Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.
Ülésnapok - 1935-224
Az országgyűlés képviselőházának 221*. ülése 1937 június 3-án, csütörtökön. UT ügyminiszter úr részéről ez helyre lett volna igazítva. (Zsindely Ferenc előadó: Bajos is lett volna megcáfolni!) Persze nem bír ugyanolyan hatással, ha én próbálom, meg, aki ebben a kérdésben bizonyos kompetenciával bírok. (Zsindely Ferenc előadó: Tessék megkísérelni! Nagyon örülök! Válaszolni fogok reá!) Azért teszem szóvá, hogy erre az igen t. főelőadó úrnak módot nyújtsak. Bizonyos kompetenciával merek ehhez a kérdéshez hozzászólni. (Malijuk! Halljuk!) Mint talán a Háznak sok, tagja tudja, ezelőtt ii—4 esztendővel -a gyáripar; egy altruista szövetkezetet létesített, hogy .bizonyos közérdekű hitelműveletek lehetővé tételére- a gyáripar összességében rejlő hitelképességet a kormány: nak rendelkezésre''bocsássa,'emellett és ezenfelül a gazdasági válság következtében megakadt öninvesztíciókat, már csak a munkanélküliség leküzdésére való tekintettel is, újból megindítsa. Ennek az intézménynek, az ipari munkaszervező intézetnek élén pályatársaim bizalmából megalakulása óta én állok, elsősorban én viselem érte a (felelősséget és ezért bizonyos mértékig, azt hiszem, ebben a kérdésben kompetensnek tarthatom magamat. Egész gazdaságpolitikai presztízsemet vetem latba akkor, amikor a költségvetési főelőadó úr 500 milliójával szemben á gyáriparnak ezeket az utolsó négyévi öninveszticióit legfeljebb 50'—100 millió közötti összegre becsülöm. Emellett az öninvesztició nem jelenti azt, hogy csak a nyereségből történt ez a beruházás, mert hiszen igen nagy összeget juttatott az ipari munkaszervező intézet a gyáripar rendelkezésére és ezenkívül rendelkezésére álltak azok a felszabaduló: (forgótőkéi' ís, amelyekre a termelés összezsugorodása következtében szükség nem volt. (Zaj jobbfelöl.) . I Kérem, ne méltóztassanak engem félreérteni^ nem a szakember fölény eskedési szándéka beszél belőlem.. Bocsánatot kérek, a magamfajta ember, aki napről-inapra vergődik az előtt a rettenetes szakadék ' előtt, amely a munkához való emberi jog és a munkanyujtási i lehetőség között fennáll, nagyon' alázatossá válik. En azért hozom ezt a kérdést szóba, mert lehetetlennek tartom, hogy a- ' nagyközönség megtévesztésére kompetenseknek látszók részéről az inkompetencia kultuszának ilyenfokú űzése ellentmondás nélkül történhessék meg. Ez az* ami ellen szavamat fel akartam emelni. (Rajniss Ferenc: Kemény szavak! — Rassay Károly: Meg kell cáfolni! — Bornemisza Géza iparügyi miniszter közbeszól. — Zaj.) Bocsánatot kérek, t. miniszter úr és t. képviselőtársaim, én nem tudek a közbeszólásokra felelni, még pedig egy testi hibámnál fogva, ; mert egy kicsit nagyot hallok, de azt hiszem, közéleti optimizmusomnak — ikét évtizede vagyok ennek a Háznak tagja — egyik oka talán az,, hogy nem hallom a 'közbeszólásokat. {Tetszés és taps.) Ne méltóztassék rossznéven j venni, de abszolúte nem hallom a közbeszólásokat. Itt van azután az a legújabb vád, sőt azt állítom, babona, hogy a gyáripari termelés megrontója és tönkretevője a kézműiparnak. (Rajniss Ferenc: Ezt sem mondotta senki!) Hallottuk ezt a vádat a Házban és a ibizottságban is, (Rajniss Ferenc: Holü) bevallom j azonban, inkább politikusok részéről hangzik | el ez, mint a kézműipar részéről. (Müller Antal: Csak tessék eljönni a kéz-műiparosok gyűléseire, ott meghallaná képviselőtársam azokat ' a^ jogos panaszokat!) Elismerem, t. képviselőtársam, hogy vannak határterületek, amelyeken a technikai fejlődés a gyáriparnak kedvez a kézműipar rovására. Ez tagadhatatlan, de másrészt az is bizonyos, hogy más területeken megint a gyáripar fejlődése újabb munkalehetőségeket nyújt a kézműiparnak, egészen új kézműipari fajokat is vált ki és ha meg méltóztatik nézni akár a külföldi fejlődést is, megállapítható, hogy a kézműipar ott. fejlődik, ahol gyáripari fejlődés van. Végeredményben azt szeretném mondani, hogy én jsenki szándékának , tisztaságában és jóhiszeműségében nem, kételkedem. Az én né^ r zetem az, hogy a legtöbb ilyen állítás a dolgoknèm kellő ismeretén alapszik. A dolgok nem kellő ismerete okozza azt. is, — lia őszinték, akarunk lenni, akkor nem térhetünk ki a kényes kérdések elől sem — hogy árpolitikaiközvélemény előtt a gyáripar kérdése mint zsidókérdés szerepel. Bocsánatot kérek, én azt mondom, nem engedhetjük meg azt, hogy enneka fontos termelési ágnak kérdése zsidókérdéssé devalválódjék. (Czirják Antal: A pájeszt kifogásoljuk, a galiciaiakat, akik nem magyarok!) En azt mondom, a gyáripar is hibás abban, hogy a maga munkájának jelentőségét nem tudja a közvélemény előtt kellően kidomborítani. (Rajniss Ferenc: Túlságosan takarékoskodnak.) • '•:__ En tehát igyekszem objektíven beállítani a dolgokat, minthogy az ország igazi érdeke ezt nagyon megköveteli. En azt mondom, lehetetlen, hogy ha jószándékú magyar emberei? egymás szemébe néznek, meg ne tudják érteni egymást. Méltóztassanak kimenni az életbe.és országszerte nézzék meg a mi üzemeinket és műhelyeinket, meg- fogják látni, v hogy .ott gazdasági munka mellett értékes kultuxmunka is: f olyik. Méltóztassanak megnézni a mi ískot Iáinkat, a mi templomainkat, a;mi .szociális berendezkedésemket és én jogos ' öntudattal merem állítani, hógy^ ott igenis,, komoly -r hogy a kultuszminiszter ur kif eszesével .fiit jek — spirituális nevelés is':folyik.nemzet/rjs keresztény szellemben. Azt is. jogos: önérzettel merem mondani, hogy ebben a tevékenységünkben nem állunk sem a p kormány, sem •semmiféle közület/sem semmiféle mas rétegek tevékenysége mögött. (Czinak Antal: Ezt senki sem kifogásolja. A merlegkozmetikat kifogásoljuk!) Nem akarok rátérni arra,• — mert hiszen nem gazdaságpolitikai fejtegetéseket akartam előadni, — hogy micsoda jelentősége Van egyegy ipari gócpontnak a körülötte lévő mező; jgazdasági lakosság szempontjából. Nem is beszélve ta kenyéxmagvakról, amelyek a legroszszabb időkben,is 10—20^ nkal; magasabban voltak ilyen helyeken értékesíthetők, haneni a kisebb mezőgazdasági művelési ágak, a tojás-, baromfi-, főzelék- és más hasonló termelés : és értékesítés szempontjából is. r !.. T. Ház! Teljességgel átérzem azt, hogyha a magyar agrártársadalom a maga mesterségét transzcendentális jellegűnek tartja, de méltóztassék megengedni, hogy azt mondjam, hogy mi a magunk termelő munkáját szintén országépítő jelentőségűnek tartjuk. Szerettem volna a hitelügyi és monetáris kérdésekről is egypár politikai ízű megjegyzést tenni, de ettől ma már az idő előrehaladottságára való tekintettel is el kell, hogy tekintsek, különben sem tartom a mai időpontot
