Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-225

I 274 Az országgyűlés képviselőházának Amivel sem a liberalizmus, sem a keresztény eszme nem egyeztethető össze, az ama új rendszer, az az új állaiméleit, ataiely az egyéniségnek a keresztény etika által kiformált értékét lebecsüli és semmibe sem veszi (Ügy van! half elöl.) és ezért hajlik az élet szent voltának és az egyén ama szabadságának megtagadására, amelyet az evangélium hirdet és amely ugyanakkor a liberalizmusnak és a demokráciának is alapja. (Rassay Károly: Ügy van!) A szellemi és politikai szabadságnak ez a bevallott megtagadása ellentétben áll Krisztus tanításával, aki azt mondotta, hogy adjátok meg a császárnak, ami a császáré és Istenneík, anii Istenié. ÉK köz-napi nyelvre átültetve azt jelenti, hogy az államnak meg kell ugyan mindent adni, ami annak fenntartásához szükséges, de egyben meg kell hagyni az egyénnek is a maga lelkivilágának és gondolkodásának önállóságát és szabadságát. (Bródy Ernő: Ügy van!) Sőt azok az elméletek, amelyek elvetik és megtagadják az egyén értékét és az egyént csak puszta eszközként fogják fel bizonyos politikai célok szolgálatában, egyáltalán sohasem keletkezhettek volna, hia előbb nem következett volna be a vallásos érzéseknek-az a meglazulása, amely azután a politikai és gazdasági élet megromlását is maga. után vonta. (Ügy van! balfelől.) Ha az új államelméleteik híveitől eltekintek, akkor a mi politikai pártjaink politikai szemlélete tényleg nem mutant nagy eltéréseket. Mind az ellenzék, mind a kormánypárt politikai meggyőződésének, alapja az egyén szabadságának értétkelése, amely csak más egyének hasonló szabadsága, vagy pedig ate állami érdekek által lett korlátozva. Közös alapgondolatuk annak a polgári szabadságnak, az elismerése, amely abban áll, hogy az, ami szabad, és ami nem szabad, mindenkit kötelező jogszabályokban van lefektetve, amelyek egyaránt kötük mind a kormányzó, mind a kormányzott rétegeket. Közös alapgondolatuk az egyéni szabadság tiszteletben tartása is, amelynél fogva senki sincs más ember parancsának alávetve, hanem csak egyedül azoknak a szabályoknak, amelyeiknek mindenki kivétel nélkül engedelmeskedni tartozik. Alapgondolatuk, hogy mindenki szabadon nyilváníthassa Véleményét,szabadon gyakorolhassa vallását, szabadon terjeszthesse gondolatait sajtó és szervezkedés útján. Alapgondolatuk, hogy mindenki smagai választhassa meg bivatását és

1 ebből senkit se lehessen kizárni vallása, faja, meggyőződése, vagy hasonló okok ^ miatt. Közös alapgondolatuk annak felismerése is, hogy a nemzet mostoha sorsban élő és az életben nehezen vergődő elemeit különös támogatásban kell részesíteni, azaz

1 a törvényhozásnak szociális tártai ómmal kell telítve lennie. (Ügy van! half elől.) Ha ezekben az alapelvekben egyetértünk, akkor nem fonto's, bogy az ezeken az alapelveken alapuló politikát az egyik nemzetinek, a másik kereszténynek, a harmadik szabadelvűnelk nevezi. Nem az elnevezés a fontos, hanem a politika lényege. (Helyeslés half elől. — Gr, Sigray Antal: Es szelleme!) T. Ház! Ezek után arra a kérdésre, hogy a pártok együttműködése kívánatos és lehetséges-e, a magam részéről igennel mernék felelni, ennek ellenére azonban ama tapasztalataim alapján, amelyeket a koncentrációkra való törekvésekkel kapcsolatban az utolsó tíz évben ismételten tettem, nem táplálok túlságos reményt abbatn a tekintetben, hogy a pártok225. ülése 1937 június 4-én, pénteken. nak ez az összefogása a mi adott politikai viszonyaink mellett siilkerülni fog. Kívánatosnak, sőt szükségesnek tartom, de nem bízom a létrejöttében, mert ennek (megvalósítására szükség volna még valamire: a politikai erkölcsnek arra a magas fokára, (Bródy Ernő: TTgy van! őszinteségre!) amely az angol parlamentben elért pártösszelfogást olyan hallatlanul gyümölcsözővé tette. Es szükség ^volna még a jóhiszeműségnek és az önzetlenségnek az átlagot meghaladó fokára is, amely két tulajdonság azonban, sajnois, közéletünkben nem örvend túlságosan nagy ielterjedésnek. A magyair politikai szellemnek dicsősége volna, ha az egyéni és pártérdekek annyira háttérbe tudnának szorulni a nagy nemzeti érdekekkel szemben, mintahogy ez Angliában történt és mint amennyire ez szükséges volna ahhoz, hogy a pártoknak valamiféle egyesülése vagy együttműködése nálunk is megtörténhessék. Mégis kötőiességemnek tartottam, hogy e mellett a pártegyesülés mellett a magam részéről szót emeljek, mert azok közé a kevesek közé tartozom, akiket nem lehet megvádolni^ azzal, hogy azért kívánják ezt a koncentrációt, mert egy kormányképes pártnak akarnak tagjai lenni. Én, mint a kormánypárt tagja is, annakidején a koncentráció^ mellett foglaltam állást és a kormánypártból annak idején történt kilépésemben igen nagy szerepe volt annak, hogy ennek a koncentrációs gondodolatnak elbuktatásával a magyar politika olyan irányt vett, amelyet én helytelennek és ferdének tartottam már akkor is és amely azóta tényleg helytelennek és ferdének bizonyult. Sokan azok közül, akik akkori aggodalmaimban nem osztoztak, kénytelenek bevallani, hogy azokban az aggodalmakban sok igazság volt és hogy kár volt akkoriban, Károlyi Gyula idejében a koncentrációt meg nem csinálni. Most is az az aggodalom tölt^ el, hogy ha nem tudunk eljutni a homogén, alkotmányhű embereknek valamilyen összefogásához, ennek az lesz a következménye, hogy a kormány nem lesz elég erős megbirkózni sem azokkal a törekvésekkel, amelyek — attól tartok — végeredményben alkotmányunk felforgatására vezetnek, sem azokkal a fontos feladatokkal, amelyek a nemzet előtt állanak. T. Ház! Természetesen ilyen együttműködés másként, mint elvi alapon,, nem képzelhető' el. Ez viszont nem jelentheti azt, hogy bárkinek is le kellene .mondania a maga meggyőződéséről és elveiről, új r .meggyőződések és elvek elfogadásának kedvéért. Itt ismét Angliára szeretnék hivatkozni, ahol a mostani nemzeti kormány idejében egy alkalommal az egyik liberális minisztert — »azt hiszem, az ottavai megállapodások után történt — erősen támadták azért, (hogy hogyan tudott hozzájárulni a kormány bizonyos intézkedéseihez, amikor azok ellentétben állottak a liberálispárt eredeti programcmjával. Erre a támadásra az illető miniszter négy szóval válaszolt: We agreed to disagree, azaz: hiszen mi abban is egyetértettünk, (hogy nem mindenben értünk egyet. Az egész angol közönség elfogadta ezt az interpretációt, és a támadások megszűntek. Amíg az együttműködés alapja egy olyan programúi, amelynek r közös - erővel való megvalósítása nemzeti érdeknek látszik, addig -nlitíkai erkölcstelenségről nem lehet beszélni, ha ideiglenesen azok az elvek, amelyek ezidőszerint nem aktuálisak, háttérbe szorulnak. Arra azonban, hogy a pártok, amelyek egyesülnek, tudják azt, hogy miért egyesülnek s