Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-225

264 Az országgyűlés képviselőházának folyamán, talán egyWkét szociáldemokrata képviselőtársunk beszédétől eltekintve, alig hallottumlk és

1 egésizen bizonyos, hogy minden különösebb ellenzéki támadás, emóció nélkül (meg fogniuk szavtalzni ezt iá megajánlási törvényjavaslatot is. > A parlamentnek ez az enyhült és bizalomteljest (hangulata, mint anondom, az ellenzéki padokat is megüli és ez azt mutatja, hogy a felelős kormányzat ellenőre, a népképviseleti parlament áltatlában mieg viam elégedve a kormány működésével. Ha pedig a parlament hű kifejezője az ország hangulatának, (Proppen Sándor: Az a hiba, hogy nem! — Rupert Rezső: Rossz a premissza!) dblből logikusan az következik, hogy az ország legalább is bizalomteljes várakozásban van. Az kétségtelen; (hogy, nyilván fái kormány politikai magatartása következtében, sok mindenféle feszültség enyhült, bizonyos, hogy csökkent a különböző agitációk lázas irama; kétségtelenül érieztetik megnyugtató hatásaikat a kormánynak különösen pénzügyi téren véghezvitt szociális irányú rendelkezései és elhatározásiai, főként a földreform- és váltságiföldek teherrendezése és a szoba-konyhás lakások adómentessége tekintetében; bizonyoís, hogy kitűnő hatásuk lesznek azoknak a betjelentésielknek is, amelyeket tegnapelőtt hallottunk a pénzügyminiszter úrtól; igen jó hatásuk vtan az ország közhangulatára a belügyminisztérium faluszociális és faluegészségügyi akcióinak, amelyeket bizony nagyon jó volna solkfciail tágabb keretek között folytatni; van! némi jó hatásuk az állásteremtő szándékoknak a fiatal értelmiség körében, az ipari (munkásság körében pedig a munkaidő és a minimális bér rendezésére irányuló törekvéseknek, és általábian annak, hogy a kormányzat részéről nyilvánvalóan látszik és érződik a segítő jószándék, amit valóban csak a tudatos rosszhiszeműség vonhat kétségbe. Ámdte mindennek ellenére meg Ikell állapítanunk, hogy aiz ország közhangulatának látszólag és viszonyiagoisian nyugodt felülete alatt mély ellentétek feszülnek. A kormány politikai magatartásának sikerült a felületi háborgásokat elesitítani, mint ahogy a nyugodt és kiegyensúlyozott, higgiaidt embernek már a megjelenése is képes sokszor a fejvesztett és ijedt tömegeket megnyugtatni. Ha ez a felületi csend és viszonylagos nyugalom, amely mia az ország atmoszféráját miegüli, nem is jelenti azt, hogy a mélyben lappangó ellentéteket okozó problémákat gyökereiben megoldottuk, az atmoszféra pillanatnyi nyugalma kétségkívül alkalmas arra, hogy ezekről az ellentétekről, ezekről a problémákról nyíltan, nyugodtan, objektíven beszéljünk és tárgyaljunk. Az a hitem, hogy a parlament, amely az ügyek konkrét intézésében mindinkább^ elveszti a maga hatáskörét, illetőleg r befolyását '' az ügyek közvetlen intézésére, még mindig bőséges hivatást találhat a maga számára abban, ha a fegyelem, a nyíltság, őszinteség, nyugalom és tárgyilagosság ünnepélyes ^méltóságával legalább elvileg próbálja tisztázni azokat a 'bizonyos valóban meglévő, vagy pedig csak vélt ellentéteket és problémákat. T. Ház! En a felhatalmazási vita alkalmát arra szeretném felhasználni, hogy három ilyen mélyben lappangó és feszülő problémáról beszéljek a tőlem telhető nyugalommal és objektivitással. Az első probléma az úgynevezett világnézeti kérdés és az ezzel kapcsolatos Ksidókomplexum, a második a sajtó problé225. ülése 1937 június 4-én, pénteken. mája és a sajtó aktuális reformjának kérdése, a harmadik pedig az a kérdés, amelyről a lezajlott költségvetési vita folyamán itt sok szó esett, amennyiben a fiatal magyar irodalmi generációnak arról az akciójáról szeretnék beszélni, amelyet falukutatás néven r említettek. Ezek csak látszólag különálló problémák; alapjában és gyökerében valamennyi összefügg egymással. Kezdjük el a világnézeti kérdés tárgyalásával és vizsgálatával. Darányi miniszterelnök úr több ízben kijelentette, hogy Magyarországon nem lehet szó világnézeti harcról és ha ezzel a miniszterelnöki enunciációval a kérdést el lehetne intézni, akkor ez a kérdés el volna intézve. (Meizler Károly: Ugy-e, hogy nincs elintézve?!) En azonban, sajnos, azt látom, hogy nem így áll a dolog, mert tekintély ide, tekintély oda, mégis igen számosan vannak, akik azt mondják, hogy igenis van világnézeti harc (Meizler Károly: Mindig is lesz!) és addig nem is lesz békesség, amíg ez el nem dől. Kedves képviselőtársam, ne méltóztassék haragudni, ha talán most vitába szállok ezzel a megállapítással. (Meizler Károly: Igazat adtam! En is azt mondottam, hogy van világnézeti kérdés!) En r

tudniillik még Darányi miniszterelnök úrnál is messzebb mennék és azt mondanám, hogy nemcsak f

Magyarországon, hanem egyáltalában a fehér emberi társadalomban nincs világnézeti differencia. Tudniillik ez a szó, hogy »világnézeti differencia«, rossz, (Béldi Béla: Etimologizálni lehet, de a tényeken ez nem változtat!) talán kissé nagyképű szó, mert világnézeti differencia van például általában a fehér emberi társadalom és — mondjuk — az ázsiai társadalmak világfelfogása és világnézete között. Az, amit mi

1 itt világnézeti differenciának nevezünk, az én nagyon szerény véleményem szerint,„nem világnézeti differencia, hanem egyszerűen politikai szemléleti és társadalomszemléleti differencia (Béldi Béla: Annál több!) és nagyon jó volna, ha mi inkább ezt a precízebb megjelölést használnók, amely mindenesetre sokkal jobban és sokkal becsületesebben fedi a fogalmakat. (Mozgás.) Ha már most azokat a politikai és társadalmi szemléleteket vizsgáljuk, amelyeket nálunk, —' de nemcsak nálunk, hanem másutt is — mostanában világszemléletnek, vagy világnézetnek hívnak, akkor egy-egy ilyen világszemléletnek nevezett álarc mögött a legfantasztikusabb ellenmondásokra és zűrzavarra találunk. Van például úgynevezett jobboldali és .baloldali világnézet, van úgynevezett konzervatív és haladó világnézet, — már tudniillik a közfelfogásban — van konstruktív és destruktív világnézet, van individualista és kollektivista világnézet. Ezek a különböző világnézetek azonban a legritkább esetben jelentkeznek és mutatkoznak tiszta formájukban, hanem legtöbbször egymással nagyon is elvegyülve és egy cseppet sem a fajtisztasági törvényeknek megfelelő házasodásban. En például eddig még minden igyekezetem ellenére sem tudtam minden kétséget kizárólag eldönteni és felfedezni, hogy mit jelent tulajdonképpen a hamisítatlan és valódi baloldali világnézet, de éppen úgy nem tudtam eldönteni, hogy mi az egyedül üdvözítő jobboldali világnézet, (Meizler Károly: Ilyen nincs is!) mert a köztudatban általában elfogadott kategorizálás szerint (Meizler Károly: Ez nem világnézet, ez csak politika!) — ez itt a baj, s azt hiszem, ebben képviselőtársammal egyet fogunk érteni — az úgynevezett