Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.
Ülésnapok - 1935-227
Az 'országgyűlés képviselőházának 227, ülése 1937 június 8-án, kedden. 361 alkotására. Kifogásolja azonban, hogy először is ennek a törvénynek hatálya évről-évre meghosszabbíttatik, másodszor pedig különösen kifogásolja, hogy most éppen újra meghosszabbítjuk. T. Képviselőház! Nem vitás, hogy az 1931. évi XXVI. te.-nek nemcsak abban az egy évben látta hasznát az ország s erre a törvénvcikkre nemcsak abban az egy évben volt szükség, amelyikben megalkottatott, hanem a további éveken át is szükség volt, sőt ma is iszükség van rá. Hogy a következő években szükség volt a törvény hatályának meghoszszabbítására, azt a törvényhozás eldöntötte akkor, amikor a meghosszabbításhoz hozzájárult. Most arról van szó, hogy ebben az évben is meghosszabbítsuk-e ennek a törvénynek hatályát még egy további esztendőre. Igenis meg kell hosszabbítanunk,. mert nemcsak azok az okok forognak fenn, amelyek 1931-ben indokolta tették az 1931:XXVI. te. megalkotását, hanem újabb válságforrások is jelentkeznek a világpolitikában s a világgazdasági politikában, amelyekre való tekintettel a törvényhozás előrelátása folytán szükséges a kormánynak a megfelelő felhatalmazást megadni. Újabb és fokozottabb veszélyek forognak fenn, amelyek elől kitérni nem lehet, amelyekkel szembe^ kell nézni. Ezeket a veszélyeket én a következőkben látom. Először is itt vannak a spanyolországi helyzet gazdasági kihatásai, amelyek részben már jelentkeznek, de nem tudni, hogy a spanyolországi válság meddig fog tartani és nem tudni, hogy hatása gazda^ ságilag mennyire fog nálunk is érezhetővé válni. Másodszor: fennáll a világpolitikai helyzet bizonytalansága, amelynek gazdasági vonatkozású hatásai feltétlenül bekövetkezhetnek. A világpolitikai helyzetnek bizonytalanságára már a külügyminiszter úr is rámutatott klaszszikus beszédében, de ugyanezt az igen^ t. ellenzéki szónokok is egymásután elismerték, nines tehát más hátra, mint ennek a világpolitikai válságos helyzetnek gazdasági konzekvenciáit levonni azzal, hogy a kormánynak az esetleges úiabb válság okozta káros következménvek elhárítására megfelelő lehetőséget adjunk. Harmadszor: ma is megvan, mint 1931-ben meg volt, sőt fokozottabban megvan az államok gazdasági elzárkózása, ami nem normális jelenség. Ezzel a nem normális jelenséggel szemben ismét meg kell adni a lehetőséget arra, hogy a kormány egy különleges ügykörben a szükséges intézkedéseket mes-tehesse. Negyedszer: itt vannak a valutakorlátozások, amelyeknek terén ismét történhetnek a külállamok részéről olyan intézkedések- amelyeknek megfelelő ellenintézkedéseit nálunk megtenni szükséges. És végül ötödször: tanúi voltunk a közelmúltban egyes külföldi államokban a valutaértékelés körül történt meglepő, váratlan és a közgazdasági életet, az export és import egyensúlyát súlyosan veszélyeztető intézkedéseknek, amelyekkel szemben a megfelelő intézkedéseket megint; csak 24 órán belül meg kell tennie a kormánynak. (Helyeslés jobbfelöl, — Rupert Rezső: Hét évig tart a 24 óra!) Ebben az esetben nem lehet sem azt tenni, hogy a kormány felhatalmazás híján tehetetlenül, összetett kézzel nézze a gazdasági életbe betörő újabb válságáramlatokat« sem pedig annak a veszélynek nem lehet kitenni alkotmányunkat, hogy a kormány a salus rei publicae elve alapján egyszerűen szükségrendelettel intézkedjék. Ha már előre látjuk azt, hogy ilyen eshetőségek fennforoghatnak, akkor a kormánynak KÉPVÍSEÍLÖBAZJ NAPLÓ xiv, meg kell adni a módot, hogy alkotmányunk szellemében a megfelelő intézkedéseket megtehesse. Nagy felelősséget vállal magára, aki ennek a felhatalmazásnak a megadását ellenzi. Ezt a felelősséget mi nem vállaljuk. E helyett a felelősség helyett azt a sokkal nemesebb felelősséget vállaljuk, hogy megadjuk a kormánynak a felhatalmazást. Vállaljuk a felelősséget, hogy a kormány ezzel a felhatalmazással az elkerülhetetlen szükség határán túl nem fog élni és vállaljuk azt is, hogy ebben az ellenőrzőbizottságban szerepet vállalva és résztvéve, a megfelelő ellenőrzést az alkotmány értelmében gyakorolni fogjuk a kormány felett. Erre az ellenőrzésre szeretettel felhívjuk az^ ellenzéki t. képviselő urakat is, akiknek módjuk van a kormány feletti ellenőrzés gyakorlására magában ebben az országos bizott-' ságban is. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ha nem adjuk meg a felhatalmazást — mondom — akkor vagy nem bocsát ki a kormány semilyen rendelkezést, vagy pedig szükségrendeleteket bocsát ki, amelyet pedig éppen el kell kerülni. Egészen világos dolog, hogy ilyen körülmények között nincs más teendő, mint az, hogy az 1931:XXVI. te. hatályát legalább egy évvel meghosszabbítsuk. (Ügy van! jobbfelől.) Én ugyan tartok attól, hogy ez a válság egy év alatt nem fog elmúlni, éppen ezért, hogy ezek a hiábavaló viták, amelyek áz országgyűlésen e felett a probléma felett már 5, vagy 6 esztendeje folyton folynak, megtakaríthatók legyenek, időkímélés és nyugalom szempontjából két évre is megadnám a felhatalmazást a kormánynak. Ez azonban csak az én egyéni nézetem. A kormány a lehető legrövidebb időre kéri a felhatatlmazást, csak egy esztendőre, remélvén 1 , hogy a közgazdasági helyzetben és a világpolitikában a, nyugalom addig talán helyreáll. Adja Isten, hogy a kormánynak igaza legyen. Seimmiesetre sem kívánok pápább lenni a pápánál ég nem kívánok messzebbmenő felhatalmazást adni a kormánynak annál, amelyet a kormány maga kér. De szükség is volt erre a rendelkezésre, amit mutat az, hogy az 1931:XXVL te. alapján kibocsátott rendeletek soha az alkotmányba nem ütköztek. T. képviselőtársam egyetlenegy esetet sem hozott fel, amikor akár ez a kormány, akár a megelőző kormány az 1931:XXVI. tc-íben adott felhatalmazás kereteit csak egy lépéssel is túllépte volna. Ellenkezőleg, azt latjuk, hogy a legnagyobb óvatossággal járt el. Most még a bizottsági jelentésbe is bevettük azt a figyelmeztetést, hogy a kormány csak a legvégső szükség esetéti éljen az e törvény alapján kapott felhatalmazással. Abból a célból, hogy a minisztérium a felhatalmazással ne élhessen a törvényben megadott kereteken túl, az 1931:XXVI. te. egész sorát adta meg a garanciáknak az országos bizottságnak nemcsak megszervezésében, hanem hatáskörének megállapításában! is. Nevezetesen (olvassa): 1. A minisztérium által tervbevett minden intézkedésnek — amely a 33-as bizottság elé kerül — helyességét és célszerűségét az országos bizottság megvizsgálja és arra vonatkozó véleményét nyilvánítja; 2. a minisztérium a bizottság kívánságára köteles a megfelelő felvilágosítást megadni; 3. a bejelentett intézkedések körén túl is az országos bizottság figyelmeztetheti a minisztériumot a tapasztalt hiányokra; 4. az országos bizottság javaslatot tehet úgy a minisztériumnak, mint az országgyűlésnek a kívánatos és célszerű intézkedésekre. Ezzel a rendelkezéssel tulajdoniképpen a 51
