Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-225

Az országgyűlés képviselőházának kat a kísérleteket, amelyek rosszak és azokat a korrekciókat, amelyeknek jönni kell. Az emberi nem vérrel és könnyel folyton fizet ezekért a politikai hibákért. De senki se gondolja, hogy ez a világnézeti küzdelem itt Európában el van intézve! Hogy egy nemzet, amelynek rengeteg tradíciója, fényes történelme, kitűnő és művelt osztályai vannak, — igaz ugyan, hogy ott sem volt nagy rendben a politikai élet (Rassay Károly: Bs a szociális élet!) és a szociális fejlődés nem tartott lépést az emberi nem haladásával, (Farkas István: Nem bizony!) már pedig irtózatosan meg kell fizetni a hanyagságokért (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) — miképpen fog az ő régi hagyományaihoz és az ő régi felfogásához visszatérni, miképpen fogja kulturális gazdagságát rendbeszedni, összeszedni: ezt ma még nem látja senki az óriási pusztulás közben. . Es ez történhetik idegenből jövő befolyásolás következtében. Spanyolországról sokszor mondották, hogy ez be fog következni, azonban nem gondoltuk, hogy amikor ez az ország oly közel yan, mégis megtörténhetik, különö sen pedig nem gondoltuk, hogy ilyen méretekben fog mutatkozni, mint ahogyan azt ma látjuk. Tlven körülmények között senki se csodálkozzék, ha mi magyar politikusok állandóan tele vagyunk gonddal, hogy mi lesz ezekkel a világnézeti küzdelmekkel, nem jönnek-e át ezek ide is és mikor jönnének át, milyen for mában jönnének át? De különben a magyar közélet, a magyar parlament ma azon befolyás alatt áll és az a meggyőződése, hogy itt Magyarországon a nemzetben a kapitalizmus túlságos szerepet játszik (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és hogy ennek következményekép ez a kapitalizmus még erősödni fog, aminek jeleit sok tekintetben lehet látni. Ilyen körülmények között okvetlenül szükséges mindent megtennünk, hogy semminemű irány túlmessze ne menjen ebben az országban és lehetőleg arányosság és igazságosság uralkodjék társadalmi téren. (Élénk helyeslés és taps a középen. — Rassay Károly: De a 100.000 hold is kapital! Ne felejtsük el! — Farkas István: À tízezer is! — Meizler Károly: Biztosan értette azt is! — Friedrich István: Majd csak megegyezünk valahogy! — Derültség.) Eckhardt t. képviselőtársam tegnapi beszédében • érintette a mi külügyig politikánkat és ennek a külügyi politikának fényes apológiája volt ez a beszéd. Bebizonyította, hogy semmikép nem lehetett volna okosabb és kitartóbb politikát csinálnunk, mint amilyen politika ez volt. Ha égy nagy ellenzéki párt vezetője ezt teljes mértékben elismeri, ezzel mindenesetre készséget akar mutatni minden irányban az objektivitás iránt. De ezenkívül még azt is jelenti, hogy a külpolitikai kérdésekben a magyar nemzet lehetőlesr egységes, sőt teljesen egységes akar lenni. (Elénk helyeslés.) Amit azonban a képviselő úr a gyakorlati kivitelre nézve mondott, azt hiszem, e tekintetben a kisantant az Eckhardt-féle beszéddel sok tekintetben nem lesz megelégedve, mégis meg vagyok róla győződve, hogy az a modor, az a roppant logikus eljárás és aj a roppant finom mód. ahogyan ő a kérdést kezelte, okvetlenül alkalmat fog adni a kisantant objektív szellemeinek arra, hogy gondolkodjanak a dolgok felett" Jelenleg Genfben nagy kérdéseink forognak kockán, a magyar szuverenitásnak és a 225. illése 1937 június k-én, pénteken. 263 magyar egyenjogúságnak kérdései. Vájjon befejezik-e ezeket a kérdéseket? Én azt hiszem igen, mert nagyon közel áll a hangulat ahhoz, hogy mindezek befejeztessenek. De ha nem fejeztetnének be, csakugyan gondolkozni kellene a fölött, hogy egyáltalában lehet-e ezek után ilyen kérdésekkel Genfhez fordulni? (Ügy van! Ügy van!) Eckhardt képviselő úr a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott arról, ahogy a külügyminiszter úr az ügyeket vezeti. Az az álláspont, hogy a magyar külügyminiszter a legtökéletesebb függetlenség álláspontjára helyezkedett, a legkorrektebb álláspont, amelyet csak el lehet képzelni. (Helyeslés.) Az is egészen helyes, amit hangoztat, hogy a magyar függetlenség, a magyar szuverenitás, a magyar egyenjogúság semminemű feltételhez kötve nem lehet. (Helyeslés.) E Háznak külön köszönetét is kiérdemli azért az egészen helyes és jó tevékenységért is, amelyet a külügyminiszter angol vonatkozásban most Londonban kifejtett. Az európai politikai életben bekövetkezett fordulat után látni lehet, hogy a külügyminiszternek az az álláspontja, hogy ő Magyarországot teljesen függetlennek akarja tudni és mindennemű strikt szerződéstől óvakodik, ezentúl könnyebb és erősebb is lesz. Ezzel szemben azonban az is egészen világos, hogy az új körülmények között kevesebb lesz az érdeklődés a Duna-vonal iránt, mint jelenleg. Abban a tekintetben is, amit az olasz királyi látogatással kapcsolatban mondott, — hogy tudniillik az olasz királyi látogatás a magyar nemzetnek kétségtelenül biztos presztízsnövekedését jelenti — egészen egy nézeten vagyunk. Azt is nagy örömmel vesszük tudomásul, hogy a szerb viszonyokban némi enyhülés állott be. (Ügy van!) Az, amit Eckhardt képviselő úr tegnap a lengyel viszonyokra vonatkozóan mondott, úgy gondolom, kissé túlmegy azon, amit a jelenlegi viszonyok között mondani lehet, mert Lengyelországnak rengeteg nagy kérdése van. Lengyelországnak óriási hivatása van és mi a lengyel hivatást szívből támogatjuk, nemcsak laz évszázadokon keresztül mutatkozott rokonszenv és összeköttetések miatt, hanem azért is. mert mi tudjuk, hogy a Visztula mentén feltétlenül szükség van egy konszolidált nagyhatalomra, hogy a moszkvai hatalommal és esetleg egy szentpétervári hatalommal szemben mi benne elővédet, találjunk a Visztula mentén. Lengyelország azonban még roppant nehéz körülmények között van és Lengyelország aligha vállalkozhatik többre, mint amennyit mindenki tud a jelenlegi körülmények között. Mi azonban Lengyelország iránt mindig szimpátiával fogunk viseltetni; ez a mi jelszavunk mindig a mi politikánkban. Egyébként a költségvetést pártállásomnál fogva nem fogadom el. (Helyeslés és taps a baloldalon és a balközépen. — A szónokát többen üdvözlik.) Elnök: Németh Imre képviselő Titrât illeti a szó. Németh Imre: T. Képviselőház! A költségvetés vitájában elhangzott kormánypárti és ellenzéki felszólalások teljes joggal iazt az impressziót (keltették az. ország közvéleményében, hogy soha még parlament, többség és ellenzék egyaránt, nem (kísérte olyatn bizalomteljes jóindulattal a kormányzat Jm/űködését, rniint ahogy ez a parlament kíséri ia Dlatrányi-kormány gesztióit. Valljuk meg, hogy ellenzéki tónusú beszédeket m elmúlt költségvetési vita 36*