Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-225

Az országgyűlés képviselőházának , zést és bátorítást kapott akkor attól a magyar államíérfiútóL akit igazán nem lehet és nem lehetett baloldalinak nevezni. - (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) Sőt biztosan tudom, hogy Gömbös Gyula valódi jelentőségét sokkal inkább ezek az Intimus és alig ismert gesztiek mutatják. Sohasem fogom elfelejteni, hogy ez a beszélgetés azzal kezdődött, hogy az egyik kitűnő magyar író felolvasta Gömbös Gyulának: egy magyar kubikos-család heti menüjét Talán elég, ha erre hivatkozom annak bizonyítására, hogy itt kezdődött az úgynevezett falukutató irodalom kibontakozása; a többit majd elmondja az a bizonyára kellő időiben nyilvánosságra kerülő, hiteles história. Hogy ia falukutató irodalom, ez az elszánt írói csoport olyan kiadóknál talált megértő fogadtatást, akiket egyes urak baloldali kiadóknak neveznek, arról ez az írói csoport nem tehet, nem volt más választásúik. (Meizler Károly: Ez a tudatalatti f befolyás!) Egyet azonban a legteljesebb mértékiben bizonyíthatok, még pedig személyes tapasztalatpik alapján bizonyíthatom, hogy a kiadó cég szándéka a legkisebb mértékben,, sem érvényesült ezeknek a kiadott műveknek szellemét és tartalmát illetően. (Rupert Rezső: El kell olvasni ezeket! — Rassay Károly: Miért nem adta ki a Stádium 1 Van olyan stádiumban!) Elhangzottak itt bizonyos határozatlan, de azért mégis korholó tendenciájú felszólalások ezekkel az írókkal szemben, akik most írói tehetségük javát, erejét iarra fordítják, hogy a magyar nép, a magyar falu és a magyar tanya bajainak és sebeinek feltárását szolgálják. Én ezekkel ia határozatlan, korholó tendenciájú felszólalásokkal ellentétben a leghatározottabban védelmembe veszem ezeket a falukutatóikat, akiket aszfaltapostoloknak neveztek. En személy szerint szent és tiszta szándékúaknak ismerem ezeket az embereket, akik valóban apostolok, mert nem ijednek meg attól az álszemérmes felfogástól, amely azt mondja, hogy takargassuk el minden bűnüjniket, mert esetleg kihasználják ezeket mások ellenünk. En ezzel ellentétben azon a felfogáson vagyok, hogy igenis szükség van arra, hogy ismerje csak meg a hazai közvélemény ezeket a bajokat teljes feltárásukban, nem árt, ha sokszor kissé brutális feltárásban is. (Rajniss. Ferenc: Meg kell cáfolni tudományos könyvekben! — Rassay Károly: Nem kubikosok olvassák! — Zaj. —Elnök csenget.) Az intelligens középosztály — erre is rá fogok térni — amúgy m túlságosan hajlamos az öndicséretre és az illúziókra, nem árt -neki néha-aiéha ilyen ijesztő beállítás. (Ügy van balfelől.) őszintén csodálkozom azon a hirtelen érzékenységen, amellyel a magyar parlament néhány tagja reagált a falukutatók műveire. Még nem is olyan nagyon régen, néhány évtizeddel ezelőtt működött ennek a falukutató magyar írói társadalomnak az az ősgarniturája, amelynek bölcsője nem a parasztkunyhókban, hanem a kúriákban ringott. (Bródy Ernő: TÖbbeis között Berzeyiczy Gergely!) Alig néhány évtizeddel ezelőtt itt élt és működött a Vadnay Andorok, a Grünwald Bélák, a Bartha Miklósok, a Jancsó Benedekek, az Egan Edék generációja. (Rassay Károly: Azt megelőzőleg Széchenyi István, aki megmondotta kritikáját: Nem tudom, mit szólnának, ha szórói-szóra elmondanék ugyanazt!) En nem megyek olyan messzire vissza, csak néhány évtizedre. MonKÉPVISELÖHAZI NAPLÓ XIV. ,. . $£É. ülésé 1937 június i-én, pénteken, áöö I dottak ezek is elég kemény dolgokat a maguk I társadalma és a maguk társadalmi rétege feléj dehát akkor a Grünwald Bélák nagyszerű és európai horizontú könyvével szemben (Rupert Rezső: Tankönyvvé kellene tenni!) néhány évtizeddel ezelőtt még Mocsáry Lajosok támadtak, akik azonban legalább is qlolvasták Grün! wald Béla könyvét. De nemcsak hogy elolvas; | iák, hanem egy esztendőre visszavonulva falusi kúriájukba

1 egy legalább akkora készültséggel, kultúrával és európai horizonttal megírt könyvvel válaszoltak Grünwald Bélának. (Rassay Károly: Most megértük azt, hogy Grünwald Bélát is zsidónak minősítették!) Én azt kérem a t. Háztól és a kormányzattól is, hogy minden erőnkkel és minden tehetségünkkel ezeket a Grünwald Bélák és Moesáry Xajósok által megmutatott szép magyar hagyományokat ápoljuk és ne vádoljuk, | ne gáncsoljuk ezeknek a magyar íróknak valóban jó és szent szándékát, amellyel a nemzet egyetemes ügyét kívánják szolgálni és ha már jelen nyomorúságunkban babért és elismerést nem is tudunk nekik adni, legalább ne bántsuk őket. Befejezésül még csak azt akarom elmondani, hogy ha nem maradt egyéb őrizni való hagyomány reánk, a nemrég fiatalságában, tragikusan elhunyt magyar miniszterelnök részéről, legalább azt az egy hagyományt őrizzük, hogy neki volt ösztöne, szíve és bátorsága odaülni a fiatal magyar irodalom elit tagjai közé, mert biztosan érezte, hogy a magyar történelmi jövendőt nem idegen eszmeáramlatok, hanem a magyar földből sarjadt szellemiség fogja előkészíteni és biztosítani. A törvényjavaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés és taps jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik Gratz Gusztáv képviselő úr! Gratz Gusztáv: T* Ház! Előttem szólott t. képviselőtársam érdekes beszédének elején igyekezett a költségvetési vitának mérlegét megvonni és vizsgálódásainak eredményét abban foglalta össze, hogy vajmi csekély a j különbség a politikai felfogások tekintetében ! egyfelől a kormánypárt, másfelől az ellenzéki pártok között. Azt ihiszem, (hogy ez a megfigyelés bizonyos tekintetben igaz és helyes volt. En is azt mondom, hogy a politikai alapfelfogások dolgában mélyremenő és áthidalhatatlan ellentétek a pártok között nincsenek. Helyesnek tartom azt is, amit arra vonatkozólag mondott, hegy ezeket a politikai különbségeket nem szabad világfelfogásbeli különbségeknek elkeresztelni, mert ezeknek a különbségeknek a világfelfogásokhoz nincs semmi közük. ! Egészen a legutóbbi időkig, amikor szokásba jött, a politikai differenciákat világfelfogás magaslatára emelni, világfelfogás alatt mindig azokat a fogalmakat értettük, amelyekre ki-ki Önmagában jutott az embernek a Mindenséghez, az Istenséghez vagy az Örökkévalósághoz való viszonya tekintetében. Azokban a politikai különbségekben azonban, amelyekre a világfelfogás nevét ma alkalmazzák, nem ilyenekről van szó, hanem legfeljebb arról a viszonyról, amelyben az ember az államhoz áll. Lehet beszélni egy idealista vagy mateTialista, egy optimista vagy pesszimista, egy theista vagy atheista világfelfogásról, ide nem lehet beszélni jobb- vagy baloldali világf elfogásról, mert ezeknek az ellentéteknek a világfelfogásokhoz semmi közük nincsen. Beszélhetünk ebben az esetben politikai szemléletről, de 37