Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-225

Az országgyűlés képviselőházának mit akarnak közös erővel megvalósítani, ter­mészetesen a legnagyobb mértékiben szükség van. Nagyok és nehezek azok a feladatok, amelye­ket a közeljövőben meg kell oldani s amelyeknek megoldása a pártok összefogásával, azt hiszem, könnyebben és eredményesen volna megtalál­ható. Nem tudjuk elsősorban azt, hogy mit fog hozni részünkre a külpolitikai fejlődés, nem tudjuk, hogy nem. várnak-e ezen a téren is csalódások az országra, amelyek komoly erőpróbát jelenthetnek a kormányra nézve, főleg, ha az ellenzék azokat valamely okból ki akarná használni. De vannak belpolitikai téren Is fontosnál fontosabb kérdések, ame­lyekre megoldást kell találni, mert nemzeti érdek az, 'hogy ezeken az illető területeken ál­talános megnyugvás álljon be, ami könnyebben volna elérhető, ha a megoldást a pártok ko­sosén kísérelnék meg., Itt van elsősorban ia választójog kérdése. Akármilyen megoldással fog jönni a kormány, — és teljesen igaza van Ernszt Sándor t. kép viselő úrnak, hogy ma még egyáltalában nem tudjuk, milyen tervek vannak ezen a téren — biztos az, hogy lesznek, akik azt túlkevésnek, és lesznek, akik túlsóknak fogják tartani. Az eredmény az lesz, hogy a választójog kérdése megint 'napirenden fog maradni, ha azt a kor­mány nem az ellenzékkel együtt csinálja. (Friedrich István: Ez így van!) Tudom, hogy nincs abszolúte jó és örökkétartó választójog, és hogy a cél mindig csak az lehet: megtalálni azt a választójogot, amely a mindenkori vi­szonyoknak megfelel, — hiszen Franciaország­ban volt egy idő, amikor jóformán minden egyes országgyűlés számára külön-külön új választójogot alkottak — de nagy érdek volna, ha a titkos választójog bevezetésével legalább egy időre végleges alapotok teremtődnének a választójog terén. Ezt pedig egyedül a vá­lasztójogi javaslat tartalmával nem lehet el­érni, hanem csakis úgy, ha az ellenzéki pártok is helytállanak azért a megoldásért, amelyet a kormány hozni fog, ha & kormány ezekben a kérdésekben az ellenzékkel is megegyezést tud találni. Itt vannak azután a nagy társadalompoli­tikai feladatok: a középosztály nagy kérdése, az ifjúság elhelyezésének nagy kérdése, ame­lyet nem fog lehetni mindig új állások meg­teremtésével, (Friedrich István: Bizony nem!) vagy ilyen állásoknak a magánvállalkozások­nál való kikényszerítésével megoldani, ha to­vábbra is olyan mértékben folytatjuk a diplo­más ifjúság termelését, mint ahogy ezt eddig tettük. Ha több diplomás fiatalemberünk van, mint amennyit elhelyezni tudunk, akkor első feladatunk kétségtelenül az, hogy igyekezzünk ezeket elhelyezni. De van azután egy közvetle­nül utána következő második feladat is, hogy tudniillik igyekezzünk nevelési rendszerünket szigorúbb szelekció 'bevezetésével, úgy beren­dezni, hogy a diplomás ifjak túltermelése, akik azután nem tudnak elhelyezkedni, meg­szűnjék. Előbbre kell vinni — nagyon sok szó esett erről a gondolatról a költségvetési vitában — a mezőgazdasági munkásság életviszonyainak megjavítását. Ez a népréteg Magyarországnak nagy és értékes tartaléka, amelynek elvesznie és elousztulnia nem szabad. Mi nem állunk egyedül abban, hogy vannak bizonyos ország­részek, ahol siralmas állapotok uralkodnak, hi­szen látjuk» hogy még Angliában is vannak úgynevezetit distressed areé-k, amely éknek ér­225. ülése 1937 június U-én, pénteken. 275 dekében különös intézkedések szükségesek. De ha nézzük azt a nagy intenzivitása amellyel az angol társadalom és politikai élet ezeket a kérdéseket felkarolja, amikor bizottságot kül­döttek ki ezeknek a kérdéseknek a megvizsgá­lására, amely bizottság meghallgatta úgy azo­kat, akiknek a kérdések megoldására bizonyos eszméik voltak, mint azokat, akik a megoldá­sok ellen aggályokat támasztottak, úgyhogy végeredményben egy törvény jött létre, ame­lyet nemrégen fogadtak el ott azoknak a kerü­leteknek a felsegélyezésére, akkor látjuk, hogy nálunk is ezen a területen volna sok tennivaló, talán r előkészületek formájában, ami talán egyelőre nagy pénzügyi áldozatokat sem kö­vetelne. Itt van azután a. földbirtok-reform kérdése, amelyet, ha csak a telepítési törvény végrehaj­tása útján is, állandóan előbbre kell vinni, amennyire csak a pénzügyi helyzet megengedi. Itt vannak a gazdasági kérdések, amelyek­ben feltétlenül szükséges a mai kötött rend­szerből áttérni nem mondom, a szabad, de leg­alább a 'szabadabb gazdasági rendszerre. Itt vannak az állam-pénzügyek terén megoldandó nagy feladatok, amelyek, sajnos, sohasem hoz­naknagy népszerűséget a kormánynak, ki­vévén azokat a. nagyon ritka alkalmakat, ami­kor az élet a prosperitás jegyében folyik, és a Dénzügyminisztereknek alkalmuk van arra, hogy^ jelentékeny adóelengedéseket hozzanak kilátásba, amitől azonban, sajnos, ma nagyon messze vagyunk. Nekünk összébb kell szoríta­nunk kiadásainkat, bármilyen nehéz lesz is ez, ^s az így elért megtakarításokat az elviselhe­tetlen adóterhek csökkentésére kell fordíta­lak. Ez is igen súlyos feladatok elé állítja álkormányt, mert hiszem a mi pajrlamentünikre áll az a tétel, hogy semmivel eern könnyebb fpsot aratni, mintha valaki egész általános­ságban a takarékosság mellett száll síkra, de semmi sem rontja le jobban a népszerűséget, • nt az, ha valaki konkrét megtakarításokat a - javaslatba hozni. tt van azután az a kérdés, amely pénz­ügyi helyzetünk függ össze, az állami és a megyei adminisztráció reformja. Gyakran úgy iártunk el. mintha nem az adminisztráció volna ízért, hogy a felmerült teendőket elvégezze­hanem teendőiket (kreáltunk, mert hogy minél nagyobbra dnzzasszuk az adminisztrációt és minél több tisztviselőt tudjunk elhelyezni. Ha ezzel a kérdéssel természetesen óvatosan is kell bánnunk, a jövőben az adminisztráció ilyen­rt elmű átalakításának problémájával mégis csak foglalkoznunk kell. Azt hiszem, igen hasz­nos volna, ha ebben a tekintetben nemcsak az állami közegek mondanának véleményt, hanem megkérdeznék a magánvállalatokat is, ame­lyeknek szintén adminisztratív problémákat kell »megoldaniuk é's amelyek sokkal egyszerűbb eszközökkel, /sokszor ^sokkal eredményesebben f udjá azokat a problémákat megoldani. Ez csak egy iszeimelyény azokból a felada­tokból ,amelyek megoldására nekünk töreked­nünk kell. Eezeklben a feladatokban együttmű­ködést létesíteni a parlament különböző párt­jaihoz tartozó homogén elemek között, legyen az akár koalíció, akár koncentráció, akár a kormány és az ellenzéki pártok vezetőinek együttműködése, feltétlen hasznos és kívána­tos, de természetesen csak "akkor, ha ez az együttműködés a magasabb politikai erkölcs begyében (folyik le, ha az ellenzék azt, — ami­iben sohasem kételkedtem és most sem kételke-

Next

/
Thumbnails
Contents