Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-221

Az országgyűlés képviselőházának a földmívelésügyi miniszter úrnak előadni. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Schandl Károly képviselő úr következik. Schau dl Károly: T. Ház! Az előttem szólott képviselő úrral magam is és pártom minden tagja egyetért abban, hogy közgazdasági politikánk első vonalába a mezőgazdaságot kell állítania és ahhoz kell igazodnia politikánk minden tevékenységének. Ami beszédének kiemelkedő részét, a bor- és szesizkérdést illeti, itt csak nagyon rövid megjegyzést teszek az idő rövid voltára tekintettel. A legutolsó szesztörvényt Hegedüs Lóránt pénzügyminiszter terjesztette be, aki nem volt tagja a Keresztény Kisgazda és Földmívespártnak (Klein Antal: A kormánynak tagja volt!) A kormánynak tagja volt éppen úgy, mint ahogyan a képviselő úr annak idején a kormánynak főispánja volt. Nem lehet szemrehányást tenni sem a képviselő úrnak, sem a pártnak, hogy az akkori nehéz pénzügyi viszonyok között a. pénzügyminiszternek tulponderáns befolyása volt. De a mezőgazdasági szeszértékesítés érdekében le kell itt újból szegeznem azt, hogy már akkor megállapodás történt arra, hogy ez a 80.000 hektóliteres kontingens fokozatosan csökken a mezőgazdasági szesztermelés érdekében, (Klein Antal: Egy literrel sem csökkent, az új szeszgyárak nem ebből a kontingensből kaptak!) Én azt mondottam, hogy megállapodás történt még Rubinek földmívelésügyi miniszter és Hegedüs pénzügyminiszter urak között, miután a törvényjavaslat előkészítésére ebben az időben került sor, hogy ez a 80.000 hektóliteres kontingens nem marad állandó, hanem állandóan és fokozatosan csökken. A régi törvények alapgondolatát akkor is támogattuk s ma is fenntartjuk, és méltóztassék arról meggyőződve lenni, hogy ha elhangzik is egy-egy privátvélemény, a pártnak a véleménye az, hogy a mezőgazdasági szeszgyártás mezőgazdasági ipar, ennélfogva a mezőgazdaságot illeti meg a mezőgazdasági szeszgyártás. (Klein Antal: A vélemény nem elég, cselekedeteket várunk!) T. Ház! A mezőgazdasági válság csökkenése ismét igazolta azt a felfogást, hogy a mezőgazdaság sorsa nagyban és egészben a búza sorsához igazodik. A mezőgazdasági krízis a tengerentúli búzatermelés folytán következett be és a kibontakozás, a mezőgazdasági krízis csökkenése ugyancsak Amerikából indult ki az által, hogy ott a termelés évről-évre csökkent, a nagy készletek fokozatosan lefelé mentek, úgyhogy ma már a nagy világkészletek teljesen kimerültek. Hogy a nagy államok a fegyverkezés folytán Winnipegtől egész Liverpoolig és Ohikagótól egészen Buenos-Ayresig állandóan nagy gabonakészleteket vásárolnak, hogy ez a vásárlás odáig megy, hogy egyes szaklapoknak értesülései szerint Anglia a maga nagyon óvatos fegyverkezési politikájában földalatti bombabiztos magtárakat épít és e magtárakban három évre szükséges készletet halmoz fel az angol hadsereg ellátására, hogy továbbá Olaszország is Argentinától és Ausztráliától, tehát olyan tengerentúli területektől, amelyek azelőtt az angol piacokat táplálták, többmillió métermázsa gabonát vásárol ugyancsak ilyen mentalitással, továbbá, hogy azután a többi állam is iparkodik keszletet tartani hadicélokra: ez mindenesetre nagy befolyással volt ,a búzapiac lényeges átalakulására. Azonban kétségtelen az, hogy a búzafelesKÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ XIV. 221. ülése 1937 május 31-én, hétfőn. 9 legeknek eltüntetésére lényegesebb befolyással volt az a körülmény, hogy az utóbbi öt esztendő alatt Amerika nemcsak törvényes, illetve rendeleti intézkedésekkel iparkodott a termőterületeket csökkenteni, ~ és pedig főleg kedvezményekkel — hanem az utóbbi esztendőknek rossz időjárása is lényegesen csökkentette a tengerentúli terméseredményeket. Az a körülmény, hogy az európai bevásárló államok nem tartották be a londoni búzaegyezményt, hanem az egyezménnyel ellentétben évről-évre fokozták termelésüket, már nem sokat változtatott a helyzeten. Az 1300 millió métermázsás világtermésbea ugyanis ezeknek az államoknak termés fokozása nem sokat számít. A helyzet ma végeredményben az, hogy a nagy feleslegek a világkészletből eltűntek és erős kínálat következett be búzában. Ezt látszik igazolni a római mezőgazdasági intézet legújabb beszámolója is a múlt évi termésről, amely szerint Kanadában alig 8 millió métermázsa, Argentínában alig 22 millió métermázsa a felesleg, Ausztráliában is csökkent a termelés kb. 25 százalékkal, s ugyanez a helyzet Dél-Afrikában is, szóval a tengerentúli nagy búzatermő területeken. Kétségtelen az, hogy a búzakonjunktúra emelkedőben van, azt azonban, hogy ez a konjunktúra meddig tart, nem lehet előre jósolni, mert gazdasági téren sem lehet jóslásokba bocsátkozni. Kétségtelennek látszik azonban, hogy ez az új termésre kihat és azért nagyon helyeslem a kormány elhatározását, amelyről ugyan hivatalosan nem értesültem, csak egyes szaklapok információi alapján tételezem fel, hogy a kormány elejti kifelé a fix áron való eladás elvét, (Farkasfalvi Farkas Géza: Helyes! Ez a fontos!) azonban óvatosságból befelé fenntartja a minimális árak rendszerét. Mindamellett számolni kell a búzatermés és a búziaértékesítés körül minden eshetőséggel. Számolni kell azzal azi eshetőséggel is, hogy a bekövetkezett búzakonjunktúra az összes, különösen a búzatermő államokat arra indítja, hogy a búzatermő területeket még fokozzák és a búzatermést magát is iparkodjanak minden eszközzel növelni. Számolni kell azzal az esettel is, hogy a háborús pszichózis csökken. Ebben az esetben a haditartalék, amelyet a nagy államok felraktároznak, egyszer csak piacra kerül és így új búzaválsággal állunk szemben. (Farkasfalvi Farkas Géza: Megzsizsikesedik a készlet!) Nagyon okosan teszi tehát a földmívelésügyi kormány, ha folytatja a gabonatermelés terén is azt a politikát, amely a versenytermelés követelményeit veszi figyelembe és iparkodik minőségi termelést fokozni, (Helyeslés jobbfelől.) hogy minden tekintetben versenyezhessünk világviszonylatban a többi búzatermelő országgal. Naigy eredmény az, hogy ma már Svájc is elismeri azt, hogy a nnanitolbia-búzával egyenlő értékű a magyar búza. Az a körülmény azonban, hogy Svájc csak a mianitolba IL-vel értékeli tégy vonaliban a magyar búzát, »arra kell, hogy indítsa a földmívelésügyi kormányt, hogy búzatermelésünk terén a kísérleteket folytassa és úgy a sikérkninőség, sikéranenynyiség, mint a rozsdaállóíság, a f'agyállóság és azután a termelési idény csökkentése tekintetéiben folytassa a kísérleteket és ne elégedjünk aneg azzal a körülménnyel, hogy ana már 2,800.000 kat. holdból körülbelül 2,200.000 holdom folyik az egységesen minősített búzatermelés. (Farkasfal vi Farkas Géza : Nagyon szép eredmény!) ; Ez az óvatos és előrelátó politika, amely 2