Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-227

Az országgyűlés képviselőházának 2 állapot mellett több terhet bírjon el. Viszont, 1 ha egészséges közgazdasági életet vezet be a kormány, ha lehetővé teszi a fellendülést a gazdasági élet szabadságának visszaállításával, akkor már lőhet szó arról, hogy még ezt a nagy megterhelést is elbírjuk. * Vagy azt az elvet tartsa szem előtt a kormány, hogy ha rövid a takaró, csak addig nyújtózkodjék, vagy tessék a takarót megnyújtani azzal, hogy a gazdasági élet szabadságát visszaadja. Hiszen bátor voltam már kifejteni legutóbb is, hogy pénzügyi szempontból is milyen rendkívüli hordereje, fontossága van annak, hogy a gazdasági élet szabadsága visszaállíttassák, mert addig egy pénzügyi javaslat, egy költségvetés, egy adórendszer sem tud egyenes irányban hatni, míg kötött gazdálkodás van. Kötött gazdálkodás mellett tudniillik diktálják a terményeknek, a produktumoknak az árait, tehát az/adórendszer szerint hiába vetnek ki egyenesadókat az adóalanyokra, a nagyvállalatokra, a nagybirtokokra és a többi erős vállú adózókra, ezek az adc& nem fognak ezekkel szemben teherként érvényesülni, tehát az egyenesado iránya nem lesz egyenes, hanem közvetette válik, mert a következő napon,, sőt már a következő órában ezek az adó alanyok, amelyek privilegizált helyzetben vannak, mindent viszszahárítanak a szegény adózókra, a szegény fogyasztóközönségre. Azért voltam bátor megemlíteni, — ad absurdum vive — hogy ilyen gazdasági rendszer mellett, ilyen kötöttség mellett lehetne arra is vállalkozni hogy egy olyan népszerű adóreformot nyújtsanak be, amely szerint az ország minden adóját a nagyvállalatoknak és a nagybirtokoknak kellene viselniük. Lehetne ad absurdum vinni a dolgot, de mi lenne ennek a következménye a kötött gazdálkodás melletti Semmi, mert a következő órában a fa árában, a termények árában, a produktumok árában, áthárítva, minden megint visszahullana a szegény adózó közönség nyakába. Már csak azért is tehát, hogv az adórendszer helyesen érvényesüljön, hogy a bevezetendő adóreform is a maguk áldásos irányában hathasson, szükség van a gazdasági szabadság, a szabad gazdálkodás rendjének, a kínálati versenynek visszaállítására. Ez az út a szanálás útja. Ez az ut az, amely felmentene bennünket attól, hogy itt évről évre ilyen messzemenő felhatalmazási törvényeket szavazzunk meg, amelyek — mint bátor voltam említeni — egyenesen megszüntetik a törvényhozást. T. Ház! Még tovább kell menni. Tessék az ország jogrendjét, nyugalmát is visszaadni, mert világos, hogy nemcsak a gazdasági megkötöttség, nemcsak az, hogy itt mindent egy kézbe terelnek, nemcsak az, hogy egész vámrendszerünk olyan, illetőleg a vámrendszert úgy működtetik, hogy az egyeseknek privilégiumot, monopóliumot jelent, nemcsak az, hogy devizagazdálkodásunk is így van berendezve, nemcsak az, hogy a pártpolitika, a hatalmi politika rokonai és barátai százezreket és százezreket szerezhetnek a kötött gazdálkodási rend jóvoíltából, mialatt az ország szegényedik, nemcsak mindez az, ami labilissá teszi a pénzügyi egyensúly alatt is az egész talajt, hanem nincs meg az országnak az a feltétlen nyugalma, jogrendje sem, (Vázsonyi János: Lásd Hódmezővásárhelyét!) amely mellett legalább is szubjektíve észrevehetnénk azt az állítólagos gazdasági javulást. Mert beszélnek itt gazdasági javulásról. Hát elhiszem, hogy Mecsér 7, ülése 1937 június 8-án, kedden. 357 András az aranyözön-kukoricán 200.000 pengőt keresett (Kölcsey István: Ebből a 200.000 pengőből hány nullát enged el?) és kerestek sokan mások, akik abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy a hatalom barátai lehetnek. Elhiszem azt is, hogy van némi javulás általában is, de bizonyos, hogy szubjektíve nem érezzük ezt a javulást, mert ezzel szemben ezerféle nyugtalanság, rendetlenség, reánk leselkedő társadalmi veszély van, amely viszont bennünket, a társadalom nagy részét nyugtalanítja. Igenis, tessék hát a szilárd jogrendet., társadslmi rendet végn© helyreállítani és akkor megint tovább vagyunk, több kedvvel dolgozunk, megint teherbíróbb, egészségesebb lesz az ország közgazdasági rendje és megint kevésbé fogunk rászorulni arra, hogy ilyen jogkobzó, alkotmányellenes javaslatot kelljen itt évrőlévre tárgyalnunk. (Vázsonyi János: Hódmezővásárhelyen forradalmi állapotok vannak!) Megdöbbentő az^ ami az országban sokhelyet történik. Nemcsak Hódmezővásárhelyen, hanem Szentesen, Makón, Szegeden és más városokban, számos más vidéken is, de a szélsőjobb sajtóban általában a gazdasági hitelélet rendjét is aláásó olyan rendbontások, olyan féktelen izgatások mennek végbe, amelyek nyugtalanságot, bizonytalanságot keltenek és amelyeik mellett kétséges, hogy ilyen javaslat megszavazása esetén is a kormány valamikép célt érhet-e. (Vázsonyi János: Főispáni asszisztenciával! Kozma főispán asszisztenciájával!) Elhiszem, hogy a t. kormány jót akar, hiszek azoknak a szólamoknak is, hogy az ország ezeréves alkotmányának gerendáit épségben megóvni akarják, hiszek annak is, hogy a nyomorúság vámszedőit ez a kormány el akarja seperni az útból, hogy a szélsőséges agitációt meg akarja szüntetni, de eredményt nem látok. Korrektek a nyilatkozatok, de nem korrektek a cselekedetek, illetőleg a mulasztások. (Felkiáltások a jobboldalon: Ez már túlzás!) Azt látjuk ugyanis, hogy a rendcsinálást valósággal szabotálja a t. kormány, nemcsak a t. kormány, hanem a kormánynak különféle közegei, amint azt vidéken, egynéhánv főispán uralmi területén látjuk. Méltóztassék megengedni, hogy ennek illusztrálására egy-két esetet felsoroljak. (Vázsonyi János: Halljuk!) T. Képviselőház! A mai lapok foglalkoznak a hódmezővásárhelyi esettel, ahol az történt, hogy amikor a megtámadott polgár védekezett a legénykedő és rendbontó elemekkel, gyermekes csínytevéssel szemben, a megtámadott polgárból csináltak lázadót, abból csináltak rendbontót és támadót és most ott a nyomornak a vámszedői, lelkiismeretlen akarnokok és törtetők, feldúlják annak a derék és becsületes városnak a nyugalmát, jogrendjét és hiteléleti rendjét, amit tehetnek, mert nem látják a kormányinak azt a régen várt és óhajtott eréilyét, mellyel ezt mind megszüntetni lehetne. T. Képviselőház! Ismeretesek a sajtóból a régebbi hódmezővásárhelyi és szentesi esetek is, ahol a főispán segédlete és a rendőrtanácsos jelenléte mellett gróf Károlyi Imre a legszélsőségesebb izgatásokat követhette el a magántulajdon rendje ellen. Ismeretesek azok a rendbontások is, hogy éppen a feltámadás éjjelét használta fel gálád támadásokra Szentesen a söpredék. Magam is ott voltam éppen Szentesen, a feltámadás éjjelén magam is láttam azt, hogy a legotrombább, a leghitványabb, aleggazabb izgató plakátokat és röpcédulákat ragasztották ki és amikor a rendőrtanácsoshoz, valami Jánoska Tibor nevű felvidéki emberhez^