Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.
Ülésnapok - 1935-221
Az országgyűlés képviselőházának 221. ülése 1937 május 81-én, hétfőn. 13 ket a faluban, kiviszik őket a saját földjükre, saját földjük megmívelésére üzemterveket készítenek, udvar- és kertszemléket végeznek, az üzemtervek alapján megállapítják a jövő évi termelést és minden gazdaifjút saját gazdaságában dolgoztatják, ahol az egész életén keresztül dolgozni fog. Egy hiba van. Még ha ezeknek a téli gazdasági iskoláknak a számát öttel szaporítjuk is, akkor is végtelenül kevés az ilyen iskola. Az az összeg, amely a gazdasági szakoktatásnál rendelkezésre áll, — a bevételeket levonva, a kiadások körülbelül 2 millió pengőt teszneK ki — igen kevés. Szívesebben látnám, ha nem 2,900.000 pengő volna felvéve általában a gazdasági szakoktatásra, hanem a földmívelésügyi miniszter úr igyekeznék odahatni, hogy ez az összeg legalább ötmillió pengőre .emeltessék fel. Mert igaza van Schandl Károly képviselőtársamnak abban, hogy ha a földmívelésügyi miniszter úr a jövő esztendőben nem öt téli gazdasági iskola létesítésére tesz majd előterjesztést, hanem legalább 15-re, akkor sem lesz senki ebben a Házban, aki ezt sokallaná, sőt leszünk nagyon sokan olyanok, akik azt fogjuk mondani, hogy nem 15, hanem még több téli gazdasági iskolát kell létesíteni. (Ügy van! half elől. — Egy hang a jobboldalon: 25-öt!) A gazdasági szakoktatás másik fontos problémáját az idősebb gazdák részére beállított háromhónapos téli tanfolyamokban látom. Ezeknek a számát a miniszter úr 68-rói 90-re emelte. Nem 90 ilyen tanfolyam kellene, hanem legalább 200! Itt megint csak az előadó úrral vagyok kénytelen vitába szállni, aki azt mondta, hogy minden járás területén lesz téli gazdasági iskola vagy pedig ilyen tanfolyam. Ez nem áll, mert ha a 3200 községet és a 90 tanfolyamot veszem figyelembe, akkor azt látom, hogy csak minden 17-ik esztendőben fog egy-egy községbe eljutni a téli gazdasági tanfolyam. (Krúdy Ferenc előadó: Nem úgy van!) Legyen szabad az igen t. miniszter úr figyelmét felhívnom egy nagyon érdekes tünetre, amelyet én a mezőgazdasági kiállításon láttam. Itt az egyik pavillónb an ingyenes gazdasági szaktanácsokat adtak. Ez az ingyenes szaktanácsadás nagyszerűen bevált, tömegesen keresték fel a szaktanácsadókat és azoktól, akik ezt a pavillónt felkeresték, tudom, hogy nagyon értékes tanácsokat kaptak. Fiz is mutatja, igen t. miniszter úr, hogy a szaktanácsadás kérdésével foglalkozni l kell % A szaktanácsadást nem korlátoznám kizárólag ilyen alkalmakra, hanem kiterjeszteném és a gazdasági iskolák tanárait erre ^kötelezném is. (Helyeslés.) Van erre egy jó példánk is: a csongrádi téli gazdasági iskola gazdasági szaktanácsadása elsőrangú. Mondom, — bár azt hiszem, ma sem utasítják el azokat» akik hozzájuk fordulnak — hogy mindeúkinek, aki hozzájuk fordul, szaktanácsot adjanak. Sőt nemcsak ezt tenném, hanem még messzebb mennék: közhírré tenném, hogy a gazdasági iskolák mindenkinek díjmentesen adnak szaktanácsokat. Talán csodálatosnak látszik, hogy ilyesmiket .mondok a miniszter úrnak, hozzáteszem azonban, hogy beszédem második felében nem így fogok nyilatkozni. (Derültség. — Müller Antal: Majd jön a szesz! — Farkasfalvi Farkas Géza: Először simogatja, azután.«„ — Zaj. — Elnök csenget) A miniszter úr 17 tanítóképző intézetbe rendelt ki gazdasági tanárokat. Ezt nagyon helyesen méltóztatott tenni, mert azelőtt nagyon sokszor előfordult, hogy a tanítóképző intézetekben néha a rajztanár adta elő a gazdasági tantárgyakat. Most legalább biztosítva van a 17 tanítóképző intézet arról, hogy erre a célra szakelőadók állnak rendelkezésükre. Én ezeket a gazdasági szakelőadókat is kötelezném arra. hogy gazdasági tanácsokkal lássák el a hozizájuk fordulókat, sőt nem csak ezt tenném, hanem ezeket az előadókat fel is szerelném arra alkalmas eszközökkel, hogy gazdasági tanácsokat tudjanak adni, s minthogy nem kívánhatom ezektől a gazdasági szaktanácsadóktól azt, hogy kevés fizetésükből olyan lakást, olyan helyiséget tartsanak, amely az ilyen búcsújárásokra is alkalmas legyen, lakbérpótlékot adnék nekik. amibőil egy tanácsadóhelyiséget, szobát, vagy irodát tudnának bérelni. (Egy hang a baloldalon: A községházán!) A gazdasági szakoktatással kapcsolatban egy gondolatra hívom fel aiz igen t. miniszter úr figyelmét. Kérdem, nem lehetne-e a leventeoktatást felhasználni a gazdasági oktatás céljaira? Ha a leventenevelés nemzeti és egyéb célokat szolgál, nem lehetne-e a leventeoktatás keretén belül kinek-kinek a saját foglalkozásának megfelelően hetenkint legalább egyszer gazdasági szakoktatást adni, amivel talán az egyébként sokhelyütt nem túlságosan szimpatikus leventeoktatást is szimpatikusabbá lehetne tenni. Igaiz; ugyan, hogy a leventeoktatás szimpatikussága attól függ, hogy ki a leventeoktató, de ha a leventeoktatás körébe gazdasági oktatást is bekapcsolnánk, ezzel azt hiszem, a leventeoktatást a leventeoktató személyétől függetlenül is, gyakorlatiasabbá és eredményesebbé tudnók tenni. Egy érdekes kérdésre szeretnék most kitérni. Az igen t. miniszterelnök úr a falukutatással kapcsolatban kijelentéseket tett. Méltóztassék megengedni: én nem értek teljesen egyet a miniszterelnök úr kijelentéseivel. Bár jogos és méltó kritika foglaltatott megjegyzéseiben, de valahogy úgy éreztem, hogy ez kifelé szigorúbban hallatszott, mint ahogyan a miniszter úr akarta, (Baross Endre: Nem volt elég szigorú! — Farkasfalvi Farkas Géza: Én sem tartom szigorúnak!) A magam részéről nagyon helyesnek tartom ;a falukutatást,, csak az .a (kérdés, hogy ki [kutat és hogyan kutat. {Ügy van! Ügy van! — Baross Endre: Es hogy csinál üzletet helőle! — Rakovszky Tibor: Nem lehet általánosítani!) Az a kérdés, hogy igazságot ír-e a falukutató, vagy^ nem; az a kérdés, hogy azokat a hibákat és visszaéléseket, (amelyeik elvitathatatlan, hogy vannak, — hiszen a miniszterelnök úr sem mondotta, hogy nincsenek — olyan célból írja-e meg, 'amellyel a nemzet érdekeit szolgálja. (Rakovszky Tibor: Ez a.lényeg!) Itt van a hiba. Megmondom, — és itt rácsapok egy könyvre, amely a falukutatásról szól — hogy nem látok minden (falukutatásban olyan nagyon sok kivetnivalót. Ami nem igaz és kivetnivaló, ott jöjjön a kormányzat hatalma és 'büntessen, de ha igaz, amit írt, aikíkor legyen a kormányzatnak ihatalnüa megfékezni a feudális főuraikat, megfékezni a ibérlőt, megbüntetni azokat, akik a suimimásoikat kiuzsorázzák és kihasználják, (Ügy van! Ügy van!) megbüntetni azokat, akik aneim adnak kellő munkabért, akiknek tanyáján nincs a törvény által előírt gazdasági csielédlakás, (Ügy van! Ügy van! half elől.) ahol piszok és mocsok van. Ha a kormányzatnak van ereje ahhoz, hogy lecsap, amikor valaki nem igazat ír, akkor a magyar nlép millió érdekében elvár-
