Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.
Ülésnapok - 1935-225
Az országgyűlés képviselőházának í egységesen irányított állami akarat tevékeny- i ségi körébe és alá akarják vetni ennek az önkényesen irányított állami akaratnak. Azt letetne mondani, hogy maga az ember fogalma liyer ezekben az új államrendszerekben teljesen úg értelmet. Nincs politikai életünkben olyan •nézetkülönbség, amelyet fontosabbnak és áthitialhatatlanabbnak tartanék annál, amely fennáll egyfelől azok között, akik szerint egyetlenegy nemzetet sem lehet boldoggá tenni az ő szabad akaratának elnyomásával, akik iazt •vallják, hogy az önálló véleménynyilvánítás (megtermékenyítő ihatását nem szabad megsemmisíteni, mert az kulturális tekintetben visszazökkenést jelentene és másfelől azok között, akik önmagukat azonosítják az állammal és Imaguknak akarják arrogálni a kizárólagos tiogot annak megállapítására, (hogy mi az álflami akarat, amelynek azután minden egyes 'ember feltétlenül alá kell, hogy vesse magát, 'ha nem akar börtönbe vagv koncentrációs tájborba kerülni. (Ügy van! Ügy van! — Taps a haloldalon.) f T. Ház! Ha ennek a magyar élet évszázados hag-yományaival ellentétben álló, nálunk 'semmiféle nemzeti érdek által nem indokolt •és a magyar nép szabadságszeretetével szöges fellentétben álló új iránynak a terjedését mi meg akarjuk akadályozni, akkor feltétlenül bzükség van arra, hogy a mi régi alkotmányunk alapján álló és annak megvédésére kész homogén erők egyesüljenek egymással. (Élénk ^helyeslés a baloldalon.) Bemélhető, hogy ez az (Összefogás a maga erkölcsi hatásával már egyedül is lehetetlenné tenné ezeknek az irányiatoknak elterjedését. De az is lehetséges, hogy amennyiben ez az irány, amely talán ma még bem jelenik meg nagy veszély képében, megferősödnék és tovább terjedne, akkor rendkívüli eszközök is szükségesekké ' válhatnak annak elfojtására. Ilyeneket kénytelen már alkalmazni több más állam is. ahol hasonló Irányzatok előfordultak. Kénvtelen ilyeneket alkalmazni Svájc, Belgium, Hollandia, ahol Vészben már vannak 'foganatosítva ilyen intézkedések, részben ilyeneket előkészítettek. Mert Szabadságot kell ugyan 'adni mindenkinek, kiVéve azonban azokat, akik. ha uralomra jutnálak, hatalmukat a szabadsáv megsemmisítésére fordítanák. (Ügy van! Ügy van! a halóiHalon.) Az olyan alkotmányos politika, amely doktriner okokból nem akarna minden eszközzel szembehelyezkedni azokkal az áramlatokkal, amelyeknek elterjedése az alkotmányosság vésrét idézné elő, egyszerűen öngyilkosságot jelentene. (Ügy van! Ügy van! <a baloldalon.) "Ez volt az a politika, amelyet Károlyi Mihály és az ő doktriner barátai annakidején alkalmaztak, amikor a szólásszabadsáer szentségének nevében nem akarták megakadályozni azt a bolsevista agitáeiót, amely azután Magyarországot egv katasztrofális forradalomba hajtotta. Ez volt Kerensky álláspontja, aki a iszólásszajbadság védelme miatt nem akart szembehelyezkedni^ azzal a bolsevista áramlattal, amely azután elseperte őt. Es hogy közelebbi példát említsek, azt hiszem, ez volt a weimari alkotmány kezelőinek hibája, akik szintén a szólásszabadság iránti respektusból nem tudtak ellene szegülni annak az áramlatnak, amely azután nemcsak a szólásszabadságot, hanem mind in «zaibadságot elisepejrtleik. " Ha olyan irány állna elő, amely alkotmányunkat gyökeresen fel akarná forgatni, és 25. ülése 1937 június U-én, pénteken. 273 iha ez csak rendkívüli eszközökkel volna megállítható, akkor szerintem egy olyan alakulat, amelyben a pártok egységesen érvényesítik akaratukat a régi alkotmány megvédése érdekében, könnyebben tudná ezeket a rendkívüli intézkedéseket alkalmazni, mintha a mi parlamentünk továbbra is számos, egymással ellentétes pártra van szakítva. De természetesen fel kell vetni azt a kérdést, hogy bármilyen kívánatos volna a pártoknak ilyen összefogása, vájjon nincsenek-e a pártok között olyan ellentétek, amelyek áthidalhatatlanok, és vannak-e közöttük olyan öszszekötő kapcsok, amelyek lehetségessé teszik ezt az összefogást 1 ? Ennek a kérdésnek megvilágításánál abból akarok kiindulni, amit az igen t. miniszterelnök úr programmbeszédében mondott, amikor kijelentette, hogy a kormánypárt nemzeti és keresztény alapon áll. Hát én nem hiszem, hogy a parlamenti pártok sorában volna csak egy is olyan, amely ne vallaná azt, hogy ő is nemzeti alapon áll, utóvégre is nemzeti politika mindig az a politika, amely a nemzet érdekeinek legjobban megfelel. Gyakran nemzetibb, mert a nemzetre nézve hasznosabb, egy olyan politika, amely egyes, kellőkép át nem gondolt túlzó nemzeti jelszavak ellen állást foglal, mint az a politika, amely ezeket a hamis jelszavakat terjeszti. De azt sem hiszem, hogy a pártok között volna olyan, amely ne < vallaná azt, hogy a keresztény erkölcs alapján áll és hogy ettől az alaptól eltérni, attól eltávozni semmi körülmények között nem akar. (Rassay Károly: Engem csak a pápa exkommunákálhat, nem Marton Béla! — Derültség.) Vannak, akik azt tartják, hogy a keresztény politika ellentétben állana azzal a liberalizmussal, amelyet az a párt, amelyhez tartozni szerencsém van, kifejezetten vall és amelyet azonban — azt hiszem. — nagyon sokan vallanak olyanok is, akik ezt az elnevezést kerülni igyekeznek. Az idők változásának jele, hogy 20 évvel ezelőtt parlamentünk tele volt pszeudoliberáliisokkal, vagyis olyanokkal, akik szabadelvűeknek vallották magukat a nélkül, hogy valójában liberálisok vagy szabadelvűek lettek volna, most pedig tele van kriptoliberálisokkal, akik nem merik magukat liberálisoknak nevezni, pedig alapjában véve liberális tendenciákkal és eszmékkel vannak telítve. Nézetem szerint a liberalizmus és a keresizténysóg között ilyen ellentét mimes. A' tiszta humanitásnak: és az emberi szolidaritásnak hangoztatása az önző osztályérdekek ellen és^az ebből folyó jogegyenlőség követelménye éppúgy alapja a liberalizmusnak, mint ahogyan alapja a kereszténységnek. Az erőszakos megoldások kerülése és az összes értékes erőknek szabad összefogása annak érdekében, hogy a társadalom mind magasabb és magasabb erkölcsi színvonlaira emeltessék, éppúgy hozzátartozik a keresztény, mint a liberális eszmekörhöz. A gyengék megvédése az önzőkkel és az erősekkel szemben, a szegények különös gonddal való istápolása, olyan feladat, amelyre egyaránt törekszik az iá politika, amely magát kereszténynek vallja és az a politika, amely magát liberálisnak nevezi. (Ügy van! half elől.) Elvi ellentét ia két törekvés közt egyáltalában nincs, sőt merném mondani, hogy igazi liberalizmus másként, mint a keresztény világfelfogás alapján, soha nem is alakulhatott volna ki. (Rassay Károly: Az egyén megbecsülése!)
