Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-225

270 Az országgyűlés képviselőházának , világfelfogásról ezekben a vonatkozásokban legfeljebb azok beszélnek, akik <a politikusok<nál nem ritka megalomániával azokat a kis játékokat, amelyek a politikát alkotják, az egész világgal akarják azonosítani., | Az igen t. képviselő úr abból a tényből, 'hogy a pártok között mélyreható ellentétek •ninosenek, azt a következtetést vonta le, hogy tulajdonképpen az egész képviselőház a .bizalomteljes várakozás álláspontján áll a kormánnyal szemben. Ennek sem akarok feltétlenül ellenmondani; szeretném azonban megjegyezni, hogy az igen t. képviselő úr pártja részéről a hangsúly a íbizalmon, az ellenzék részéiről pedig egyelőre a várakozáson van. (Igaz! l

— Ügy van! — Derültség a baloldalon.) Azt hiszem, hogy minden haladás mellett, amit azóta, amióta az igen t. miniszterelnök úr a kormány élén áll, a mi politikai viszonyaink tisztázódása tekintetében elértünk, még mindig vannak politikai életünknek olyan területei, ahol az annyira kívánatos tisztulás abban az irányban, amely irányban a miniszterelnök úr a Házban általánosan helyeselt bejelentése szerint azt vezetni akarja, még nem következett be. A vadvizek elvonultak, de utánuk maradtak még itt-ott kisebb-nagyo'bb mocsarak, amelyekből kóros ihatású miazniák terjednek el a mi közéletünkre és ezeket a mocsarakat nem tudta, vagy nem akarta az igen t. miniszterelnök úr levezetni. A magam részéről addig, amíg ez meg nem történt, nem lehetek feltétlen bizalommal a kormány iránt. Magyarország rendkívül komoly külpoliti; kai helyzetben van és igen nagy jelentőségű belső reformok előtt áll. Ebben a helyzetben szükségesebb, mint valaha, hogy a politikai vezetésben elkerüljük a kétértelműség utolsó maradványait is, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) amelyek egy elmúlt politikai experimentum csökevényeképpen itt (hátramaradtak és amelyek csökkentik egyfelől a polgárság tisztánlátását abban a tekintetben, hogy melyik: az az út, amelyet a magyar politika követ, de csökkentik egyúttal azt az erőt is, amellyel a kormánynak rendelkeznie kell^ hogy az előtte álló nagy feladatok megoldásánál kellő eredménnyel léphessen fel. T. Ház! Bizonyára mindenki emlékszik még arra, ami néhány évvel ezelőtt Angliában történt. Bár az akkori kormánynak, a MacDonald kormánynak többsége volt, egy adott nehéz helyzetben, amely azért távolról sem volt anynyira súlyos, mint az a helyzet, amelyben Magyarország ezidőszerint van, az összes pártok egyszerre csak félretették azokat a különbségeket, amelyek őket egymástól elválasztották és közös nemzeti munkára egyesültek egy olyan őszinte és világos közös programm alapján, amely legalább is egy évtizedre irigylendő nyugalmat és állandóságot tudott biztosítani az angol politika részére. Létrejött a pártok között az a nemzeti koncentráció, amely a nélkül, hogy bárkitől is elveinek feladását követelte volna, lehetővé tette Anglia részére az erőknek olyan összefogását, amilyenre pártkormány, még ha a legbölcsebb és legnépszerűbb lett volna is, sohasem lett volna képes. Nem a mindennapi értelemben vett szükség vitte rá az akkori angol kormányt erre az útra, mert hiszen volt többsége, sőt ennek a többségnek egységét kellett feláldoznia annak érdekében, hogy a pártok nemzeti alapon álló egyesülése lehetővé váljék. Ami ott a kormányt a koncentráció útjára vezette, az inkább azon nagy nemzeti érdekek felismerése és a nagy nemzeti ér225. ülése 1937 június l< , pénteken. dekek hatásosabb m' /édesének szándéka volt. Magyarországon ismételten történtek kezdeményezések ennek a példának utánzására. Sajnos, ezek mindig megrekedtek a magyar politikai életben uralkodó felfogások kicsinyességén és belefulladtak a személyes érdekek, a személyes ellentétek, féltékenységek és becsvágyak mocsarába. A helyes nemzeti ösztön azonban mégis mindig újból és újból életre keltette a koncentráció gondolatát. Ez nyert kifejezést legutóbb Bethlen István gróf kanizsai beszédében is. Azzal a nagy tekintéllyel, amelyet ő politikai életünkben méltán élvez, síkraszállott a nemzeti összefogás gondolata mellett. Azok az aggodalmak, amelyek őt ennél a kezdeményezésnél vezették, amikor azt fejtegette, hogy nem engedhetjük meg a mai helyzetben azon ellentétek fenntartásának luxusát, amelyek ma még léteznek, hasonlóak azokhoz, amelyek annakidején Angliában voltak mérvadók egy nemzeti összefogás létesítésénél Sajnos azonban, két igen lényeges különbség mégis van Bethlen István kezdeményezése és az angol, MacDonald-kormány akciója között. Az egyik az, hogy Angliában ez a kezdeményezés a kormány részéről indult ki, amely saját szűkebb hívei egy részének félretolásával igyekezett megteremteni ennek a koncentrációnak az előfeltételeit. Az, aki nem tartozik a kormányhoz és egy olyan koncentráció mellett foglal állást, amelyben esetleg ő is résztvenne, mindig ki lesz téve — és sajnos, nálunk már is ki van- téve — annak a gyanúnak, hogy a maga részére akarja egyengetni az utat a hatalom felé; ezért a hatalmon lévők ösztönösen szembehelyezkednek vele s ezzel együtt azután a pártösszefogás eszméje és gondolata ellen is. A második különbség az angol nemzeti kormány megalakítása és Bethlen István gróf kezdeményezése közt az, hogy Angliában a nemzeti kormány megalakulása előtt bizalmas megbeszélések folytak, amelyekben ennek a gondolatnak minden egyes részlete teljes tisztázást nyert, mielőtt a nyilvánosság bármit megtudhatott volna erről a tervről. Ezzel szemben nálunk a pártösszefogás részletei egyáltalán semmi tekintetben nincsenek tisztázva és annak a gyakran kényes processzusnak, amely ezeknek tisztázására vezet, ha egyáltalán valóra válnék ez a gondolat, a teljes nyilvánosság előtt kellene lefolynia. A magam részéről előrebocsátom, ihogy ugyanazon a nézeten vagyok, amelynek Ernszt Sándor igen t. képviselőtár sairm mai, nagyon bölcs beszédében kifejezést adott, hogy pártviszonyaink alakulása 1867 óta Magyarországon állandóan szerencsétlen volt s hogy nagyrészben ez okozta azokat a bajokat, amelyek azután különösen a világháború utáni időben előfordultak. Ennek a szerencsétlen pártalakulásnak bizonyos része volt a forradalmi események előidézésében is. Az én nézetem is az, hogy ihiba volt, hogy Magyarországom! 1867 után nem

1 tudott kifejlődni egy olyan parlamenti váltógazdafeág, amely mellett a parlamenti rendszernek minden előnye a leghatékonyabban tud érvényesülni. (Rassay Károly: Isten ments, mondta Scitovszky Béla!) A legegészségesebb viszonyok imtindig azokban a parlamentekben fejlődnek ki, ahol két, egyaránt felelőssége tudatában lévő éê ezért egyaránt korimányképes párt koromként felváltja egymást iái kormányzásban. Az a párt, amely egy ideig irányító befolyást gyakorolt