Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.
Ülésnapok - 1935-221
10 Az országgyűlés képviselőházának arra irányul, hogy a versenyterimelés követeléseit figyelembe vegyük, azért is. szükséges, mert birtokreordszerünklben is fokozatos átalakulás észlelhető. (Ügy van! Ügy van jobbfelől.) Birtokrendszerünkben az 1920. évi földreform óta lényeges átalakulás történt. A nagybirtok és a kisbirtok 54 és 46%-os aránya a földreform után éppen megfordult, a kisbirtok területe az országiban 54% lett, a nagy- és középbirtokéi pedig együtt 46%. Ez a fejlődés az utólbbi években még inkább fokozódott. Ha (méltóztatik, fmiegnézni a Magyar Királyi Központi Statisztikaá Hivatal legújabb kiadványát, amely kimutatja a száz holdon felüli birtokok terjedelmiét, nagyon érdekes megállapításokat lehet eszközölni. Csökkent a nagy- ás középbirtokok száma r egyaránt s a kisbirtok javára ismét eltolódás mutatkozik. Leszögezem, hogy .nagy- és középbirtokokra a mezőgazdasági termelést érdekében szükség van. Sokkal szívesebben látnám azonban azt, ha nem a nagy- és középbirtok száma csökkennie, (hanem a nagy- és középbirtokok, különösen a nagybirtokok terjedelme csökkenne a kisbirtok javára. Ami ezt az 'arányt illeti, a földmívelésügyi miniszter úr legutóbbi bejelentésében közölte, hogy az utóbbi esztendőben több, omint 20.000 katasztrális holddal esőkként a nagybirtok területe és ezzel erősödött a kisbirtoik területe. Ez az egészséges, fokozatos, fejlődés kétségtelenül erősödik akkor, ha a telepítési törvény végrehajtási utasítása megjelenik és ennek alapján a minisztérium birtoküolitikaá tevékenysége fellendülést mutat, különösen, ha sikerül (kiküszöbölni a (még itt-ott mutatkozó bürokratikus nehézségeket. (Farkasfalvi Farkas Géza: Hát azok vannak!) Ebben a tekintetben együk módszer az, ha a földmii velésügyi miiniszter úr továíbibra is bizalommal átengedi a birtokpolitikai tevékenység egyrés'zét azoknak ia (szerveknek, amelyek a törvény alapján erre (hivatottak. Fel kell azonban hívnom a törvénykezés figyelmét arra, hogy a gazdasági körülmények nvomása folytán erős parcellázási hullám előtt állunk a magángazdaság részéről is. A parcellázási hullám két forrásból táplálkozik. Az, egyik forrás a pénzintézetek kezén lévő nagyobb birtokok küszöbön álló értékesítése, a másik pedig az ezer holdon felüli eladósodott nagybirtokok részbeni eldarabolása útián való szanálása. Közel százezer katasztrális hold megmozdulásáról van szó. aminek nagyobb része a telepítési tanács, illetőleg a telepítési alap igénybevétele nélkül történik meg, mert hiszen a telepítési alau nem is bírná felvenni ezt a nagy földkínálatot. Számolnunk kell azzal, hogy a földmívelésügyi minisztérium birtokpolitikái tevékenvségén kívül fog megtörténni az erős parcellázási hullám lebonyolításának nagy része. Hogy ez a birtokforsralom megfelelően bonyolódjék le, ehhez^ feltétlenül szükség van arra, hogy a nemzeti és^ szociális szempontok szigorú szem előtt tartásával a földimí velésügyi minisztérium gyakorlatias eljá;rásira rendezkedjék be amely kevesebb nehézséget okoz a lebonyolításnál. Szükségesnek és kívánatosnak tartom azt is, hogyha telepítési tanács és a földmívelésügyi kormány gondoskodjék egy pénzügyi konstrukció kigondolásáról, amelynek révén a telepítési alap rendelkezésére álló tőkéket fokozni lehessen, hogy ígv azután nagyobb mértékben befolyásolja a földmívelésügyi minisztérium a szociális és nemzeti birtokpolitikáját. 221. ülése 1937 május 31-én, hétfőn. De lehetőséget kell nyújtani arra is, hogy a toldvasarló kisemberek törlesztéses hosszút ej /H at ú kölcsönhöz jussanak, (Helyeslés jobbfelől.) hogy e réven biztosabban és nyugodtabban lehessen őket a földvásárlásba bocsátani. Kétségtelen ugyanis, hogy a piacon ma még mindig egyedül jelentkező váltóhitelek nem alkalmasak arra, hogy hosszúlejáratú befektetéseket és földvásárlásokat eszközöljenek belőlük, különösen nem alkalmasak erre a célra a kisemberek számára. Szükségesnek tartottam ezeket elmondani azért, mert a közérdekű birtokpolitika útjából el kell hárítani minden nehézséget. Rá kell mutatnom egy most jelentkező nehézségre, amely abból áll, hogy a mezőgazdasági jövedelmezőség visszatértével a kisemberek körében nagyon erős törekvés van arra, hogy kisebb földjeiket parcellákkal kiegészítsék. Ez a törekvés oda vezetett egyes vidékeken, hogy ma már irreálisan magas, földárak jelentkeznek. A mi vidékünkön, a Dunántúlon, négyszögölenként mondják már a földárakat ott, ahol a kisebb gazdák, törpebirtokosok egy vagy két katasztrális holdat vásárolnak es négyszögölenkénti 1—130 pengős földárak vannak a forgalomban. Ez azt jelenti, hogy nemcsak azzal a tünettel állunk szemben, hogy a földárak ismét ezer pengő fölé emelkedtek általánosságban, hanem olyan exorbitáns árakkal is r találkozunk, amikor ilyen kisebb területek vásárlásáról van szó, hogy 1600—1800 pengős földárak vannak, különösen azoknál a földeknél, amelyeket a kisemberek vásárolnak. Azt hiszem, a t. Ház osztozik a véleményemben, ha azt mondom, hogy ebben a tekintetben óvatosságra kell elhatároznunk magunkat. Ha tudniillik ilyen magas árakon vásárolnak a kisemberek földet és a mezőgazdasági konjunktúra esetleg ismét leesik, ott, ahol ezek a vásárlások csak részben is hitel alakjában történtek., a kisemberek belebuknak a földvásárlásba. (Ügy van! Ügy van!) Ezért hangsúlyozom annak szükségét, hogy birtokpolitikai tevékenységünk minél előbb és minél gyakorlatiasabb fotrmában meginduljon, hogy megvédjük a kisebb rétegeket a tönkrejutás veszélyétől (Felkiáltások a középen: Kisbérletek!) Ha a kormány mielőbb megindítja a maga, birtokpolitikai tevékenységét, amint értesülésem szerint küszöbön van a telepítési ! örvény végrehajtási utasításának kibocsátása, meg vagyok győződve arról, hogy ezek a veszélyek mérséklődni fognak. A parcellázási hullámban nem szabad megfeledkeznünk két kategóriáról. E két kategória egyike a gazdasági cselédeknek és azoknak az aratómunkásoknak kategóriájára, akik a nagybirtokban foglalkoztatva vannak, a másik pedig a tőkenélküli törpebirtokosok, a zsellérek kategóriája, akik nem rendelkeznek megfelelő készpénzösszegekkel arra, hogy földet vásároljanak. Mindkét kategóriát illetőleg a hátrányokat nagyban ki lehet küszöbölni a földbérlő szövetkezeti mozgalommal, amely kezdve a tőkeerős kisbirtokosoktól, még inkább a föld népével együttérző középbérlőktől egészen a zsellérekig, a gazdasági cselédekig, a szorgalmas mezőgazdasági munkásokig^ mindegyiknek megadja a lehetőséget a földhöz jutással együtt arra, hogy éveken át tőkét gyűjtsön magának és azután készpénzzel vagy legalább nagyobiiára készpénzzel menjen bele a földvásárlásba. (Rajniss Ferenc: Nagyon helyes, ezt kell csinálni!) A földmívelésügyi miniszter úr birtokpoli-
