosítóintézeti tisztviselő átlagos fizetése 120 pengő, a kezdő fizetés pedig 30 és 50 pengő. Ezek a biztosítótársaságok, amelyeket nem tud megrendszabályozni sem a felügyelő hatóság, sem a gazdasági és hitelélet rendjére vigyázó 33-as bizottság, amelyeknek óriási jövedelmeik vannak, kieszközlik maguknak a leg teljesebb védelmet és az elpocsékolt pénzekéit senkinek felelősséggel nem tartoznak. Ezek a társaságok megkapták az 1927 : X. törvénycikket, amely ismét az ő érdekeiket védte meg és ennek ellenére bejelentik a díjrombolást, az óriási veszteségeket. A költségeket s a vezérigazgatói fizetéseket sehol sem szállítják le, a csökkent díjtartalékok feltöltéséről azonban nem képesek gondoskodni. Úgy érzem, hogy ezeket a kérdéseket elő kellett hozni, hogy egy kissé talán a 33-as bizottság lelkiismeretét is felrázzuk (Dulin Jenő: Rázzuk! Rázzuk!) és megmutassuk azt az utat, amely a bizottság címében rejlik, hogy vigyázzanak a gazdasági és hitelélet rendjére s ne tűrjék, hogy kisemberek pénzével dolgozó holmi intézmények főúri palotákba fektessék a pénzüket, — méltóztassék a Teréz-körúfon megnézni az egyik legutóbb megbukott intézet palotáját, a gyönyörű szép bútorokat, az angyalkákat, a freskókat, stb., amit mind a biztosítottak pénzéből harácsoltak össze. Méltóztassék megnézni azt a rossz üzletvitelt, azt a t hibás ingatlanvásárlást, az inkasszó hibáit, az értékpapírvásárlásokat, amelyeknél mindig a 27. ülése 1937 június 8-án, kedden. felügyeleti hivatallal takaróznak. Méltóztassék megnézni ugyanennek az intézetnek 15 mii Hós díjtartalékhiányát és nyugdíjalapját, amely mindössze félmillió pengő. Egy nyugdíjalapot a gazdag biztosító 9 milliós évi díjbevétele mellett 7000 pengővel dotál, ami — a legnagyobb szégyen. Méltóztassék figyelembe venni, micsoda óriási jelentőségük van az életbiztosító társaságoknak. Bátor leszek hivatkozni a német életbiztosítás tőkeelhelyezési politikájára, amely világosan megjelöli azt, hogy a kisembereknek hol van az igazi takarékjuk, illetőleg hogyan tudnak takarékoskodni. A német nemzeti jövedelem 1935-ben 56 5 milliárd márka volt és ebből 2T4 milliárd márka csak életbiztosí. tási kötvényekben fekszik, — 20 millió darab életbiztosítási kötvényben -r- amelynek díjbevétele 877 millió márka. Németországban olyan rohamosan emelkedik az életbiztosítási szellem, hogy csak az 1934. évet 1935. évvel összehasonlítva,, 100 millió márkával több az életbiztosító társaságok díjbevétele, ugyanakkor, amikor Magyarországon most, amikor kissé kihevertük a válságot, mindössze 30 millió pengő jui évente az életbiztosításra. (Rajniss Ferene: Nem minden rossz Németországban!) Ott tehát egy évben 108 millió márkával, 786 millióról 877 millióra emelkedett csak a díj. RendkívüK hogy 1928. óta 1590 millió márkáról 1936-ig 5124 millió márkára szaporodott fel a díjtartalék, ••••• tehát ami megfogható. Ez a horribilis összeg miként szolgálja az ország hiteléletének rendjét? Akként, hogy 2500 millió márka jelzálog kölcsönökben és földbirtokokban van. Íme, a legeklatánsabb példa arra, hogy a telepítést milyen nagyszerűen meg lehetne oldani, nem is a német 877 millió márkához viszonyított összegből, hanem a magyar 30 mii Hóból s az elismert nyugdíjpénztárak 17 millió pengős évi jövedelméből, ha ennek az összegnek, csak a felét fordítanók telepítésre, tehát 25 millió pengőt. Ebből jutna a Kállay-féle öntözési tervre és mindenféle telepítési programni megvalósítására. Ilyenből 25 milliárd márkát fordítanak Németországban évente elhelye zésre. Az értékpapírállomány most már 1227 millióra emelkedett, a testületeknek adott kölcsönök összege 459 millióra, a különfélékre adott összegek pedig 900 millió márkát tettek ki ugyanakkor, amikor az életbiztosítóknak ez a horribilis kiugrása az életbiztosítási piacon a takarékpénztárakkal szemben azt mutatja, hogy a takarékok betétje ezalatt a 8—9 esztendő alatt mindösseze 9 milliárd márkáról 14 milliárd márkára növekedett. Ez is tehát egy össze sem hasonlítható arány a nagyar pénzintézetek bevételével szemben,, mert a magyar takarékpénztáraknak egy fejre eső hányada 184 pengő, Ausztriában 202 pengő, Csehszlovákiában 437 pengő és így felfelé. Ügy érzem, nem teszek rossz szolgálatot, amikor megállapítom, hogy a kisembereknek egyetlen és legjobb tőkeelhelyezési lehetősége az életbiztosítás. Ezt a tőkegyüjtési lehetőséget alá kell támasztani, nem szabad kitenni az állandó hitelrombolásnak és az életbiztosító társaságok sorozatos bukásának. Ha ma Németországban 22 milliárd márka tőkeképzés keres elhelyezést, akkor méltóztassék elképzelni, micsoda óriási lehetőségek volnának minálunk, h-a végre megszilárdítanék az életbiztosításba vetett hitet és e réven valami tőkegyüjtési lehetőséget adnánk a magyar hiteléletben a biztosítottaknak. Ezzel elérnők, hogy megoldod-