Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-224

Az országgyűlés képviselőházának 22h. ilyenek is vannak — a következő kijelentést tette: (Brogli József: Komikus az egész!) »A dolgozó földmívesek és kubikosok« —- előre kell bocsátanom, hogy valamennyien kivétel nélkül nagy tisztelettel vagyunk a m-agyar földmívesek és kubikosok iránt, (Brogli József: Ugy van!) azonban Virrasztó Koppány a következőkben hódol nekik (Meskó Rudolf: Kisajátítja őket a maga számára!) »ők tulajdonképpen az ország igazi arisztokráciája és nem szabad nyugodnunk addig, amíg a kubikusoknak, az ország igazi arisztokráciájának ismét át nem adjuk az ország vezetését.« (Meskó Rudolf: Hát a többi munkásnép micsoda? — Zaj.) Ilyen és efféle hasonló szellem van az országban. Ezt azért voltam bátor előhozni, mert végeredményben mégis csak szembe kell néznünk ezzel. (Ügy van! Ügy van!) Mi telve vagyunk jóindulattal, jóakarattal, az én igen t. pártvezérem már annyiszor leszögezte, hogy támogatni szeretnők" a rendet és amikor bizonyos kifogásokat előhozunk, ezt nem azért tesszük, hogy ingerült ellenszólamokat váltsunk ki, hanem azért, hogy végrevalahára valamennyien ismerjük fel, hogy ez így nem jól van, ez így nem mehet, mert ez az irányzat megint a rendetlenségbe, a törvénytelenségbe sodorja az országot, nekünk pedig ebből elég volt egyszer is, mi nem vagyunk hajlandók az ország törvényes épületét^ felgyújtani engedni, akár balról, akár jobbról tegye is valaki a fáklyát az épület alá. (Drózdy Győző: Ug:y van! Legyenek nyugodtak, mi sem engedjük!) Hozzáteszem, t. Képviselőház, hogy Andaházi-Kasnya t. képviselőtársam a múlt héten mondott egy épületes interpellációt ' arról, hagy a gimnáziumban a gyermekek már sólymok, sasok, vércsék és más efélék neve alatt osztályozzák magukat. Mi — és ez volt a helyes — nem ilyen világeszme áramlatokon és tévgondolatokon lelkesül tünk. Bennünket Kossuth Lajos, Petőfi Sándor és a többi szabadsághősök lelkesítettek és elkeserített októher 6-ika és a moihácsi vész. Mi ezen tudtunk sírni és amazok példáján tudtunk lelkesedni, ezt a szellemet tehát, amely Magyarországot ezer éven keresztül fenn tudta itt tartani, meg kell őriznünk és a képviselőiháznak s az igen t. kormánynak az a kötelessége, hogy ezzel az üggyel végre-valahára a legteljesebb komolysággal foglalkozzék. (Ügy van! Ügy van) Nem lehet tűrni, ihogy a szabadságnak, mondjuk cégére alatt szaibadosság follyék, amikor mi a legteljesebb szabadság hívei vagyunk; tiltakoznunk kell a szabadosság ellen, mert az öli, azs gyilkolja meg a r szabadságot. T. Képviselőház! Az egyik diák vezér egy szép napon odaáll és a keresztény ifjúságot akarja vezetni, a keresztény ifjúság (tódul utána. A másuk napon ugyanaz a diákvezér, aki a keresztény ifjúságot vezeti, — ugyancsak itt a kezemben lévő lap szerint — megjelenik a pogányok ünnepén. (Derültség.) Azt mondja a lap, szóról szóra olvasom: »vasárnap már kora reggel nagy tömegekiben vonultak fel a különféle pogány szervezetek tagjai. (Derültség.) Az Aranythegyen levő Koppányto-ronyra Újpest, Csepel, Angyalföld, a város csak úgy ontották a pogány tömegeket. A tiszántúliakat Virrasztó Koppány vezette.« (Derültség.) Mármost ezen a pogány gyűlésen a vezető díszszónok Kémeri Nagy Imire keresztény diáik-vezér volt. Hát most méltóztassék elképzelni, hogy a mi diákjainkat, azokat a becsületes, jó gyerekeket, akik valószínűleg KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIV. ülése 1937 június 3-án, csütörtökön. 209 telve vannak hazafias érzéssel, (Meskó Rudolf: Fanatizmus!) akik azonban ebben a pillanatban el vannak esve, ilyen emberek, ilyen exisztenei'ák akarják és igyekeznek vezetni, ilyen emiber, aki azután Ibüszkén vallja, hogy ő a pogány Vata vezérnek a leszármazottja és Vata pogány szelleme él benne és addig nem nyugszanak, amíg a Szent Gellért-szobrot a múzeumiba nem raktározzák és helyette szimbólumként a lázadó Vatának a szobrát nem fogják a Gellérthegyen -felállítani. (Farkasfalvi Farkas Géza: A gyermekek közt ez mérgez! — Rassay Károly: Ügy van! Ez igaz! — Zaj.) Ez az, a bizonyos láthatatlan front, amely láthatatlan fronttal azonban -mégis csak fel kell vennünk a küzdelmet. Itt van a kezemben egy másik: igen érdekes újság, aShol azt mondja, hogy: »Találkozunk Filippinél!« — valószínűleg velünk — és egyben büszkén hirdeti, hogy a láthatatlan front végre láthatóvá vált. Azt anondja, hogy ott látják maguk között Festetics Sándort, vitéz Endre Lászlót, az én kedves Balogh barátomat is, (Drozdy Győző: Megtagadja Balogh a közösséget!) azután Kémeri Nagy Imrét, Dücső Jánosaiét, Marton Bélát és így tovább. ' En mindezt bizony nem találom leiek-üdítőnek. Nem a rémhírterjesztők ellen kellene itt törvényhozási intézkedéseket hozni, mert a rémhírterjesztést úgysem lehet megakadályozni. Nincs olyan törvény a világon, amely megakadályozza azt, hogy az egyik ember a másiKnak valami érdekes hírt súgjon a fülébe. (Vázsonyi János: Nem kell alapot adni!) Nagy és veszedelmes alapot fog azonban az állandó denuncíálás oknak szolgáltatni ki, amint arra Eassay igen t. képviselőtársam rámutatott, nem hajthatjuk nyugodtan álomra fejünket, mert nem tudhatjuk, hogy másnap három haragosunk nem fog-e beárulm valahol, azt mondván, hogy négyszemközt rémhírt terjesztettünk. Csak mutatóba ismertetek még egyet-mást azért, hogy azok à képviselőtársaim, akik itt annyira háborognak azon, hogy én ilyesmit «zóváteszek, nem tudom megérteni, hogy miért... (EUenmondások jobbfelől. — Brogli József: Dehogy, sőt ellenkezőleg! — Rajniss Ferenc: Nem háborgunk!) Méltóztassanak meghallgatni. Most közvetlenül a titkos választójog megalkotása előtt állunk. En nem tudok olyan sötéten látó lenni, mint Friedrich igen t. képviselőtársam, (Friedrich István:^ Nono! — Derültség.) hogy nem lesz titkos választójog. En hiszem, hogy bekövetkezik és azt hiszem, helyesebb, hogy a magyar közvéleménybe inkább ezt a hitet oltsuk bele, mint a sötéten látást, mert ha a magyar közvélemény hisz, egyúttal akar is és ha a közvélemény akarja, akkor a kormánynak meg kell valósítania. (Kun Béla: Régen kellett volna! — Friedrich István: Nehéz ügy!) Amikor azonban a titkos választójog előtt állunk, akkor méltóztassanak meghallgatni, hogy micsoda eszközökkel dolgoznak egyes, úgynevezett hazafias alakulatok. Elöljáróiban meg kell jegyeznem, hogy ez a hazafias alakulat, amelynek röpcédulája most kezemben van, s amelyen szintén egy kereszt, egy halálfejes kereszt díszlik, megmondia, hogy csak egyedül ők az igaziak, minden más ilyen keresztes társulat humbug, azok csalók, nem számítanak. (Meskó Rudolf: Mit szól ehhez a nemzeti szocializmus!) 29