Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-225

Az országgyűlés képviselőházának kat a kísérleteket, amelyek rosszak és azokat a korrekciókat, amelyeknek jönni kell. Az emberi nem vérrel és könnyel folyton fizet ezekért a politikai hibákért. De senki se gon­dolja, hogy ez a világnézeti küzdelem itt Európában el van intézve! Hogy egy nemzet, amelynek rengeteg tradíciója, fényes törté­nelme, kitűnő és művelt osztályai vannak, — igaz ugyan, hogy ott sem volt nagy rendben a politikai élet (Rassay Károly: Bs a szociá­lis élet!) és a szociális fejlődés nem tartott lépést az emberi nem haladásával, (Farkas István: Nem bizony!) már pedig irtózatosan meg kell fizetni a hanyagságokért (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) — miképpen fog az ő régi hagyományaihoz és az ő régi felfo­gásához visszatérni, miképpen fogja kulturá­lis gazdagságát rendbeszedni, összeszedni: ezt ma még nem látja senki az óriási pusztulás közben. . Es ez történhetik idegenből jövő befolyáso­lás következtében. Spanyolországról sokszor mondották, hogy ez be fog következni, azon­ban nem gondoltuk, hogy amikor ez az ország oly közel yan, mégis megtörténhetik, különö sen pedig nem gondoltuk, hogy ilyen méretek­ben fog mutatkozni, mint ahogyan azt ma látjuk. Tlven körülmények között senki se csodál­kozzék, ha mi magyar politikusok állandóan tele vagyunk gonddal, hogy mi lesz ezekkel a világnézeti küzdelmekkel, nem jönnek-e át ezek ide is és mikor jönnének át, milyen for mában jönnének át? De különben a magyar közélet, a magyar parlament ma azon befolyás alatt áll és az a meggyőződése, hogy itt Ma­gyarországon a nemzetben a kapitalizmus túl­ságos szerepet játszik (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és hogy ennek következmé­nyekép ez a kapitalizmus még erősödni fog, aminek jeleit sok tekintetben lehet látni. Ilyen körülmények között okvetlenül szükséges min­dent megtennünk, hogy semminemű irány túl­messze ne menjen ebben az országban és lehe­tőleg arányosság és igazságosság uralkodjék társadalmi téren. (Élénk helyeslés és taps a középen. — Rassay Károly: De a 100.000 hold is kapital! Ne felejtsük el! — Farkas István: À tízezer is! — Meizler Károly: Biztosan ér­tette azt is! — Friedrich István: Majd csak megegyezünk valahogy! — Derültség.) Eckhardt t. képviselőtársam tegnapi beszé­dében • érintette a mi külügyig politikánkat és ennek a külügyi politikának fényes apológiája volt ez a beszéd. Bebizonyította, hogy semmi­kép nem lehetett volna okosabb és kitartóbb politikát csinálnunk, mint amilyen politika ez volt. Ha égy nagy ellenzéki párt vezetője ezt teljes mértékben elismeri, ezzel mindenesetre készséget akar mutatni minden irányban az objektivitás iránt. De ezenkívül még azt is jelenti, hogy a külpolitikai kérdésekben a ma­gyar nemzet lehetőlesr egységes, sőt teljesen egységes akar lenni. (Elénk helyeslés.) Amit azonban a képviselő úr a gyakorlati kivitelre nézve mondott, azt hiszem, e tekin­tetben a kisantant az Eckhardt-féle beszéddel sok tekintetben nem lesz megelégedve, mégis meg vagyok róla győződve, hogy az a modor, az a roppant logikus eljárás és aj a roppant finom mód. ahogyan ő a kérdést kezelte, okvet­lenül alkalmat fog adni a kisantant objektív szellemeinek arra, hogy gondolkodjanak a dol­gok felett" Jelenleg Genfben nagy kérdéseink forog­nak kockán, a magyar szuverenitásnak és a 225. illése 1937 június k-én, pénteken. 263 magyar egyenjogúságnak kérdései. Vájjon be­fejezik-e ezeket a kérdéseket? Én azt hiszem igen, mert nagyon közel áll a hangulat ahhoz, hogy mindezek befejeztessenek. De ha nem fejeztetnének be, csakugyan gondolkozni kel­lene a fölött, hogy egyáltalában lehet-e ezek után ilyen kérdésekkel Genfhez fordulni? (Ügy van! Ügy van!) Eckhardt képviselő úr a legnagyobb elis­meréssel nyilatkozott arról, ahogy a külügymi­niszter úr az ügyeket vezeti. Az az álláspont, hogy a magyar külügyminiszter a legtökélete­sebb függetlenség álláspontjára helyezkedett, a legkorrektebb álláspont, amelyet csak el le­het képzelni. (Helyeslés.) Az is egészen helyes, amit hangoztat, hogy a magyar függetlenség, a magyar szuverenitás, a magyar egyenjogú­ság semminemű feltételhez kötve nem lehet. (Helyeslés.) E Háznak külön köszönetét is ki­érdemli azért az egészen helyes és jó tevékeny­ségért is, amelyet a külügyminiszter angol vo­natkozásban most Londonban kifejtett. Az európai politikai életben bekövetkezett fordu­lat után látni lehet, hogy a külügyminiszter­nek az az álláspontja, hogy ő Magyarországot teljesen függetlennek akarja tudni és minden­nemű strikt szerződéstől óvakodik, ezentúl könnyebb és erősebb is lesz. Ezzel szemben azonban az is egészen világos, hogy az új kö­rülmények között kevesebb lesz az érdeklődés a Duna-vonal iránt, mint jelenleg. Abban a te­kintetben is, amit az olasz királyi látogatással kapcsolatban mondott, — hogy tudniillik az olasz királyi látogatás a magyar nemzetnek kétségtelenül biztos presztízsnövekedését je­lenti — egészen egy nézeten vagyunk. Azt is nagy örömmel vesszük tudomásul, hogy a szerb viszonyokban némi enyhülés állott be. (Ügy van!) Az, amit Eckhardt képviselő úr tegnap a lengyel viszonyokra vonatkozóan mondott, úgy gondolom, kissé túlmegy azon, amit a jelenlegi viszonyok között mondani lehet, mert Lengyel­országnak rengeteg nagy kérdése van. Lengyel­országnak óriási hivatása van és mi a lengyel hivatást szívből támogatjuk, nemcsak laz évszá­zadokon keresztül mutatkozott rokonszenv és összeköttetések miatt, hanem azért is. mert mi tudjuk, hogy a Visztula mentén feltétlenül szükség van egy konszolidált nagyhatalomra, hogy a moszkvai hatalommal és esetleg egy szentpétervári hatalommal szemben mi benne elővédet, találjunk a Visztula mentén. Lengyel­ország azonban még roppant nehéz körülmé­nyek között van és Lengyelország aligha vál­lalkozhatik többre, mint amennyit mindenki tud a jelenlegi körülmények között. Mi azon­ban Lengyelország iránt mindig szimpátiával fogunk viseltetni; ez a mi jelszavunk mindig a mi politikánkban. Egyébként a költségvetést pártállásomnál fogva nem fogadom el. (Helyeslés és taps a baloldalon és a balközépen. — A szónokát töb­ben üdvözlik.) Elnök: Németh Imre képviselő Titrât illeti a szó. Németh Imre: T. Képviselőház! A költség­vetés vitájában elhangzott kormánypárti és el­lenzéki felszólalások teljes joggal iazt az im­pressziót (keltették az. ország közvéleményében, hogy soha még parlament, többség és ellenzék egyaránt, nem (kísérte olyatn bizalomteljes jó­indulattal a kormányzat Jm/űködését, rniint ahogy ez a parlament kíséri ia Dlatrányi-kor­mány gesztióit. Valljuk meg, hogy ellenzéki tónusú beszédeket m elmúlt költségvetési vita 36*

Next

/
Thumbnails
Contents