Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.
Ülésnapok - 1935-224
236 Az országgyűlés képviselőházának 2i amaga számára a vezetó'szerepet. Más oldalról is hallottunk a középosztály ellen támadásokat, (Dinnyés Lajos: Jogosan!) amelyek nagyrészt jogtalanok voltak, mert t. képviselőtársam, méltóztassék megnézni, hogy a legutólblbi generáció alatt mi történt Magyarországon szociális törvényihozásunk terén. Volt egy képviselőtársunk, nem is a Ház túlsó oldalán, aki azt kérdezte, vájjon meritek-e a felelősséget vállalni azért, hogy milyen országot vettetek át apáitoktól: és milyen országot adtok át gyermekeiteknek 1 ? Külpolitikai téren ezt a felelősséget nem tudjuk vállalni, de azt hiszem, ez a vád nem is külpolitikai természetű. Hogy a háborút elvesztettük, hogy országunk kétharma-drészét elvesztettük, erről senki sem tehet. (Zaj a szélsöbaloldalon.) A szociális törvényhozás terén Magyarországon a XIX. század végén még úgyszólván semmi sem volt. Azóta nemcsak egy olyan hatalmas koncepciójú társadalombiztosítást valósítottunk meg, mint amilyen az 1927. évi, hanem megvalósítottunk egy földreformot is, amely most nem vitatom, hogy helyes-e, vagy kevésbbé helyes, de mégis egymillió hold földet adott a népnek és^ megvalósítottunk száz más szociális intézkedést is. Méltóztassék most végigmenni a magyar falvakon és megnézni, hogy milyen házakban lakik a magyar nép ahhoz képest, ahogyan a háború előtt, vagy még a háború alatt lakott. Ennek az országnak à külső képe megváltozott és valóban nem lehet azt mondani, amit gyakran illusztris szerzők is mondanak, hogy ez a generáció, ez a középosztály nem ismerte fel a maga feladatát. Én azt mondom szerényebben, hogy hibázott, hogy lehetett volna talán többet tennie. (Dinnyés Lajos: Vétkezett súlyosan!) De azt is mondom, hogy a meg nem alkotott reformokért a legtöbb esetben majdnem a lehetetlenségig nehéz helyzet okolható. ' Nem akarok visszapillantást tenni, hanem felvetem Széchenyi kérdését, hogy mit kell tenni és hol kell kezdeni. Minden szociális reform belenyúlás a nemzeti jövedelem eloszlásába és természetszerűleg csak a földjáradék, a tőkejövedelem vagy a vállalkozói haszon terhére mehet. Itt is az erősebbek vállaira kell tenni ennek a szociális törvényhozásnak a terhét, mert egyébként honnan vétessék ez! Ezért emelem fel szavamat a mellett a konzervatív szempont mellett, hogy minden szociális törvényhozás határát a gazdasági teherbírás képezi és hogy ne álljunk elő olyan követelményekkel, amelyekről eíeve tudjuk, hogy azokat nem fogjuk tudni teljesíteni, mert ennek kettős következménye lehet. Egyrészt igazságtalanság azokkal szemben, akikaek ígérünk valamit, amit nem tudunk betartani, másrészt pedig éppen annak a termelési rentabilitásnak veszélyeztetése, amely azután azoknak a munkanélküliségét fogja eredményezni, akiken segíteni akarunk. Darányi miniszterelnök úr helyesen mondotta, hogy a falu szociális helyzetének megjavításával kezdődik a reformpolitika. Ez tökéletesen helyes,, mert a társadalombiztosítás nagy rendszerének megalkotása után a magyar törvényhozás tulajdonképpen adósa a magyar falunak. A falu szociális problémái tekintetében azonban — ha a sorrendi kérdést fel sizaibad vetnem — nekem ( egyénileg bizonyos tekintetben más a véleményem, mint amit itt erről az oldalról is hallottam. En a sorrendet biológiai szempontból állítom fel és azt mondom, hogy elsősorban azokat a szociá. ülése 1937 június $-án, csütörtökön. lis reformokat tartom megvalósítandóknak, amelyek meggátolják azt, hogy a magyar falu biológiailag tovább romoljék. (Farkas István: Es ezért nem csinálják meg a betegségi biztosítást a mezőgazdasági munkások résaére!) Két probléma van: egyrészt a falu táplálkozása, másrészt a falu egészségügye. Ez utóbbira vonatkozólag megvallom, — bár tudom, hogy megvalósítása nehezebb — elsősorban a falu teljesen elhanyagolt egészségügyi biztosítását tartanám a legmegvalósítandólbb szociális-feladatnak. (Farkas István: tlgy van! Ez volna a legelső lépés!) A népegészségügy ma falun a legelhanyagoltabb feladat, nem is annyira — mint mondani szokták — a mezőgazdasági munkásság szempontjából, amire vonatkozólag bár nagyon gyér, sporadikus intézmények már vannak, hanem ;a törpebirtokosságnak a szempontjából vagy azok szempontjából, akik valamelyes vagyonnal, például egy házzal rendelkeznek és így ma az egészségügyi közigazgatás gondozásán kívül esnek. Megvalósítottunk egy egészségügyi biztosítást a gazdasági cselédekre nézve — mint jól méltóztatik tudni — 1900-ban. Ennek kiterjesztése feltétlenül szükséges nemcsak a mezőgazdasági napszámosokra, hanem azokra a törpebirtokosokra nézve is, akik jelenleg mind a közigazgatási egészségügyi gondoskodás körén tklvül vannak. Ezeknek biztosítani kell az orvosi kezelést, a kórházi ápolást, a gyógyszerellátást és a gyermekágyi segélyt. Legfeljebb a táppénz tekintetében van különvéleményem, mert bizonyos érvek helyességét elismerve, amelyeket erről a kérdésről hallottam, nagyon félek, hogy a mellett a periodikus nagy munkátlanság mellett, amely a mezőgazdaságiban szezonszerű, a táppénz megszavazása olyan táppénzéhséget fdézne elő falun, hogy annak következménye azután burkolt munkanélküli segély lenne, amelyet sóikkal inkább tartok megadandónak közmunkák formájában, mint ilyen burkolt táppénz formájában, mert ez egyrészt a falut demoralizálná, másirészt nem érné el a munkanélküliek segélyezése tekintetében a kitűzött célt, mivel éppen azokat az egyedeket juttatná segélyhez, akik morálisan talán kevésbbé érdemlik azt meg. A táplálkozás természetesen gazdasági probléma, bár tudományos probléma is. Nagyon érdekes, hogy a Népszövetségnek az a bizottsága, amely most a táplálkozás kérdésével foglalkozott, egy háromkötetes könyvet bocsátott ki az elmúlt hetekben. A Népszövetségről meg kell állapítani, hogy amennyire képtelen politikai problémákat megoldani, annyira jól és komolyan van megszervezve a szocális kérdések dokumentációjának megteremtésére. Az én szememben sokkal jobban igazolja létezését ez a szociális tevékenysége, mint politikai tevékenysége. Ebben az elaborátumban az a tézis állíttatott fel, hogy ima tulajdonképpen egész Európa helytelenül táplálkozik. Abból a szempontból, hogy a következő generáció hogyan legyen egészségesebb és munkaképesebb, különösen az ásványi sók és vitaminok tekintetében, tökéletesen hibás táplálkozást, állapít meg ez a munkálat és konklúziója szerint ez a helyzet főleg a tejnek, sónak, vajnak, sajtnak, főzelékeknek, gyümölcsnek és burgonyának további adagolásával volna megjavítható. Magyarországon azonban az adatok e téren még szomorúbbak. A magyarországi tudósok a legutóbbi években foglalkoztak ezekkel a