Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-223

174 Az országgyűlés képviselőházának vetkezett az a szomorú pillámat, a temető 1 pilla­nata, amikor az ©gesz pénzügyi kormányzat, s az egész kormányzat, mint egy rossz esernyő, összeklappolt, és mindazok az urak, akik min­ket előzőleg kinevettek, szép gyászmenetben elindultak, itthagytak minket panaszainkkal, mint sirató asszonyokat. Es köziben a bankokat e csukták. Az országnak tanulnia kell ebből, hogy itt mégegyszier ne lehessen folytatni azt a pénz­ügyi politikát, amelyet 1924-től 1931-ig folytat­tak. A magyar magángazdaságot élni kell hagy­ni. Nem lehetséges, hogy az az emiber, aki az 1931-es rettenetes idegsokkból valami módon ki­evickélt és kigyógyult, az a magángazdaság» amely valamilyen módon egy kis pénzhez, le­vegőhöz jutott, újból az 1931-es állapothoz köze­ledjék. (Fabinyi Tihamér pénzügyftniniszter közbeszól) T. miniszter úr, végtelenül sajnálom, de valakinek ezt ebben az általános bankett­hangulatban el kellett mondania és én vállal­koztam arra, hogy ezt el fogom mondani, mert nekünk figyelmeztetnük kell a miniszter urat, a pénzügyi hatóságokat, és -az egész kormány­zati rendszert, hogy-: uraim, az adókivetések és az adóbehajtás terén tessék megállani, mert tönkremeigy a magángazdaság, vagy ha nem is megy tönkre, legalábbis ez a tempó, amely a imagángazdaságban az utóbbi években mutat­kozott, meg fog szűnni, csökkenni fog, len­nek következménye pedig az lesz, ihogy a ma­gyar polgári társadalomban a munkanélküli­ség erősödni fog. Engedje meg a miniszter úr % hogy még egy kérdésre hívjam fel figyelmét és ebben kérem' az egész képviselőház támogatását. A gazdaadósságra vonatkozó rendelettel kapcso­latban főként a vidéken szegény dolgozó kis­iparosok és kiskereskedők pénzével maradtak adósok olyan emberek, akik a gazdaadósságok rendezésével kapcsolatban ma birtokokat vesz­nek és mégsem lehet rajtuk egyetlen egy vasat sem behajtani. A magam részéről nem tartom erkölcsösnek, hogy azokon, akik megtartották a kispolgárok pénzét, nem tudják ezt a pénzt behajtani, ők pedig feleségük nevén, vagy más név alatt birtokokat vásárolnak és gazdasági­lag jobb helyzetbe jutnak, (gr. Festetics Do­t m on kos: Be kell csukni őket!) Tessék ezen vál­toztatni. Az, aki maga gazdagszik, nem lehet­séges, hogy megtartsa a dolgozó kisiparos és kiskereskedő pénzét. Kérem, méltóztassék elhinni, szeretettel és tehetsége iránti elismeréssel vagyunk a mi­niszter úrral szemben mi itt a Ház bololdalán is. Tudjuk, hogy a miniszter úr ebben az or­szágban egy egészséges, jó pénzügyi politikát akar bevezetni, de kérjük a miniszter urat, fogja meg a gyeplőt saját magával szemben is, vigyázzon arra, hogy a költségvetés szám­oszlopai ne emelkedjenek, ne bízza el magát a pénzügyi közegei által vidékről és az ország fővárosából jelentett olyan híreknek következ­tében, amelyek úgy hangzanak, mintha itt gazdaságig téren nagy emelkedések állanának elő. Vigyázzon a miniszter úr arra, hogy az a magyar magángazdaság, amely 18 esztendő óta olyan keserves körülmények között él, ál­landóan az apály és dagály állapotában van, még egyszer katasztrófába ne kerüljön. A tárca költségvetését nem fogadom el. (Helyeslés bal felől.) Elnök: T. Ház! A tanácskozásra szánt idő a házszabályok 153.. §-a értelmében a miniszter . úr beszédének idejével meghosszabbodott, 223. ülése 1937 június 2-án, szerdán. Szólásra következik? Szeder János jegyző: Lázár Imre! Lázár Imre: T. Képviselőház! Fábián Béla igen t. képviselőtársam nagyon részletesen foglalkozott a pénzügyi és az adózási kérdé­sekkel. Amit a képviselő úr ebben a tekintet­ben elmondott, azt mi mindannyian magun­kévá tehetjük, éppen azért én is be kívánok kapcsolódni a pénzügyi és adózási kérdésekbe. A pénzügyminiszter úr előbbi felszólalásá­ban elég részletesen, kimerítően és helyesen foglalkozott sok mindenféle olyan kérdéssel,, amelyékben a Háznak majdnem minden tagja, «gyeiért. és amelyekben az elhangzottakat szimpátiával fogadjuk és magunkévá tesszük, de ezek gyakorlati keresztülvitele tekintetében sgészen másképpen áll a helyzet. (Zaj. — Elnök ösenget.) Részemről azt tartom, hogy a pénzügyi tárca az, amely a többi tárca vitorlájára hat, amely a többi tárcát irányítja, vezeti, éppen azért a pénzügyi tárcánál igen fontos, hogy részletesen megvitassuk azokat a fontos kér­déseket, amelyek a pénzügyi és az adózási kérdésekre vonatkoznak. Két évvel ezelőtt, amikor általános vá­lasztás volt és a Nep. többségben került be a Házba, én megnyugvásomnak adtam kifeje­zést, mert általában azt hangoztatták, hogy az adóterheket a gyengébb teherviselők válláról az erősebbek vállára rakják és az államház­tartást egyensúlyba akarják hozni, a kiadá­sokat csökkentik. Sajnos azonban, a gyakor­latban ez nem így végződött, mert általában azt tapasztaljuk, hogy évről-évre hiába bön­gésszük a költségvetés egyes füzetelt, keresve a kiadások csökkentését, a kiadások mindig fel­jebb és feljebb mennek, mindig nagyobb és nagyobb összegek vannak beállítva. Nagyon jól visszaemlékszem 1924-re és a következő évekre, amikor koronánkat pengő­értékre változtatták át. Abban az esztendőben itt voltak a nagy nemzetközi pénzügyi szak­értők, Magyarországra jött Smith Jeremiás is,^ hogy megállapítsa Magyarország jövedel­mét és költségvetését, illetve teherbíróképes­ségét. Smith Jeremiás annakidején, habár 1924-lben országunk jövedelme a mostaninál sokkal magasabb volt, azt állapította meg, hogy Magyarország évi költségvetése nem le­het több, mint évi 400 millió pengő, mert ha többet irányoznak elő, ez az országot csak ka­tasztrófa felé vezetheti. Mégis már abban az esztendőben is töhb mint 700 millió pengő volt a költségvetés és azóta évről-évre mindig emelkedett ez az összeg, olyanformán, hogy még a múlt esztendőről is több mint 50 millió pengővel nőtt a magyar állam költségvetése, úgyhogy 1937/38. évre 1.267,025.000 pengő ki­adás és 1.199,072.000 pengő bevétel van előirá­nyozva, tehát még 67 millió pengő hiány mu­tatkozik. Igaz, hogy a pénzügyminiszter úr azt fejezte ki expozéjában, hogy az adófizetés terén javulás mutatkozik. Arra, hogy javulás mutatkoaik-e, bátorko­dom egy néhány konkrét adatot felhozni a t. Ház előtt, annak szemléltetésére, hogy az adó­behajtás a valóságban miképpen történik. Egy 300 holdas gazdának az ügyéről kívánok pár szóval említést tenni, akinek a terményét el­zálogosították, lefoglalták. Egynek hátralék' kimutatásából leszek bátor néhány részletet felolvasni. A kimutatás címe Kisújszállás me­gyei város. Hátraléki kimutatás. Janó Ferenc > javára az 1936, évben befolyt (letiltás folytán)

Next

/
Thumbnails
Contents