Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-225

268 Àz országgyűlés képviselőházának teljes szorongást fejezik ki, amelyet a magyar író kell, hogy érezzen a maga nemzeti és népi közösségévei szemben. De van ennek az új és fiatal magyar irodalmi generációnak még egy jellegzetessége, amely rendkívül szimptomatikus, és figyelemreméltó és pedig az, hogy ennek az irodalmi generációnak túlnyomó nagy része és többsége a népi sorból jött és pedig a legalacsonyabb népi sorból, (Meizler Károly: Ez a legegészségesebb!) a zsellérkunyhókból, a földes parasztviskókból. Ez sok minden mellett arra a nagy átalakulásra is rámutat, amely napjainkban az osztályok szerepének kicserélődése terén mutatkozik. (Meizler Károly: Egészséges szellemű váltógazdaság!) Nyilvánvaló, hogy a magyar falunak, a magyar zsellérkunyhónak szellemi képviselői által a magyar szellemi élet legfontosabb területén, az irodalmi alkotás területén mutatkozó ilyen prominens megjelenése azt mutatja, hogy a magyar parasztságnak és a magyar földmunkásság tömegeinek és rétegeinek teljes mértékben megérett az igénye és joga arra, Shogy a nemzet sorsának irányításában nagyobb jelentőségű szerepet vállaljon és kapjon a lassan-lassan kifáradó más társadalmi vésető rétegekkel szemben. (Ügy van! a balközépen.) Ahogyan száz esztendővel ezelőtt a •XIX. század nagy reifotrmévtizedèiben a kisnemesi kategória a maga uralmi igényeinek 'jelentkezését azok által a nagy és kiváló írói egyéniségek által mutatta meg, akiket ez a kisnemesi kategória a magyar szellemi élet fórumára küldött, éppen úgy most a mi parasztságunk és zsellértömegeink is küldik a maguk szellemi követeiket azzal a figyelmeztetéssel, hogy itt van a nagy őrségváltás ideje. •(Meizler Károly: így van!) T. Ház! Ezt az úgynevezett falukutató irodalmat, amely mostanában annyi izgalmatokozott konzervatívebb köreinkben,, ebből a perspektívából méltóztassék megítélni. :

' Az a kis írói társaság, amely mostanában vállalkozott Magyarország szociográfiai felmérésére és ismertetésére, szervesen beletartozik ebbe az előbb ismertetett friss, nagy és igen széles rétegű magyar írói generációba és egy pillanatig sem méltóztassék azt hinni, hogy ez a falukutatási akció elszigetelt, vagy ötletszerű jelenség. Nem, a Féja Gézák, az Erdélyi Ferencek, a Darvas Józsefek, a Veres Péterek, a Kovács Imrék és Mester Miklósok akciója — ezek jóformán mind parasztok — egy szervesen felépített és rendkívül Öntudatosan megkonstruált akció, amelyben azonban személyes része van a fiatalabb magyar irodalom jóformán minden jelesebb tagjának, mert ezt az irodalmi generációt az előbbi generációtól többek között az is megkülönbözteti, hogy ebben a generációban egy nagy és erős testvéri magyar szolidaritás fejlődött és alakult ki. Jóformán ez az egyetlen igazi, nagy magyar szolidaritás és ebben benne van az erdélyi irodalom friss és kitűnő gárdájától kezdvei a Szlovenszkóban magyar szót és gondolatot hirdető íróknak a Vajdaság íróin keresztül, egészen a csonka országban működő fiatalabb magyar irodalmi generációnak a javarésze. (Meizler Károly: A kiadók!) Méltóztassék új kiadóvállalatokat létesíteni. De nemcsak az írók, hanem a fiatal magyar szellemiségi tudományok java képviselői is beletartoznak ebbe a szellemi közösségbe, és ezért ne méltóztassék csodálkozni azon, ha idehaza véletlenül akármelyik írót, akár Féja Gé225. ülése 1937 június U-én, pénieken, zát, akár Veres Pétert valamivel támadják, arra abban a pillanatban szinte egyértelműen szólal meg a magyar testvéri és szellemi szolidaritás Kolozsváron, Brassóban, Pozsonyban, Kassán, Nagybereeskereken, de a hazai fórumokon is ott, ahol ennek az új magyar irodalmi generációnak gyülekező helyei vannak. Ne méltóztassék csodálkozni azon, hogy ennek a szellemi közösségnek személete ma még talán kissé érthetetlen úgynevezett művelt középosztályunk érzékelő szervei számára. Ne méltóztassék elfelejteni azt, hogy ez a szellemi arcvonal természetesen és magától értetődően nem a Nemzeti Kaszinó, vagy az Országos Kaszinó szemléletét fejezi ki, de azért éppolyan, vagy talán még gyökeresebben magyar szemlélet, mint a hivatásukat lassan-lassan már elvesztő történelmi osztályok töredékeié, vagy nagyobbrészt túlságosan frissen asszimilálódott bürokata- és középosztályunké. Méltóztassanak megengedni, hogy most néhány szóval reflektáljak azokra a támadásokra és felszólalásokra, amelyek a költségvetési vita folyamán ennek a szellemiségi frontnak az úgynevezett falukutató írókra vonatkozóan elhangzottak. Kezdem azzal a felszólalással, amelyet, ha jól emlékszem, Petro Kálmán képviselőtársamtól hallottam. Petro Kálmán, akinek felszólalása egyébként nagyon jóindulatú volt, kifogásolta, hogy ez a falukutató irodalmi mozgalom baloldali kezdeményezésre indult meg. (Rupert Rezső: Petőfi sem volt jobboldali. — Meizler Károly: Petőfit is skatulyázni akarják!^— Zaj.) Kérem a mélyen t. Házat, méltóztassék még egészen rövid ideig íigyelmével megtisztelni. Nekem tudniillik most történelmi tanúnak kell jelentkeznem szerény személyemben és azt hiszem, hogy nagyon so kan. akik ezt a falukutató irodalmat baloldali mozdulásnak látják, meg fogják változtatni véleményüket azok után, amiket el fogok mon dani. Az 1935-ös választások után közvetlenül egyik, ma már valóban világhírű magyar írónknak lakásán gyülekezett Össze ennek az előbb említett tij magyar irodalmi generációnak számos prominens képviselője. Azért gyűltek ott össze, mert értesítést kaptak arról, hogy Gömbös Gyula, az akkori magyar miniszterelnök, meghitt és baráti beszélgetésre óhajt velük összejönni. Ezen a ma már, sajnos, történelmi beszélgetésen résztvett Móricz Zsigmondtól kezdve Féja Gézáig jóformán ez az egész fiatal magyar irodalmi generáció s valóban baráti hangulatú és meghitt jellegű beszélgetéiS a felelős magyar miniszterelnök és ezek között a mostanában aszfaltapostoloknak nevezett írók között körülbelül 4 óra hosszat tartott. Természetes, hogy én erről a beszélgetésről és ennek lényegéről nem közölhetek részleteket. (Fábián Béla: Kár!) Bizonyos fokig diszkréció köt, de el fog jönni az idő, amikor ennek a beszélgetésnek megörökített és lerögzített hiteles szövege a magyar közvélemény elé kerül. Én most csak annyit mondok, hogy ha majd valamikor megírják ennek a találkozásnak históriáját, akkor bizony sokan csodálkozni fognak azon, hogy akadt egy felelős államférfiú, akinek volt történelmi éírzéke, ösztöne és bátorsága, (Rajniss Ferenc: Az első!) hogy jóformán teljes szellemi közösséget vállaljon ezekkel a ma aszfaltapostoloknak nevezett falukutatókkal. (Rassay Károly: Hát nem volt elragadtatva a feudalizmustól, az biztos!) Én most bizonyítom, hogy a falukutatás irodalmi elindulása rendkívül sok kezdeménye-