Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.
Ülésnapok - 1935-221
16 Az országgyűlés képviselőházának behajtása is igazságtalanságokkal, vexaturákkal történik, — mint képviselőtársam is rámutatott — valóságos inkvizícióval jár, hiszen a kistermelő ennekfolytán házkutatásoknak, meg gyannsításoknak van kitéve. T. Ház! Az utóbbi időben bizonyos érdekeltségek nagy propagandával, nagy sajtóakcióval, egyoldalúlag hamisan beállítva a tényeket hirdetik, hogy a drágaságnak a mezőgazdaság az oka, hogy a mezőgazdaság prosperilíása immár visszatért, a mezőgazdasági válság elmúlt. Hirdetik ezt akkor, amikor a mezőgazdaság a válság legmélyebb pontjáról éppen csak hogy valamennyire elmozdult, hirdetik, hangoztatják, hogy a mezőgazdasági termeivények ára igen nagy mértékben emelkedett, de nem teszik hozzá azt, hogy a gazdának ebből tulajdonképpen semmi haszna nincsen, mert a kartelizáit iparcikkek ára, amelyekre a gazdának, a termeléshez mindennap szüksége van, minden oldalon sokkal fokozottabb arányban növekszik,, (Haám Artúr: Ügy van!) s ezáltal a mezőgazdasági termelés nagyban megdrágul. De nézzük azt a tagadhatatlan tényt, hogy míg a múlt év március végén a mezőgazdasági cikkek árindexe 79 volt, míg ebben az évben ugyanazon időpontban 80, tehát egy ponttal emelkedett; ugyanakkor a kartelizáit iparcikkek ára a múlt évben 116, most pedig 128 volt, tehát 12-vel több. Az agrárolló nyílása tehát egy esztendő alatt 11 ponttal tágult. Hol van itt a gazdának az a nagyszerű helyzete? Ki drágít, a mezőgazdaság, vagy a nagyipar 1 ? A mezőgazdaság legfontosabb problémája, hogy olcsón termeljen. Nagyon helyes volt az Országos Mezőgazdasági Kamara egyik pár évvel ezelőtti jelentésében az a megállapítás, hogy az olcsó liszt, az olcsó kenyér kérdése az olcsó eke kérdésén fordul meg. (Rakovszky Tibor: És a lisztforgalmiadón!) Olcsóságot tehát csak az tud teremteni, aki a termelési költségeket le tudja szállítani. Az autonóm vámtarifát annakidején jóhiszeműen mint harci vámtarifát alkották meg. Az volt ugyanis a cél, hogy a kereskedelmi tárgyalások alkalmával legyen miből engedni. Sajnos, ez a feltételezés nem teljesült be és az egészből egy nagy iparpártolás, több nálunk gyökértelen, iparág mesterséges kitenyésztése lett, és ezért nem tudunk mi külföldről olcsó nagy iparcikkeket behozni. Régi agrárkívánság az, ami egy agrárországban a legtermészetesebb, hogy árucsere-forgalom alakuljon ki a nagyipari államokkal, s hogy mezőgazdasági termeivényeinkért olyan cikkeket kapjunk, amelyekre nekünk a mezőgazdaságban szükségünk van. Ezzel szemben, ha meg is indult egv bizonyos árucsere-forgalom, sajnos, ea nem ilyen irányban történt, hanem mezőgazdasági termeivényeinkért többnyire ipari nyersanyagokat, luxuscikkeket, a gazdaságban, nem elsőrangúan szükséges cikkeket kapunk, és sokszov olyan valutát is, amelynek értéke reánk nézve talán kissé kétséges. (Rassay Karoly: Nagyon finoman mondta!) Hogy a kartelek kizsákmányoló eljárása milyen arányban folyik és hogy ezenkívül egy agrárországban hogyan packáznak a gazdával, arra csak egy példát vagyok bátor felhozni. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Azok az ásványolajfinomító érdekeltségek, amelyek kartelbe, vagy őszerintük egyezménybe tömörültek, most felosztották az országot maguk között, rayonizálták a vidéket, meghatározták azt, hogy melyük vállalat melyik körzetben árusíthat, más vállalat oda még 221. ülése 1937 május 31-én, héifoít. vasúton sem szállíthat megrendelésre, a mellett megszüntették azokat a régi lerakatokat, amelyek azelőtt majdnem minden nagyobb községben voltak. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Rajniss Ferenc: Alkotmányos honfoglalás! — Éber Antal: A kereskedelem nagy kárára!) ég csak egymástól nagy távolságra, sokszor 20—30 kilométerre, sőt, úgy hallom, van eset, hogy 40 kilométerre is engedélyeztek egy bizományost. (Egy hang a jobboldalon: Ötvenöt kilométerre is!) Most méltóztassék venni azt, hogy az a gazda a legnagyobb munkaidőben milyen nagy munkamulasztást kénytelen elkövetni, amikor egy-, sokszor kétnapi fuvarral kénytelen azt a méregdrága nyersolajat» vagy benzint elszállítani. (Rajniss Ferenc: Felosztják az országot! Ez a legérdekesebb!) Ez egy agrárországban szinte lehetetlen frivol játék az agrárérdekekkel. Különösen áll ez, ha még hozzávesszük, hogy mennyire emelték ezeknek a cikkeknk az árát 1935 január 1-én. (Rassay Károly: Akkor ígérte meg a miniszter úr, hogy letöri .. ) Akkor 'megtámadott engem egyik -miniszter úr azért, mert ezt a kérdést szóbahoztam. (Rassay Károly: Azt mondta, irgalmatlanul letöri. Azóta is töri!) 1935 január 1-én az adómentes petróleum ára a vevőnek állomáson 100 kilogrammonként 14-50 pengő volt, a következő évben már ab Budapest 19 pengő és a mellett még a fuvart is meg kell fizetnie a gazdának. Ez lehetetlen árdrágítás. De egy kérdést vagyoík Ibátor az igen t. kormányhoz intézni, éspedig (azt, hogy miért nem kap az -az egyetlen olaj fin omító vállalat, amely nincsen henné ebben a íkartelban, vagy nevezzük úgy: egyezményben, behozatali engedélyt? (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Talán azért nem kap, mert a múlt évben olcsóbban adta az árut a gazdáknak és ennélfogva kontigensét a gazdák érdekében valamivel túllépte? Bocsánatot kérek,^ ne méltóztassék a kartelnak teljesen kiszolgáltatni ezt az országot (Ügy van! Ügy van! balfelől.) A szabadversenyt fenn kell tartani. (Helyeslés balfelől. — Rassay Károly: Szabad verseny ! Nagyon helyes!) De amennyire átkos szerény nézetem szerint a karteleknek ez a garázdálkodása a gazdára, a kisiparosra és a kiskereskedőre nézve, éppen olyan lkáros és túlzott a monopóliumok, az. egykézrendszerek, az egykézalakulatok, diktatórikus eljárása is. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ebből esiak egyes kiválasztottaknak, egyes privilegizáltaknak van (hasznuk. (Ügy van! balfelől.) Hiszen már annyi ilyen imionopólium lés egykéz van, hogy szinte lehetetlen ezeket felsorolni. (Mozgás.) Van ma már fa-, burgonya-, csiga-, paprika-, kamilla-, ló- és elképzelhetetlen mennyi ilyen monopólium. (Rajniss Ferenc: Ez a diktatúra! — - Rassay Károly: Nem erről van szó!... — Rajniss Ferenc: Felosztják az országot!) Pedig szerény nézetem szerint egy egészséges ársízínvonal kialakulása csak becsületes verseny mellett lehetséges (Éber Antal: TTgy van! Ez a helyes!) és mind a fogyasztónak, mind a termelőnek érdeke az, hogy ebben a versenyben mindenki résztvegyen, minél többen vegyiének részt, természetesen a legszigorúbban letörve minden uzsoraszerű kereskedést. (Helyeslés balfelől. — Rassay Károly: A paprikások már várják az államtitkár urat Szegeden. Ott megosinálták a paprika-monopóliulmot! — Farkas István: Besózzák majd a paprikát! — Éber Antal: De a tűzifa sem csekélység!)
