Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-225

272 Az országgyűlés képviselőházának guk személyében mintegy kezességet vállárnak, a magyar nép nagy tömege bosszú ideig kitartana es remeibe to, Jiogy addig az a Komoly beiyzet, amely Den az ország ezidoszerint van, meg fog szűnni. Jtia sajnos, nincsen is nagyon sok reményünk arra, bogy általában a parlamentarizmusnak és különösen a magyar közeiéinek egyik rákfenéje, tudniillik a népszerűtlen állaspontok képviseletétől való irtózás, a koncentráció eseteben teljesen el tog tűnni, mëgis azt biszem, bogy az ebben az esetben talán némileg csökkennetne. Hizt jövőnk szempontjából nagyon szükségesnek tartom, mert egy népet éppen úgy nem lebet szüntelenül és állandóan csak népszerű jelszavakkai vezetni, mint ahogyan a gyermekeket sem lebet egészségesen felnevelni, na csupán csajs cu&orkafckai es édességekkel tápláljuk őket. Egy egész sora van az olyan kémeseknek, amelyekben nyíltan meg kellene mondani a mi népünknek az igazságot, e helyett azonban éppen ezeket a kérdéseket gondosan igyekszünk kerülni, mint a forró kását. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Egy másik ok, amely nézetem szerint a pártok összefogása mellett szólana, az alkotmányos fejlődesnek az a szakasza, amelyben ezidoszerint vagyunk. A választójognak a forradalmi korszak lezáródása ntan való kiterjesztése teljesen megváltoztatta azokat az alapokat, amelyeken a háborúelőtti Magyarország politikai élete kifejlődött. Míg a világháború előtt lefolyt utolsó választáson Magyarország népének csak Ö^-a bírt szavazati joggal, addig az első nemzetgyűlésen már a lakosság 39%-a volt szavazati joggal felruházva* és bár az azóta bekövetkezett reformok után ezt a százalékot csökkentették, a népességnek még mindig körülbelül 30%-a bír szavazati joggal. Az új Magyarországon tebát ma jelentékeny többségben vannak a szavazók között azok a választók, akiknek a véleményét a régi Magyarországon még csak meg sem kérdezték. Ilyen körülmények között a választásokon kifejezésre jutott nemzeti akarat ma egészen más körök politikai álláspontján alapul, mint régebben. A választójog e kiterjesztésének egyik hatása mindenesetre az, bogy fokozza a politika érzelmi elemeinek és csökkenti a politikai eszélyesség követelményeinek az érvényesülését. Igen belyesen mutatott rá Betblen István gróf többízben a politikai nevelés rendkívül nagy- fontosságára. Amikor a 60-as években Anglia áttért az általános választójog rendszerére, akkor egy igen tekintélyes angol államférfiú a döntő szavazásról hazamenet azt mondotta: új urakat adtunk magunknak, most igyekezzünk őket megfelelően nevelni. Erre a politikai nevelésre nálunk is igen nagy szükség van, ha az állami életet a zökkenőktől meg akarjuk óvni. Eddig sikerült mesterséges intézkedésekkel — amilyen volt az ajánlási rendszer, a nyilvános szavazás, a kormánypresszio, s

tb. — a háború után életbeléptetett demokratikus választójog érvényesülését jóformán teljesen paralizálni és megsemmisíteni. Ilyenformán egy tökéletesen hazug rendszer fejlődött ki nálunk: (Úgy van! balfelől.) forma szeminit voltak ugyan demokratikus intézkedéseíink, de 'azokat előbb teljesen kiforgatták a maguk lényegéből és a maguk szelleméből. Valójában csak most fogjuk megérezni az általános választójog átalakító hatását, ha -ami most már halaszthatatlan feladattá vált es amit tovább kitolni nem lehet — át fogunk térni a titkos szavazás rendszerére. Most fog beállani az az időpont, amikor — az említett angol államférfiú mondását idézve — mi is az 225. illése 1937 június 4-én, pénteken. előtt a feladat előtt fogunk állni, bogy az új urakat, akiket az országnak adtunk, megfelel politikai nevelésben kell majd részesítenünk. Nálunk olyan sokat beszélnek azokról a kautélákról, amelyek a titkos választójog bevezetésének esetére szükségesek volnának. Ha olyan kautélákról van szó, amelyek nem forgatják ki a Parlamentär izmust lényegéből, akkor kétségkívül lehet ilyen kautélákról beszélni. De az egyik legfontosabb és leghatékonyabb kautélát az általános titkos választójog érvényesülése esetén esetleg bekövetkezhető túlzások ellen, ón éppen a pártviszonyok megfelelő átalakításában látom. (Helyes(és balfelől.) Amint a gyermeket nem tudjuk helyesen nevelni, ha elejétől kezdve a legkülönbözőbb ellentétes ^teóriákat akarjuk eléje tárni, mert ezektől ő csak teljesen megzavarodik, éppúgy ezek a mostan politikai nevelésüknek a kezdetén álló széles néptömegek is nem tudnak eligazodni és csak teljesen megzavarodnak attól, ha a legkülönbözőbb pártok mindegyike a maga szempontja szerint adja elő nekik azt, amit az ország érdekében tenni kell, és ha a politikai pártok hívei azután politikai házalók módjára bejárják az országot, dicsérve a saját áruikat és> leosepülik a konkurrensiiek a portékáját. Csakis a homogén elemeknek egyesítése révén lehetne megteremteni azt az egységes politikai felfogást, amelynek a nép mélyebb rétegeibe való bevitelét tartom a politikai nevelés tulajdonképpeni céljának. Ebben látom azt a másik súlvos érvet, amely a pártoknak a lehetőség határán belül való összefogása mellett szól. A harmadik és nézetem szerint a legfontosabb érv, amely a koncentráció szükségességét mutatja, azokkal az új eszmékkel áll kapcsolatban, amelyek a politikai berendezések terén a külföldön elterjedtek, és amelyek kezdenek hozzánk is beszivárogni. Ezt a beszivárgást elkerülni nem lehet, A múltban is, kivált Németországban, alig volt olyan politikai, társadalmi, vagy gazdasági áramlat, amely Magyarországba valami úton be ne hatolt volna. Nekünk mindig számolni kell tehát azzal a lehetőséggel, hogy az a Németországban kialakult új politikai államfelfogás ide hozzánk is be fog szivárogni. Ez a felfogás azonban, t. Ház, télies ellentétben van a magyar alkotmány ősi intézkedéseivel és azoknak a szellemével, és nálunk semmi ok sem szól amellett, hogy ezektől a régi alkotmányos intézkedésektől eltérjünk, ellenben ezer és ezer ok szól amellett, hogy azokhoz mindig híven ragaszkodjunk. (Élénk helyeslés a baloldalon.) 1 Mindazon sok nézetkülönbség között, amelyek a »magyar politikai életben mutatkoznak, én egyetlenegy olyat látok, amelynek döntő tjelentősége van. Ez az a különbség, amely 'megkülönbözteti azokat, akik ragaszkodnak az egyéni és politikai szabadság elvéhez, mint a magyar politikának hagyományos alapjához, (Élénk helyeslés és iaps a baloldalon.) azoktól, akik idegenben éa más viszonyok között ki termelt új elméletek utánzásával hajlandóságot mutatnak olyan állami berendezkedések felé, amelyek a fősúlyt a tekintély elvének parancs •uralom, révén való érvényesítésére fektetik. > Itt többről van szó, mint arról, ami a pártokat a múltban elválasztotta. Ezekben az új törekvésekben a cél már nem az egyén boldogulása, mert (hiszen az egyén ezek szerint az elméletek szerint esak eszköz hizonyos politikai célokra.. Ezek a rendszerek az életnek összes jelenségeit be akarják szorítani egy