Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-224

'Az országgyűlés képviselőházának 224. guk az újságírók, az újságírók rendje nem tartanak újságírónak, annalk az egyénnek újságot megjelentetni a legszigorúbb büntetés terhe alatt tiltassék meg. Ezzel kapcsolatban itt van még a tiltott közlések kérdése. Az újságíró ma már nem fekhetik le nyugodtan, mert nem tudja, hogy holnap vagy holnapután milyen tiltott közléssel kapcsolatban kap. rendőrségi idézést. A tiltott közlés tekintetében meglehetősen eltérő a gyakorlat. Régi, elavult törvényünk ellentétben áll az élet követelményeivel. Ma már olyanért is büntetik az újságírót, aminek a közzététele elsőrendű kérdés. Láttunk eseteket, amikor az újságok előre megírtak bizonyos készülő dolgokat; ennek alapján védelmi állásba lehetett helyezkedni, a rendőrség letartóztatta az illetőt, az meg is kapta a maga büntetését, mégis az újságíró ellen egy szép napon tiltott közlés miatt megindult az eljárás. iAmit tudiillik az újságíró megállapított az illetőik meghallgatásával, ugyanazt vallották a nevezettek a bíróság vagy a rendőrség előtt, s az ügyész úgy látta, hogy ;az újságíró olyasmit írt meg, íami a rendőrségi vallomásban folytatódik, tehát — * mondotta — az iratok tartalmát engedély nélkül közölte le. Pedig nem is abból közölte le, hanem egyéb módon tudta meg, más módon értesült róla. Mégis megbüntették. Megbüntették például az újságírót azért, mert leközölte azt, hogy másnap egy négyszeres rablógyilkost ki fognak végezni; megbüntették azért, mert előzőleg megírta engedély nélkül. Az engedélyek megszerzése pedig olyan huza-vonáva,l jár, olyan hosszadalmas, hogy mire az engedélyt megkapja, addig az élet már régen túlnyargalt az eseményeken. Ezt a problémát rendezni kellene, mert a tiltott közlések folytán fenyegető bűnvádi eljárások sora valósággal megbénítja az újságíró működési lehetőségét és nagy igazságtalanságot is szül. Nap-nap mellett látjuk azt is, hogy a királyi ügyészség két-bárom lap ellen megindítja az eljárást tiltott közlés címén, ugyanakkor nem indítja meg az eljárást 26 másik lap ellen, holott még másik 26 újság is közölte az úgynevezett tiltott hírt.. Nem lehet ezt a bizonytalanságot meghagyni, nem engedhető, hogy az újságírónak az legyen az érzése, hogy éppen ő, vagy az ő lapja más lapokkal szemben fokozottabb ellenőrzés alá esik. Beszédemet befejezem. Csak azt kérem a t. kormánytól, hogy azokat a gazdasági természetű reformokat, amelyeket t. képviselőtársaim itt úgy jobbról, mint balról igen nagy szeretettel és lelkesedéssel követeltek a költségvetési vita során, igyekezzék minél komolyabb formában és minél sürgősebben megvalósítani. Elsősorban gazdavédelmi intézkedésekre van szükség, hogy a védett gazdák minél hamarább * visszakapják hitelképességüket, mert ma a gazdának nincsen hitele. Komoly formában való telepítésre is sürgős szükség van, éppúgy az adózás mielőbbi igazságos megreformálására. Temesváry Imre igen t. képviselőtársam éppen az imént mutatott rá egy anomáliára, a borfogyasztási adóra, amit bizony orvosolni kell. Ezeket a kérdéseket meg kell oldani, az általam érintett és említett sajátos jelenségeket pedig iki kell emelni a közélet háborgásából. Ebben az esetben olyan nyugalmi atmoszféra keletkezik az országban, amely mellett nekimehetünk a legtitkosabb, a legbecsületesebb választásnak, anélkül, hogy a magyar nemzeti gondolatot félteni kellene. (Elénk helyeslés a ülése 1937 június 3-án, csütörtökön. 211 baloldalon.) Az appropriációt nem szavazom meg. Elnök: Bud János képviselő úr következik szólásra. Bud János: T. Ház! Az idei költségvetési vita anyagát jórészt politikai kérdések szolgáltatták. Előttem szólott t. képviselőtársam beszédéből előrelátható, hogy még inkább politikai színezete lesz a felhatalmazási törvényjavaslat tárgyalásának. Ez rendben is van. A felhatalmazási javaslat végeredményben politikai megnyilatkozás, bizalomnyilvánítás és egyidejűleg r bírálat a kormány által követett politikai irányzat, tevékenység felett. Meggyőződésem az, hogy az egész magyar közvélemény örömmel látja a politikának ezt az egészséges alakulását. A költségvetés felett folyt tárgyilagos és magasszín vonalú vita elsősorban tanúságtétel — bármit is gondoljanak talán a legtöbbször nem őszinte politikai sirató asszonyok — a parlamentarizmus dinamikus dialektikája mellett. De, én merem állítani, hogy Darányi miniszterelnök úr politikájának sikerét mi sem emeli ki jobban, mint az, hogy az alkotmányosság szigorú elvei mellett maradva, az ő megnyerő modorával, a meggyőzés erejével, a kölcsönösségen felépülő jóakarattal és megértéssel nagy lépésekkel sziolgálta az egységes nemzeti szellem ikialakulását. Nem zavar meg engem eme feltevésemben az sem, t. Ház, hogy előttem szólott t. képviselőtársam nem szavazta meg a bizalmi javaslatot. Végeredményben az ő indokolása az volt: nem támadn'i, nem gyengíteni, hanem erősíteni kell a kormányt. Én egy kormány politikája számára ennél több elismerést nem tudok elképzelni és úgy látszik, inkább csak egyes rekriminálások azok, amik tulajdonképpen ellenzéki állásfoglalásra szorítják a túloldalt. Kívánatosnak tartanám, hogy ez a nyugodtabb gondolatvilág az egész társadalomra átmenne. Idegzetileg felajzott, forrongó és vajúdó Európában élünk, ki tudja, mit rejt az idők méhe magában. Nem hiszem, hogy az volna a mi feladatunk, hogy államelméletek és világnézetek megvitatásával fecséreljük el erőnket. Ehelyett egy kötelességünk van: minden képességünket latbavetve megerősíteni a nemzetet az eljövendő időkre, hogy meg tudjuk vívni a harcot és ki tudjuk küzdeni a nemzet szebb jövőjét. Itt vannak az alkotmányvédő javaslatok, amelyek hosszú időre eldöntik az ország sorsát. Nem hiszem, hogy lehetne szebb dolgot elképzelni, mint ha ezekben egységes nemzeti akarat jutna kifejezésre. (Propper Sándor: A minőségtől függ!) Az angol miniszterelnök azt mondotta, hogy a következő két év sorsdöntő lesz Európára. Ha pedig ez a következő két év sorsdöntő lesz, akkor nem marcangolhatjuk egymást, hanem egységesen kell felkészülnünk ezekre a kérdésekre. (Úgy van! Ügy van! jobbgelől. — Rassay Károly: Nagyon helyes!) Az előttem szólottak sokszor szóbahozták és az utánam következők is sokszor szóba fogják hozni a világnézet fogalmát. Azt hiszem, a miniszterelnök úr járt a helyes úton, amikor félreérthetetlenül, határozottan kimondotta, hogy ránk nézve a világnézetek harca a keresztény nemzeti, népies politika jegyében eldőlt. Ezért válaszolom igen t. képviselőtársam felszólalásának java részére, hogy téves utakon járnak és nem szolgálják a nemzet érdekét azok, akik meg nem értett, meg nem emésztett idegen tanok átültetésében keresik a 29*