Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-227

362 Az országgyűlés képviselőházának 227, ülése 1937 június 8~án, kedden. gazdasági és hiteléletet veszélyeztető körülmények felismerését eis a megfelelő intézkedések megtételét tágabb körben egyenesen az országos bizottságra ruházza a képviselőház; tehát nem pusztán a kormány részese ennek a felhatalmazásnak, amelyet ezzel a törvényjavaslattal adunk, hanem maga a képviselőház által kiküldött és a pártok arányszáma szerint összeállított, tehát minden tekintetben a legkielégítőbben megszervezett bizottság is. (Rupert Rezső: Sóhivatal!) Végül 5. javasolhat ja az országos biozttság az országgyűlésnek a minisztérium felelősségrevonását is. Ez a legsúlyosabb szankció. Abban a percben, amikor az országos bizottság azt észleli, hogy a minisztérium az alkotmányba ütköző rendelkezést kíván életbeléptetni, rögtön . intézkedhet, az országgyűlés összehívása iránt a megfelelő kezdeményező lépéseket megteszi és a legelső ülésen indítvány ózhatja a kormány felelősségre vonását, vád alá helyezését. (Czirják Antal: Komolyan tetszik ezt mondani?) Ha ezt az az országos bizottság a maga többségében elhatározza, nem hiszem, hogy az országgyűlés ezt az indítványt viszszautasítaná, mert olyan komoly bizottságnak gondolom ezt, úgy az önök részéről, mint a mi részünkről, olyan komoly tagokat küldünk ebbe a bizottságba, hogy a bizottság komolv indítványára feltétlenül komoly intézkedés kell hogv történjék. Minden garanciát megadunk tehát az alkotmány tekintetében arra, hogy a minisztérium az 1931:XXVT. te. alapján kanott felhatalmazással vissza ne élhessen. Ezzel mindazok a rémmesék, amelyekkel előttem szólott t. képviselőtársam meg akart minkét ijeszteni, egyszerűen elesnek. Méltóztassék bevonulni a 38-as bizottságba és ott az ellenőrző munkát gyakorolni. Ha bárkinek, aki nem tag.ia a 33-as bizottságnak, kifogása van a 33-as bizottság műVödése ellen, még itt a kénviselőházban is mór!iában áll a kormányt felelősségre vonni. A kénviselőház szuverén jogát, a képviselőháznak a kormány felelősségre vonó jogát tehát &?, a törvény semmiben sem érinti. Ez a tör vén v rendelkezéseiben világosan benne is van. A kormány mindezeket a rendelkezéseket tiszteletben is tartotta és olyan intézkedéseket hozott a 33-as bizottság elé, amelyekre szükség volt. íjösm akarom ezeket az intézkedéseket most részletesen felsorolni. Amikor az igazságügvi tárca költségvetését előadni szerencsém •' volt, nusztán jogalkotási szempontból, mint jogász kitértem azokra a rendeletekre, amelyeket a 33-as bizottság bocsátott ki és amelyeket ma már a jogalkotási körben igenis a magyar jogforrásoknak egyik legértékesebb csoportját alkotják; mert úgy a közgazdasági, mint a hitelélet terén rendkívül értékes és hasznos intézkedéseket léptetett életbe, amelyeket a törvényhozás hosszú tárgyalásra berendezett aDnarátusa mellett megfelelő hatállyal és kellő időben életbe léptetni nem lehetett volna. Hogy azok a rendeletek, amelyekre már említett beszédemben hivatkozni szerencsém volt, a gazdasági és jogi életre is a megfelelő hatást gyakorolták, ebben nagy része volt annak, hogy a kormány ezeket a rendeleteket késedelem nélkül, a felmerült szükség idején nyomban életbeléptette. Tessék csak elképzelni, mi történt volna akkor, ha például a felárrendszerre vonatkozó rendelkezés vagy a külföldi tartozásoknak a Nemzeti Bank árfolyama szerinti szabályozására vonatkozólag a 33-as bizottság meghallgatásával kibocsátott rendelet háromhónapi késedelemmel bocsáttatott volna ki! Ez olyan kárt jelentett volna az országnak, amit azután itt semmiféle szép szónoklattal helyrehozni nem lehetett volna. Az, hogy a bizottság alkotásaiban egyetlen kifogásolni való nem volt, garancia arra, hogy a jövőben sem lesz. Felhozta t. képviselőtársam alkotmányjogi szempontból még azt is, hogy a törvényhozás jogát a 33-as bizottság konfiskálja. Óriási tévedés. A 33-as bizottság először is a törvényhozás akaratából, másodszor pedig csak a jogszabályok egy meghatározott körére szorított csoportját, a rendeleteknek előre meghatározott ügykörét és csak sürgős szükség esetén helyezi fokozott ellenőrzés alá. Ennyi az egész. Itt a törvényhozási jogkör elkobzásáról szó sincs. A harmadik kifogás, amelyet t. képviselőtársam felhozott, az, hogy a 33-as bizottság működése immár állandósulni látszik. Hogy a 33-as bizottság meddig működik, az, sajnos, nem tőlünk függ. Ha azt méltóztatik mondani, hogy ez a hat év állandósulást jelent, az a válaszom, hogy ez azért van, mert hat évre állandósult eddig a gazdasági világválság is. Esetleg még egy hetedik évre is kilátás van, sőt biztos kilátás van arra, hogy ez a válság még a hetedik évre is állandósulni fog. Tehát nincs más hátra, mint a védekező eszközt, a 33-as bizottságot ugyanerre az: időre állandósítani. Hogy azonban sem a kormánynak, sem nekünk állandósítási törekvésünk nincs, az egészen világos abból, hogy rövid időre, csak egy esztendőre adjuk meg a felhatalmazást a kormánynak. Ezzel a kivételes felhatalmazással áthidaljuk a nehézségeket, amelyeket a gazdasági válság okozi, és sértetlenül átmentjük a magyar alkotmányt a jövő számára, a maga alapelveinek sérelme nélkül, vagyis a nélkül, hogy a kormánynak szükségrendeleteket kellene kibocsátani. A kormány ugyanis szükségrendeletek helyett különleges, kivételes rendeleteket bocsát ki. Nem tévesztendő szem elől az alkotmány szempontjából az sem, hogy az 1931 : XXVI. te. a törvényhozás szuverén akaratnyilvánul ás a és alkotmányosan hoszszabbítjuk most meg ennek az alkotmányosan létrejött törvénynek a hatályát további egy évre. így tehát alkotmányjogi, vagy gazdasági aggályoknak helyük nines. T. képviselőtársam említette még az úgynevezett rémhírszakaszt, amelyről a bizottságban hosszabb vita folyt. Méltóztassanak megengedni, hogy ennek az úgynevezett rémhírszakasznak a lényegét egy kissé bővebben taglaljam és kizárólag jogi szempontból^ indokoljam meg, miért volt szükség az előttünk fekvő törvényjavaslat 2. §-ára, az úgynevezett rémhírszakaszra. Induljunk ki valami közös alapból, mert máskép vitatkozni nem lehet. Keresek tehát egy közös alapot, amelyben a szakasz ellenzőivel megegyezünk. Legyen ez a közös alap, amelyben bizonyára mindnyájan megegyezünk, az„ hogy hazudni nem szabad. A hazugságok legnagyobb része vénasszonyok pletykája, amely felett komoly ember vállrándítással napirendre tér. Ez volt a régi békeidők hazugságszisztémája. Ma azonban vannak a közre, a gazdasági életre, a hiteléletre, sőt az ország politikai életére is veszélyes hazugságok, amelyeket nem ártalmatlan vénasszonyok terjesztenek. hanem

% amelyeket a nemzet ellenségei ritka raffinériával eszelnek ki és felhasználva azt az ideges hau-