Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-221

Az országgyűlés képviselőházának közti különbség utóbbi javára métermázsánként 255 pengővel növekednék. Ez azt jelenti, hogy a 1929-i búzaárat véve számításba, melynek alapján a tanulmány készült, a Berettyó— Szeghalom — Békéscsaba — Mezőhegyes —Battonya vonalon a búza 20 pengős árával szemben vízi szállítás f esetén 22'5—23 pengős ár lett volna elérhető. Átlagosan 1'5 millió métermázsás nyugat felé irányuló kivitelt véve számításba, 3,825,000 pengős bevételi többletet jelentene a mezőgazdaság részére. Általában a vízi utakra, főként a belhajózás intenzívebb fejlesztésére a legnagyobb súlyt kellene fektetni, miután a termeszei a nagy folyókon ingyen adja a hajtóerőt. Pascal, a nagy francia fizikus szerint: »les fleuves sont les grandes routes, qui marchent elles mêmes*. Fokozott jelentőséget nyer majd a vízi szállítás az öntözéses gazdálkodásra való áttérésnél. A főcsatornákat úgy lehet majd kiképezni, hogy azokon a termények és legfőképpen a termelésnek megnövekedett mennyiségű szükségletei szállíthatók legyenek. T. Ház ! Az Alföld öntözése^ a folyó esztendőben az öntözési hivatal felállításával és 5 millió pengőnek a költségvetésbe való beállításával jelentős lépést haladt előre. Magam részéről a legnagyobb örömmel üdvözlöm a t. kormánynak ezt az elhatározását, mert ebben talán a legnagyobb jelentőségű lépést látom iaz Alföld mezőgazdaságának megmentésére, jövedelmezőbbé tételére, de legfőkép a terméseredmények állandósítására. Az öntözés kérdése az Alföldön a szerint, hogy szárazabb vagy csapadékosabb évek vannak, állandóan felszínre kerül. Ennek a váltakozásnak bizonyos törvényszerűsége van, erre céloz már a biblia hét szűk és hét bő esztendeje. Ezt a törvényszerűséget a száraz és a nedves évek váltakozásában a 16. században Sir Francis Bacon ismerte fel először és később a Brückner-féle klímaváltozási táblázatok folytán foglalkoztak vele az egyes országok meteorológusai. Megállapították azt is, hogy a száraz esztendők és időszakok rendesen az^ emberiség elszegényedésével járnak együtt, míg a nedves esztendő vége felé az általános gazdagodás periódusa következik el. A száraz időszakok periódusának végét 1927-ben orosz meteorológusok az 1936. évre tették s a múlt esztendei csapadékos időjárás — úgylátszik — némi részben igazolta ezeket a feltevéseket. Ha azonban ma csapadékos időjárás felé haladunk tsj még akkor is elő kell készülnünk száraz periódusra, amely vitathatatlanul el fog következni rövid idő múlva. Mint ahogy a békében kell a háborúra is felkészülni, úgy kell ezen a téren is felkészülni, mert hiszen a mezőgazdasági termelés állandó harcot jelent az elemekkel. Az Alföld állatállományának megmentésére elkerülhetetlenül szükséges az öntözéses gazdálkodásra való áttérés. Megdöbbentő az a csökkenés, amelyet az Alföld állatállományában tapasztalunk. Egyedül a tiszántúli mezőgazdasági kamara területén a szarvasmarhaállomány 1930-ban még 354.820 darab volt, 1936-ban már csak 348.659, azaz 6161 darabbal kevesebb. Legnagyobb a fogyás a legszárazabb Szolnok és Békés vármegyében: 4483, illetőleg 5729 darab,, ugyanakkor a kiegyenlítettebb klímájú Szabolcsban az állatállomány 2787, Szatmár megyében^ 7620 darabbal szaporodott, Hajdú és Bihar vármegye pár száz darabos csökkenéssel szerepel a statisztikában. Itt a legnagyobb elismeréssel kell megérnie. Ülése 1937 május 31-én, hétfőn. 23 lékeznem a vármegyei szar vasmarhatenyésztő egyletek működéséről, amelyek ezt a kvantitatíve folyton fogyó anyagot legalább kvalitásban igyekeznek valamennyire feljavítani. Még katasztrófálisabb zuhanását látjuk a lóállománynak. Míg ugyanis 1930-ban még 213.472 volt, 1936-ban már csak 187.887 darabot találtunk. Hogy ez a 25.585-nyi fogyás mit jelent, azt hiszem, erre nem kell külön rámutatnom. Míg a szarvasmarhaállomány csökkenése a tej- és hústermelés kevesbbítésével főleg szociális szempontból jön figyelembe, addig a kieső lóállomány, mint igaerő hiányzik a földmívelésben és ezenkívül honvédelmi szempontból is hiányzik. A sertés és juhállomány emelkedése semmiféle módon nem tudja ezt a hiánvt pótolni. De általános mezőgazdasági termelési szempontból is rendkívüli jelentőségű és pedig veszedelmes jelentőségű ez a kiesés. Hogy ez mit jelent trágyaerő szempontjából? Ha úgy számítjuk, hogy a kereken 32.000-nyi állatállomány csökkenés 24.000 darab számos állat csökkenésnek felel meg és egy számos állat évi trágyamennyiségét 80 mázsára tesszük, úgy — évi 40 mázsát számítva ' egy katasztrális hold ifttállótrágya szükségletére — kereken 53.000 katasztrális hold szükségletének felel meg az, ami az állatállomány csökkentése folytán hiányzik a termőerő fenntartásánál. Ha ezt átszámítjuk a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara területének körülbelül 3 millió katasztrális holdnyi learatott területére, úgy azt találjuk, hogy ez igen jelentős része a learatott területnek, amelynél hiányzik a termőerő visszapótlása egy évben. Már pedig Öntözéses gazdálkodás fokozott trágyázás nélkül el nem képzelhető. Itt akarok rátérni a műtrágyázás kérdésére. Éveken keresztül hirdették, hogy a szuperfoszfát a magyar föld műtrágyája, a végén már nem is úgy nevezték, hogy szuperfoszfát, hanem egyszerűen »a műtrágyá«-nak hívták. Ügynökök légiói járták körül az országot, döntöttek be sok és sok kisgazdát és vetették meg eladósodottságuk talaját. A Magyar Földtani Intézet agrokémiai laboratórumának vezetője, dr. Kreybig Lajos főgeológus vezetésével folyt vizsgálatok során megállapították, hogy a magyar föld inkább nitrogén-utánpótlásra szorul és legfőként az Alföldöm ahol az egyoldalú búza- és kukoricatermelés és azonfelül az állatállomány csökkenése folytán előállott kevesebb trágya a talaj termőerő csökkenését idézi elő. Azt a kérést intézem itt a földmívelésügyi miniszter úrhoz, méltóztassék lehetővé tenni, hogy a magyar földön előállított nitrogénműtrágya, a péti só a magyar gazdák részére olcsóbbá tétessék,, elterjedése nagyobb körökben, nagyobb térhez jusson. (Élénk helyeslés*) Ne exportáljuk ezt a mezőgazdaságunk szempontjából oly fontos termeivényünket, maradjon ez itthon és én bizton remélem, hogy az így előálló nemzeti jövedelemgyarapodás az elmaradó exporthasznot kárpótolni fogj a. :• Az Alföld-öntözés legnagyobb jelentőségét éppen az állandó takarmány mennyiségének biztosításával fogja nyerni, miután az öntözésnek fiz cl termeivénye, amely külföldön a legnagyobb hasznot hozza, a szántóföldi zöldségtermelés, népünk sajátos táplálkozási viszonyainál és a belső fogyasztás csekélységénél fogva nem lehet olyan jövedelmező mint külföldön, de hiányzanak itt azok a gyárak is, amelyek konzerv vagy szárított zöldség alak-