Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-227

Az országgyűlés képviselőházának Ê27. üíese 19$7 június 8-án, kedden. 367 nix Biztosító összes külföldi vezérigazgatói börtönben ülnek, csak a magyarok gründolnak tovább, mondom, ugyanazon szomorú tapasztalatok óta a Phönix Életbiztosító megbukott, a Phönix Általános kivonult és átadta az üzletét a Providentiának. Hogy egyéb biztosítók pedig miként fogják a magyar életből kiszivattyúzni a pénzt és külföldre juttatni, erre nézve elegendő, ha felhozom azt, hogy a Turul biztosítót megvette az Anker, természetesen nem azért, hogy a magyar gazdasági és hitelélet rendjét biztosítsa, a Pob.-ot megvette az Anker, a Magyar-Franciát átvette a Foncière, amely az Adria konszernjébe tartozik,, az Első betörés és Kárbiztosítót a Nemzetközi szintén az Adriához juttatta. A bécsi Tükörüveg ugyancsak az Adriához került. Ha csak aat nézzük, hogy hét ilyen biztosítótársaság szűnt meg egy esztendőben, tisztelettel kérdezem, ki biztosítja a biztosítottaknak, csaknem mind igen szegény embereknek, összekuporgatott filléreit, hogy nem mennek-e ki az idegen biztosítók rezervoárjain keresztül ugyancsak külföldre! Ki mondja nekem azt, hogy itt más politika, más takarékossági politika fog érvényesülni? Amikor igen értékes úr áll például a Magyar-Hollandinak az élén, ott is hatmillió pengő díjtartaléknak a pótlását követelik. Megállapítják többek között azt is, hogy 800.000 pengő 15 méter távolságon is el tud tűnni ezeknél a biztosítótársaságoknál és az ezeket patronizáló pénzintézetek folyosóin. Mindez egy hatalmas dzsungel és kérdezem, hol van az a 33-as bizottság, amely törődik ezekkel a kérdésekkel, amely törődik a kisemberek érdekeivel? Itt vegetál és a kimúlás előtt áll a Badeni, a Mannheim! és <a Würtenbergi, az angolok közül pedig a Commercial Union, Alliance, Guardian, Liverpool, LondonLancashire, a Boyal-Exchange és az Economic. Mind válság előtt áll és nincs ember, aki ezeknek a horribilis tőkéknek a biztosításával vagy a biztosítottak érdekeinek megvédésével törődnék. Hát hol van itt a gazdasági élet rendjének a biztosítása? Hát nem aláásása ez a magyar hiteléletnek, amikor ilyen szörnyűséged történhetnek az országban? Egészen beteg intézetek ezek és — hogy folytassam ezt a névsort a Corvinja keres most új gazdát, (Kajnïss Ferenc: A Corvinia új gazdát keres? Érdekes!) a Hermest összeházasították a Rokkantegylettel, azzal a Kokkantegylettel, ahol szinte kétségbeejtő, hogy a legszegényebb emberek filléreit mint engedik kisíbolni, hogyan engedik eiadminisztrálni és az érdekelt kisembereket tönkremenni. Itt van a Magyar Elet, a lövészstb. egylettel, amellyel nem foglalkozom, mert megboldogult képviselőtársam nimbuszát ennek a kérdésnek tárgyalásával nem akarom megtépázni. Ugyanilyen a Magyar Jég- és Viszontbiztosító, a Középeurópaí, a Minerva, ezek mind a Generálihoz tartoznak, tehát ahhoz a társasághoz, amely eddig is igyekezett a magyar pénzeket törvényesen külföldre vinni, mert hiszen erre ezeknek, az intézeteknek megvannak a kitűnő eszközeik, ha másképpen nem, megcsinálja a maga foyerjában a külföldi utazásokat elősegítő irodákat. Itt van azután az Első Magyar, vállalatai: itt van a Nemzeti Baleset, a Pannónia, a Magyar Kölcsönös Állatbiztosító, ezek a társaságok mind agonizálnak vagy mennek segítséget keresni. A Gazdák Budapesti Viszontbiztosítója és az Első Keresztény kimúlás előtt áll. Hát miért van. nekünk a hitelélet rendjét biztosító szervezetünk vagy tisztelettel kérdem, miért van nekünk pénzügyminiszterünk? Vájjon azért, hogy ilyen védőbeszédeket tartson a kartelmérlegkozmetikáról és hasonlókról? Ezeknek a biztosítóknak az üzleti gesztiói ellenőrzésére pedig ott van az 1923:Vili. te. alapján létesített Állami Felügyeleti Hivatal. Én nem vigasztalódom meg, ha a pénzügyminiszter úr azt mondja, amikor az egyik bukás után a másikra halmozódnak az esetek, hogy; ezt az urat kitettem, hogy az az úr nem felelt meg, emez nem állt a hivatása magaslatán, hiszen itt a legszegényebb emberek pénzéről van szó. Ennek a ir törvénynek a végrehajtási utasítása büntető szankciókat ad„ hogy minden baj megelőzését lehetővé tegye. Hol van hát az a kezdeményezés, amely az ilyen horribilis tőkéknek a pusztulását.— ismétlem, az egészen szegény emberek tőkéjének -a pusztulását — megakadályozhatná? Nem megfelelők a vezetők. Most képezik, most művelik ki az új revizorokat. Nagyszerű fiatal urak ezek mind, — elismerem — kitűnőek. Kapnak 100 pengő havi fizetést és elmennek egy hatalmas biztosító vezérigazgatójához, akinek a jövedelme legalább százezer pengő. En szeretném tudni, hogy hogyan fog megállni az ilyen revizor egy olyan szakkérdés előtt, amely egész embert kíván, sőt egész szívet kíván és amely legalább is hosszú biztosítási praxist feltételez? Már most azután rájöttek arra» hogy a biztosítottainknak eddig befizetett díjtartalék pénzéből 25-—30 millió pengő hiányzik. Arról méltóztassék beszélni, igen t. pénzügyi kormányzat és igen t. 33-as bizottság, hogy vájjon hol fogják ezt a 25—30 millió pengőt megfogni, amikor — ismétlem — egészen szegény embereknek a pénzéről van szó. En nem hiszem, hogy a pótlást bármelyik anyaintézet szívesen be fogja fizetni, amikor tudvalevő, hogy a kifogásoknak egész garmadája áll rendelkezésükre, mondván, hogy hja, mi megyettük az értékpapírokat,, mi megvettük a drága házakat, éppen a Felügyeleti Hivatal jóváhagyása, sőt útmutatása alapján. T. Ház! Ezek olyan kérdések, amelyekről órákat, heteket lehetne ibeszélni

% Részemről bizonyos cinizmussal sem tudnék napirendre térni azzal, hogy a Felügyeleti Hivatal elbocsátott igazgatója nem felelt meg. Elnök: A képviselő urat rendreutasítom. A miniszter úrra célzott és azt mondotta, hogy cinizmussal tért napirendre a dolog felett. ' IVMl Czirják Antal: Bocsánat, nem exkuzálom magam. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem is lehet!) Tisztelettel tudomásul veszem az elnök úr rendreutasítását, de nekem az az érzésem, hogy ezt a kérdést nem lehet cinizmussal kezelni» hanem csak a biztosítottak érdekeinek legteljesebb megóvásával. Olyan szakembereket kell mindenhova ültetni, akik felelnek is a kérdésekért, nem pedig díszes nyugdíjakba mennek, miután belátták» hogy nem felelnek meg. Egyebekben legyen szabad a péanügyminiszter úr iránt érzett nagy tiszteletem tudomásul vétele érdekében megjegyeznem, hogy nem rá értettem a cinizmust, annál kieyésbibé, mert a pénzügyminiszter úr meg is jelölte, hogy a törvények adnak módot erre, tehát ia törvényekben van a hiba és nem a törvények ^kezelésében. Erre vonatkozóan pedig megfelel© rendeletek kiadását éppen a 33-as bizott-