Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-224

U. ülése 1937 június 3-an, csütörtökön. 208 Az országgyűlés képviselőházának 2í lyek azok, hol vannak"?) hogy az én igen t. képviselőtársaim, akik nem tagjai ilyen titkos egyesületeknek, maguk is abban a meggyőződésben vannak, hogy semmiféle titkos egyesület ebben az országban ne működjék. {Helyeslés jobbfelŐl.) Itt titkokra nincs szükség. Ha valamilyen egyesület sorompóba lép, tegye azt nyiltan, hatósági ellenőrzés alatt, jöjjön ki a kártyáival, hogy mit akar. Volt idő, amikor a titkos egyesületeknek megvolt a létjogosultságuk. Akkor

> keletkeztek ezek, amikor a kommün itt dúlt, amikor nyiltan nem lehetett a becsületes hazafiaknak összefogni, akkor megtörtént, igen, hogy titokban éjszaka jöttek össze és alakítottak hazafias társulatokat, amelyeknek célja a kommünnek mielőbbi társadalmi legyőzése és kivetése volt. Ez érthető is, akkor nem volt karhatalom, akkor nem tvolt állami rend; azonban abban a pillanatban, mihelyt az állami rend helyre állott, ennek végének kell lennie, mert hiszen kiesett a létalapja, azt senki sem mondhatja komolyan, hogy most már a kommün ellen ilyen egyesületekkel kell védekezni. Ez egy egészen komolytalan álláspont. Meg vagyok róla győződve, hogy hadseregünk, katonaságunk olyan magas és olyan hazafias szellemi nívón áll, hogy semmiféle ilyen titokzatos támogatásra szüksége nincsen. Ami pedig a nyilt egyesületeket illeti, azok ellen természetesen kifogásunk nincsen, _ mert hiszen mi az egyesületi-, a szólás-^ a sajtószabadság és egyéb szabadságjogok százszázalékos megvalósításának alapján állunk. Itt azonban kérnünk kell a kormányt, hogy méltóztasék az ellenőrzést a legszigorúbban foganatba venni tekintet nélkül bármely melléktekintetre. Milyen furcsa egyesületek vannak, ez-akkor látjuk, ha széjjelnézünk. Nem tudjuk, miért lalakultak. Hallottam ilyen egyesületről, 'hogy: Szamurai Terrorszövetség. A lapokban olvasom, hogy van: Halálfejes^ kopjások! Jól hangzik: halálfej, terror! — Hát nem tudom, hogy ezek milyen célokat " szolgálnak. Méltóztassék a kormányzatnak bátran hozzányúlni és ezeket a, f különleges egyesületeket megfelelően ellenőrizni, hogy mit csinálnak, mivel foglalkoznak és mi a tulajdonképpeni céljuk. Ne méltóztassék .a kormányzatnak megengedni azt, hogy az egyébként hazafias természetű és tisztes egyesületek gyűlésein politikával foglalkozzanak. (Rajniss Ferenc: Miért?!) Ez tudniillik^az egyesületeik diszkreditálását eredményezné, ami nem érdek. Nagyon jól tudjuk, hogy amikor egy egyesületet a belügyminisztérium engedélyez, az egyesület céljait bejelenti, ezek a célok kötelezik. Ha egy egyesület céljai között a politika nem szerepel, természetes, hogy politikával nem is foglal'kozhatik. (Rajniss Ferenc: Mi az a politika?) Hogy a politika micsoda, t. képviselőtársam, ezt, azt hiszem, egy képviselőtársamnak, aki itt van közöttünk, politikusok között, tudnia kell., r Nem hiszem, hogy rászorulna arra, hogy én adjak erre nézve bizonyos felvilágosításokat. (Rajniss Ferenc: Erre nem szorultam rá! — Zaj. — Elnök csenget.) Ha például a Move.-ban, amely különben egy igen tiszteletreméltó egyesület, amely előtt reverenciával meghajlok, feláll valaki és aztán ott tart egy olyan beszédet, mint például Szombathelyen tartott egy fiatal titán, aki ott üzengetett a politikai ellenfeleknek és szinte a Sasfiók víziójával felkiáltott, hogy: »addig nem nyugszunk, míg ellenségeinket ki nem irtjuk, még ha vérfürdőbe is merítjük az országot«, ez bizony kóros tünet. Egyesületekben nem lehet ilyen természetű, nem egészen jámbor fenyegetéseket rikoltani az országba. És nem is tudjuk, hogy ezek kik ellen irányulnak, nem tudjuk, kik azok a veszélyesek, mert ha a vörösökre, a kommunistákra gondol, vagy a haza más ellenségeire, hát azoknak valamennyien, tehát mi is ellenfelei vagyunk, azokat nem kell külön parciálisan megfenyegetni, azokat minden titáni megnyilatkozás nélkül egyszerűen ki kell emelni a nemzeti közösségből. (Rajniss Fe. renc: Hát emeljük ki!) Nem tartom helyesnek azt, és ebben a tekintetben is kérem a miniszter úr intézkedését, hogy olyan röpcédulákkal, olyan falragaszokkal árasszák el az országot, amelyek nem mondanak mást, csak például ezt: »Jövünk, győzünk, leszámolunk!« Mi ez? Kivel akaamak itt leszámolni? Micsoda leszámolásnak kell itt történnie? (Mozgás.) Nem tudja elképzelni az ember. Az azonban bizonyos, hogy ez nagyon alkalmas arra, hogy az egész közvéleményt irritálja. (Drozdy Győző: Ügy van!) Ezeknek végrevalahára a nyakukra kell lépni. Ne legyenek itt ilyen honmentők, akik azt hiszik, hogy ők az ezerpercentes jó magyarok, akik bennünket, százpercentes magyarokat, csak afféle tizednangú nemzettagoknak tekintenek. Ezek akarnak jönni, ezek akarnak leszámolni? (Farkasfalvi Farkas Géza: Létra felfelé. Egyesek létrája!) Lehetetlenség az, hogy újságokban olyan cikkek jelennek meg, amelyek többé-kevésbbé tűrhetetlenek és amely cikkekben azt írják, hogy: »Célunk a forradalom.« Megírják nyiltan. Egy másik újságban a parlamentet »a csalók gyülekezetének« bélyegzik. Egy harmadik újságban megírják azt, hogy fel kell jönni Budapestre az urakat és a papokat felakasztani... (Brogli József: Szabad sajtó van, kérem! — Rupert Rezső: De szabad megtorlás is van! — Farkasfalvi Farkas Géza: De ügyészség is van!) Tudom, hogy szabad sajtó van, azonban kétségtelen, hogy a kormányzatnak egy kicsit nyomatékosabban kellene ezeknek a kérdéseknek az elintézésébe belenyúlni. (Felkiáltások: Ott az ügyészség! — Rupert Rezső: És kormánv is van! Ha egyszer nagyot tüsszentene ez a kormány, akkor mindjárt rend lenne. Az a baj, hoarv nem tüsszent!) Elnök: Rupert képviselő úr kérem, maradjon csendben! Dulin Jenő: r Egy ízben kaptam egy igen szigorú és felelősségrevonó levelet egy bizonyos Virrasztó Koppány nevű táltostól. Ez a Virrasztó Koppány táltos felelősségre vont engem azért, hogy micsoda címen és micsoda elmeorvosi bizonyítvány alapján neveztem őt itt a parlamentben zavarodott agyú férfiúnak. (Derültség.) Én őszintén megvallva nem elmeorvosi bizonyítványból, hanem Virrasztó Koppánynak abból a kijelentésébői indultam ki, hogy ő a papokat és az uraikat harci bárddal le akarja fejeztetni. Őszintén megvallva, amikor most ismét egy lapot olvasok. (Mezey Lajos: Milyen lapot?) megerősödött bennem az a gondolat és az az érzés, hogy Virrasztó Koppány — csak azért emlékezem meg róla, mert ő nem elszigetelt jelenség, valóban zavaros egy férfiú, illetve táltos — ezúttal ugyanis ismét egy olyan épületes kijelentést tett, amely, azt hiszem, most már az igen t. Képviselőház többi tagjában is ugyanazt a megállapítást fogja kiváltani, mint bennem. Virrasztó Koppány tudniillik a legutóbbi pogány gyűlésen — mert