Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-223

182. Az országgyűlés képviselőházának válaszát mind az interpelláló képviselő úr, mind a Ház tudomásul veszi. Következik Tauf 1er Gábor képviselő úr interpellációja a 'belügyminiszter úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Szeder János jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. belügyminiszter úrhoz. Van-e tudomása a m. kir, belügyminiszter úrnak, hogy az 1937 május 23-án lezajlott szolnoki községi választások az Egyesült Keresztény Párt és Kisgazdapárt egyesüléséből alakult ellenzéki független városi párt bizal; miainak nyolc körzet közül hat körzetből való kizárásával, alkotmányos ellenőrzés nélkül, ismét a Közigazgatási Biróság által már egyízben megbélyegzett módon folytattattak le?' Hajlandó-e a m. kir. belügyminiszter úr módot találni arra, hogy Szolnok város képviselőtestülete a kormány által programúiba vett »becsületes választás« útján alakulhasson megl« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. , :sr •;•, , . . Tauffer Gábor: T. Képviselőház! A szolnoki városi képviselőtestületi választások; során elkövetett visszaélések tárgyában intézem interpellációmat az; igen t. belügyminiszter úrhoz. (Rakovszky Tibor: Még most is történnek ilyenek!) Végtelenül sajnálom, hogy a belügyminiszter urat nem tisztelhetem a jelenlevők között, pedig egyáltalában nem szándékom semmiféle agresszív megállapításokat tenni. En csak a tényeket akarom felsorolni okulásul és abból a célból, hogy a jövőben hasonló tévedések, hasonló visszaélések a választások során ne történjenek. (Meizler Károly: Hol a belügyminiszter? — Zaj!) T. Ház! Szolnok városához engem semmiféle különös kapcsolat sem fűz és csak azért terjesztem elő ezt az interpellációt, mert pártom részéről véletlenül én voltam kiküldve Müller Antal t. képviselőtársammal együtt abból a célból, hogy az ottani városi választásokat bizonyos mértékig ellenőrizzük. Ezek a választások, sajnos, nem úgy folytak le, mint ahogy azt a kormánynak itt előterjesztett programja alapján remélni lehetett. Láttuk, hogy a kormány komoly lépéseket tett az iránt, hogy az országos választásokon tényleg az alkotmányosság és az igazság érvényesüljön, — legalább is megtette az első lépést ebben az irányban — amikor az ajánlási javaslatot idehozta. Mi ezt elfogadtuk, s így a legközelebbi képviselőválasztás már ennek az új törvénynek az alapján fog lezajlani. Ez a tény mindenesetre arra utal, hogy higyjünk abban, hogy a választások tisztasága minden vonatkozásban be fog tartatni. (Széll József belügyminiszter a terembe lép. — Bárczay János: Már itt a miniszter! — Éljenzés a jobboldalon.) T. Képviselőház! Ennek a szóbanforgó választásnak egészen különleges jelentősége van. Különös jelentőséget adott neki az, hogy Szolnok város képviselőtestületét Kozma belügyminiszter úr 1935 december hó 20-án kelt leiratával feloszlatta. Később fel fogom olvasni ennek a feloszlató leiratnak a szövegét, azt azonban máris jelezhetem, hogy abban súlyos megállapítások voltak, olyan súlyos megállapítások, hogy azok után méltán hihette Szolnokon mindenki, de az egész ország közvéleménye is, hogy a legközelebbi szolnoki választásokat a törvényesség jegyében, a törvény' korlátjain belül, a politikai igazság és méltányosság elvei alapján fogják lefolytatni. è'èè. ülése 1987 június 2-án, szerdáit. Szolnokon u. i. egy különleges szokás vált úrrá. Több választás esetében, különösen pedig 1929-ben, ahhoz a módszerhez folyamodtak, Í hogy az ellenpártnak a bizalmi íéríiait^ sehol sem engedték be a választási helyiségekbe (Fropper Sándor: TJgy van! Akkor is csaltak, mint most!) s megkeresték a^ módját annak, hogy kizárják őket a választás ellenőrzéséből. A törvény előírja, hogy az ilyen választások alkalmával négy bizalmi rendeltessék ki. Ezt a négy bizalmit a választóközönség választja és a kerületi elnök vagy ha csak egy kerületben folyik a szavazás, a választási einök állapítja meg, hogy a váiasztóközönség kiket jelölt meg ilyen bizalmiakul. Szolnokon ismétlem különböző módszerek álltak rendelkezésére, hogy az ellenzék be ne kerüljön., (Halljuk! Halljuk! balfelbl.) 1929-ben azt a módszert alkalmazták, hogy a szavazóhelyiségbe először a, szolnoki kormányzópárt híveit engedték be, éspedig olyan módon, hogy azok megtöltötték a választási helyiségeket és mire rákerült volna a sor az ellenzéki polgárok bevonulására, ott már nem volt hely. így a választási elnök az előbb megjelentés a választási helyiséget megtöltött kormányzópártnak •a, felkiáltásai alapján jelölte ki mind a négy bizalmit. Ilymódon azután az ellenzék ellenőrzése nélkül folyt le Szolnokon az 1929. évi képviselőtestületi választás. Hogy ez azután hova vezetett, ezt világosan megmutatja a volt belügyminiszter úrnak feloszlató leirata. A vasárnap egy hete lezajlott képviselőtestületi választáson már egy másik módszerhez folyamodtak. Az ellenzéki polgárok kellő időben ellepték a termeket és hiába kiáltozták a maguk bizalmijait, az elnökök nem akarták azt^meghallani, rosszul hallottak és ismét az ő pártjuk bizalmijait jelölték ki. Ez alól csak két körzetben volt kivétel, az egyik olyan körzetben, ahol a kormányzópárt biztosra ment, amennyiben tudta, hogy ott többségben van és egy másik körzetben, a hetedik körzetben, ahol beengedték az ellenzék bizalmijait és egészen furcsa módon ebben a körzetben az ellenzék száz százalékos győzelmet aratott, a többi körzetekben pedig a kormányzópárt győzött. (Dulin Jenő: Könnyelműség volt beengedni őket!) Ez az eredmény természetesen Szolnok város polgárságában csak megerősítette azt a gyanút, hogy nem ok nélkül zárják ki az ellenzék bizalmijait a választás ellenőrzéséből. T. Képviselőház! Most méltóztassanak megengedni, hogy felolvassam a belügyminiszter úr feloszlató leiratát, amely J ász-Nagykun Szolnok vármegye közönségéhez szól (olvassa): »Szolnok megyei város képviselőtestületét a vármegye törvényhatósági bizottságának meghallgatásával és javaslatára az 1886. évi XXII. te. 61. §-a alpján feloszlatom. A megyei városnál kiküldöttem útján foganatba tett vizsgálat eddigi eredményéből is megállapítható, hogy egyes városi közegek évek óta isúlyos beszámítás alá eső szabálytalanságokat, visszaéléseket követtek el és ennek folytán a várost nagyarányú, ma még számszerűen meg sem határozható károsodás érte. Ez az állapot pedig olyan súlyo« jellegűnek minősítendő, mely már a város pénzügyi helyzetét és ezzel kapcsolatban a város jólétét is érinti, illetve veszélyezteti.« (Zaj.) Szeretném, ha a belügyminiszter úr is hallaná ezt a szöveget (Dinnyés Lajos a belügyminiszterrel beszélő 'gr. Festetics Domonkos felé: Dózsi hátra! — Derültség. — Meizler Ká-