Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-221

Az országgyűlés képviselőházának î nekünk nem elég az, hogy átmeneti felvásárlások legyenek, mint a múlt esztendőben. A múlt esztendőben az történt, hogy körülbelül 350.000 pengő volt preliminálva borvásárlás céljára, amelyből 50.000 pengőt kapott meg a Mezőgazdák Szövetkezete és a hozzásimuló olyan társaságok, amelyek bort vásároltak, mint a Hangya és egyéb legitim borkereskedők. Ezt az 50.000 pengőt arra használták fel, hogy áron felül, illetve a kínálaton felül bizonyos összegeket adtak a bortermelőknek. Ez helyes, bár nézeteim szerint, ez kidobott pénz volt. Kidobott pénz volt azért, mert ezt a bormennyiséget a legitim kereskedelem vette meg a kereskedelem céljára. Ezt a bormennyiséget nem vonták ki a forgalomból és ez a bormennyiség — hogy úgy mondjam — rontotta a bor árát, mert azt a bormennyiséget, amelyet állami intervencióval, állami segítséggel felvásároltak, most is árusítják azok a kereskedők, akik hozzájutottak ehhez a segítséghez. Nem tagadom, hogy akkor ez bizonyos mértékben a borárak feljavítására hatással volt, az az út azonban, amely a múlt esztendőben intervenciós vásárlásokra vezetett, az idén nem járható, A másik a szeszkérdés, a bornak szesszé való felfőzése. Felfőztek 8—9 ezer hektoliter szeszt, felfőztek ennél többet is és a hiba az volt, hogy megállapították a l>o

r árát, úgy, hogy lehetőleg ott a termelési helyen fogja az a kozponi szövetkezet felvenni azt a bonnenynyiséget, amelyet ki akar főzni szesszé. Ezt. nagyszerűen fel iá főzték. A helyzet az, hogy a központi szövetkezetek nem bírták finanszírozni ezt a borvásárlást s így a borvásá'rlás é-s a szeszkifőzdék önkéntelenül beleestek a buda pesti szeszfőzdék kezébe és ezen keresztül az ipari szesz égisze alá. A bort eladó termelő nem kapta meg azt a vételárat, amelyet tulajdonképpen részére a kormányzat megállapított, mert levonták — mondjuk — a Jánoshalma—budapesti fuvar differenciát. (Drozdy Győző: Nem a kicsiktől, hanem csak a nagyoktól vásároltak!) Vásároltak mindenkitől. (Drozdy Győző: Szeretném látni azt a statisztikát, hogy kitől vettek.) Amit itt kifogásolok, az az, hogy a kormányzat jóindulatát nem tudta kiélvezni az az ernber, aki felé a kormányzat tulajdonképpen a maga jóindulatú gesztusát mutatta. A sürgős megoldási módot nem látom másban, mint abban, hogy a földmívelésügyi miniszer úr azt fogja mondani, hogy rendelkezésre áll X millió pengő a felvásárlásra és a felvásárolt bormennyiséget tárolni kell. Ezt a bormennyiséget, nem szabad piacra vetni, mert ha a felvásárolt bormennyiség csak úgy fog piacra kerülni, amint került a múlt esztendőben, akkor ezzel segítséget nem adnak. Ki kell vonni ezt a bormennyiséget az intervenciós vásárlás által kialakított forgalomból és akkor tudjuk a megmaradt bormennyiség árát tartani. Ehhez több minden kell, így: hordó, borraktár, ennek azonban egyáltalában nyomát sem látjuk. Azt tudjuk, hogy a kormányzat foglalkozik ezzel a kérdéssel, de nem látjuk azt, hogy valami is történnék ebben a dologban; pedig ha el fog maradni az intézkedés, xigy mint a múlt esztendőben, a szüretre, akkor éppen úgy előfogunk késni az intervenció eredmenyessegeyel és annak nem lesz semmi eredménye. A borérdekeltségnek röviden a következő kívánságai volnának a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Feltétlenül meg kell oldani a szeszkérdést, azt, hogy fogyasztási szesz csak borból és gyümölcsből legyen előállítható. (Drozdy Győző: Cefréből!) Foglalkozni kell a hegy11. ülése 1937 május 81-én, hétfőn, 15 községi kérdéssel, a káros rovarok kiirtásával és gondoskodni kell arról, hogy abból a célból, hogy megakadályozzuk a további szőlőtermelő területek növelését, a telepítést öt évre meg kell szüntetni, (Egy hang a középen: De nem mindenütt!) az ellenőrzést a telepítésekre nézve meg keH szigorítani, továbbá szaporítani kell a szőlészeti és borászati felügyelők számát. A helyzet ugyanis ma az, ami például Heves megyében tapasztalható, hogy van egy nagynehezen kiprotezsált szőlészeti felügyelő — hogy ne Miskolchoz tartozzék Heves megye — s az illető egyúttal a vincellériskolának igazgatója. Ez az egy szőlészeti felügyelő ugyanúgy fog járni, mint azelőtt a miskolci felügyelő járt. Elhozták Egerbe megnézni a telepítéseket, ámde nem oda vitték, ahol telepíteni fognak. Ez a szegény szőlészeti és borászati télügyelő nem ismeri minden községnek é'é minden bortermelő vidéknek a területét és ő szépen azt gondolta, hogy majd ott és annyit fognak telepíteni, ahol és ahogyan neki mutatták, pedig ez nem így történt. Különösen telepít az Alföld. Végigjártam egyszer a Tiszántúlt, Tiszaburától Tiszapüspökiig a Tisza gátján. Ott kis parcellákat látunk betelepítve szőlővel. Most már'minden gazda igyekszik öaellátási alapon nemcsak búzát termelni, hanem bort is. Ha az alföldi vevőt, a, jómódú gazdát is el fogják veszteni a, homokterületek, ha el fogják veszteni a történemi borvidékeket, akkor tényleg nem lesz bortermés. El kell törölni, még pedig sürgősen, a bor fogyasztási adót, vagy pedig a borfogyasztási adó terhére bizonyos összegeket intervenciós vásárlásra és a borgazdák felsegítésére rendelkezésre kell bocsátani, sürgősen el kell törölni továbbá a bor árusításához fűződő engedélyhez kötöttséget. Eémmeséket lehetne mondani arról, hogy hogyan fogják le — civilruhás kémek — a fuvarozó egri gazdákat a borukkal együtt még a község előtt, mielőtt a községbo bekerülhetnének. Beszélhetnék még a hordóvásárlásról, amelyet tavaly a földmívelésügyi miniszter úr elmulasztott, amikor még 55 fillérért meg lehetett volna venni Ausztriában a hordót. Ma 10 fillér. Lehetne arról beszélni, hogy a hordót és dongát vámmentesen lehessen behozni. (Baross Endre: Lehetett tavaly!) Az idén nem lehet. Igen t. Ház! Még alkalmat fogok találni « részletes vitánál is azoknak a dolgoknak elő adására amelyeket el akartam mondani. Bár a miniszterelnök úr földmívelésügyi miniszteri gesztióját a legszívesebben látom, mégis, mivel a borkérdésben úgy látom, nem találta meg azí a módot, mellyel kielégítené talán saját kerületének fantáziáját is, kénytelen vagyok úgy nyilatkozni, hogy a költségvetést nem fogadom cl. Elnök: Farkasfalvi Farkas Géza képviselő urat illeti a szó Farkasfalvi Farkas Géza: T. Ház! Teljesen egyetértek t. barátommal, Petro Kálmán előttem szólott képviselőtársammal abban, hogy a szeszkartel kiváltságos helyzete Magyarországon egyszerűen lehetetlenség. Amikor fá.ió szívvel látjuk gazdaszemmel, hogy a szeszgyárak óriási haszonnal dolgoznak, ugyanakkor a kistermelő a gyümölcsét sem tudja kifőzetni

: kénytelen a borseprőt a szemétdombra kiönteni, mert oly nagy adó megterheléssel jár a kicsiben való kifőzés. Egyetértek Petro Kálmán t. barátommal a borfogyasztási adó kérdésében is. Ez valóban a legigazságtalanabb adónem, mert egyedül egy olyan termelő osztályt sújt, amely a krízisnek legmélyebb pontján van még ma is. Amellett ennek az adónak