Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-224

210 Az országgyűlés képviselőházának 22k. ülése 193? június 3-án, csütörtökön. Ez az alakulat legelső követelményként állítja fel, hogy mindenki csak anyanyelvét használhassa. Rámutatván arra, hogy a zsidó nem magyar, hanem zsidó, kötelezővé kívánja tenni, hogy a zsidók ezentúl csak héberül beszélhessenek. (Derültség.) Méltóztassék elképzelni, hogy azok a szerencsétlen zsidók, akik nem tudnak héberül, ezután majd csak integetni fognak egymásnak. (Derültség. — Drozdy Győző: Fábián mindjárt héberül beszélne? —> Zaj. — Elnök csenget.) T. Képviselőház! Ez az érdekes röpcédula — képviselőtársaim, mind tanulhatunk belőle — a továbbiakban azt mondja, hogy 24 óra alatt megold minden gazdasági válságot. (Zaj.) Azt mondja, nem szabad itt így pepecselni, ahogyan ez a mostani törvényhozás hónapokon, éveken keresztül rágódik egy-egy kérdésen. 24 óra alatt nemcsak a zsidókérdést oldja meg» hanem megoldja az anyagi javak arányos megosztását, (Zaj a baloldalon.) elkobozza a hadi vagyonokat, megszünteti a munkanélküliséget, megszünteti az adósságot, (Derültség.) nem egy kis elengedést, vagy rendezést csinál,, hanem az egészet megszünteti, (Kiéin Antal: Ez jó! — Zaj. — Elnök csenget) megszünteti a bankterheket, megszünteti az aránytalan adózást, (Rassay Károly: iNa itt van, Fabinyi!) visszaszerzi a törvényes tulajdonosoknak az elárverezett ingatlanokat, (Kun Béla: Ez helyes! — Helyeslés bal felől.) kenyeret, földet, munkát és kamatmentes hitelt ad annak, akinek szüksége van rá. (Derültség és zaj.) Egyfelől megszünteti az adósságokat, másfelől ugyanaz alatt a 24 óra alatt kamatmentes hitelt is ad. Ez lesz a gyöngyélet ebben a hazában! (Andaházi-Kasnya Béla: Ebből fakad a jólét! — Zaj. — Elnök csenget.) Sőt, hogy a hazafiaknak is meglegyen a helyük ebben a pártban, még azt is kilátásba helyezi., hogy 24 óra alatt visszaszerzi Nagy-Magyarországot. (Derültség. — Felkiáltások a baloldalon: Belépünk!) Ezt a röpcédulát egy derék magyar választóm nyomta a kezembe, mondván, hogy százával osztogatták. (Zaj. — Rassay Károly: Vágy a bolondok házába, vagy a börtönbe azzal, aki a nép közé ilyet dob! — Rupert Rezső: És azzal, aki ezt megengedi! — Eckhardt Tibor: A hatóságok miért nézik ezt el? Ez a különös! A hetilapok terjesztését akadályozzák, de ezt nem! Ezt nem értem! Itt van a hiba! — Folytonos zaj. — Elnök csenget.) Amikor a titkos választójog előtt állunk, amikor ezt a nagy problémát végrevalahára meg akarjuk oldani, akkor minden komoly igyekezettel azon kell lennünk, hogy az efféle lélekmérgezések és lélekpusztítások lehetetlenné tétessenek. (Friedrich István: Azt mondta, hogy titkos választójog! Ez álhír! — Derültség. — Rassay Károly: Egyeseknek rémhír! — Zaj.) A titkos választójoggal kapcsolatban a magam részéről helytelennek tartanám, ha akár a kormányzó jogkörének, akár a felsőház jogkörének kiterjesztése mint korrektívum* szerepelne. Nincsen kifogásunk, egyik ellen sem, sem a kormányzói jogkör kiterjesztése, sem pedig a felsőház reformja ellen, (Propper Sándor: Az a kérdés, milyen lesz! — Farkas István: A felsőházat el kell törölni! Minek az? — Zaj.) de csak akkor, ha ez helyesen és az alkotmányos fejlődésnek megfelelően történik, az ellen azonban, hogy ez korrektívumként jelentkezzék, elvileg mégis csak tiltakoznunk kell. (Zaj.) A népakarat megnyilatkozását semmiféle korrektívumnak nem szabad alávetni, a népakarat nyilatkozzék meg szabadon. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) mert mihelyt korrektívumokat keresünk, abban a pillanatban ott vagyunk, ahol voltunk: az a népakaratmegnyilatkozás nem az igazi népakarat megnyilvánulása lesz. Felvetődött az a probléma, — egyik túloldali igen t. képviselőtársam vetette fel — hogy a passzív választójogot meg kell szorítani. Ezt helytelennek tartom. Semmiféle vizsgát, előképzettséget nem szabad a képviselő elé állítani, mert ne feledjük el, hogy a magyar parlamentnek igen sok és nagy értéke volt már, akiknek nem volt magasabb előképzettségük, így többek között Nagyatádi Szabó István, akinek-a szobra itt áll a^ parlamenttel szemben, (Kun Béla: Mayer János!) s aki soha sem juthatott volna ide a parlamentbe, ha a képesítést kerestük volna nála. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Nagy baj lett volna belőle!) És sokszor láttuk, hogy igen nagy képesítéssel jelentek meg itt olyan urak, akik Igen szomorú jelenségei és tünetei voltak a magyar parlamenti életnek. T. Ház! Ha már az új választójog megvalósításához érünk, — méltóztassanak megengedni, hogy néhány szóval foglalkozzam ezzel a kérdéssel is, mert hiszen most van forrásban, ilyenkor van helye annak, hogy a saját nézetünknek kifejezést adjunk. A legfontosabb az eljárásnak, a technikai résznek az egyszerűsége, mert ha ez bonyodalmas, szövevényes lesz, akkor a választó nem ismeri ki magát benne. S méltóztassanak a legszigorúbb retorziókat létesíteni azokkal szemben, akik. a titkos választójog szabad megnyilvánulását bármilyen formában megakadályozni akarják. Itt elsősorban utalok a választói névjegyzékek összeállítása körüli^ visszaélésekre. Megtörtént, hogy százával, ezrével hagyják ki az embereket. {Ügy van! Ügy van! balfelől.) Lehetetlenség, hogy ennek korrigálására csak a jogorvoslati lehetőséget hagyjuk nyitva. Ha megtörténik az, hogy nagyobb tömegben hagyják ki a választókat, akkor tessék a legszigorúbb eljárást lefolytatni az illető tisztviselő ellen. Hiszen, ha az adófőkönyvet úgy állítanák öszsze, hogy a fél város hiányoznék belőle, akkor nem hiszem, hogy az a tisztviselő, aki ezt csinálná, szabadon megúszná a dolgot, (Derültség.) az ellen feltétlenül igen szigorú 'eljárást indítanának. Méltóztassanak végül megengedni, 'hogy röviden még egy kérdéssel is foglalkozhassam és ez a sajtó kérdése. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Mi valamennyien a sajtószabadság hívei vagyunk, mégpedig az 1848-as törvényekben lefektetett szabad sajtó elvének alapján, amely szerint gondolatait mindenki szabadon közölheti. A sajtót azonban meg kell menteni azoktól a szorongató, fojtogató karmoktól, amelyek a sajtó cégére alatt valóságos betyárvilágot honosítottak meg. Mindenféle elképzelhetetlen nevű, elképzelhetetlen című röpiratok mint uíjságok jelennek meg, belegázolnak tisztességes, becsületes emberek életébe, igyekeznek politikusokat erkölcsileg lehetetlenné tenni, beledobják a szennyet 10.000—20.000 példányban ismeretlen pénzből előállítva, a közvéleménybe — s azután köd előttem, köd utánam. Szükségesnek tartanám, amit különben a miniszterelnök úr kilátásba is helyezett, hogy minél sürgősebben sajtókamarát állítsanak fel és az újságíróknak saját autonóm joguk legyen annak megállapítása» hogy kit tekintenek, kit tartanak újságírónak és akit itta-