Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-223

Az országgyűlés képviselőházának 22; nak, milyen fontos adófizető és milyen derék, szolgálatkész emberekből áll, de azért ezeknek a rétegeknek érdekében nemcsak hogy nem történik^ semmi, sőt .amikor a miniszter úr •feláll Pécsett és beszédében azt mondja, hogy a kisadózók vállairól az adóterheket át fogja hárítani a nagyadózók vállaira, úgylátszik, a miniszter úr szavait nem értették meg az adókivetéssel foglalkozó pénzügyi hatóságok és nem jutottak tudatára annak, hogy a kisadózó a kisiparos és kiskereskedő. (Gr. Festetics Do monk os: Van más is!) Igen, t. Festetics képviselő úr, 'én nem mondom, hogy nincs más. De ez is kisadózó és remélem, nem méltóztatik azt mondani, hogy a kisiparos és kiskereskedő nem kisadózó. (Or. Festetics Domonkos: De «azt méltóztatott mondani, hogy csak ezek!) En nem mondottam, hogy csak eze'k, én nem követeltem kizárólagosságot, (Fabihyi Tihamér pénzügyminiszter: Van más is!) természetes dolog, hogy van nnás is. Azonban az történt, hogy a kisiparos- és kiskereskedőtársadalomnak az adóját a legutóbbi adókivetésekkel kapcsolatosan felmondották, mert emelni akarják az ^adójukat. Nem tudom, kiket ért akkor a t. pénzügyminiszter úr kisadózók alatt, akiknek adóját át akarna hárítani a nagyadózókra, ha ennek a kispolgári társadalmi rétegnek adóját mondják fel az adókivető hatóságok. Ezt már nem először panaszlom itt. Felszólaltam két alkalommal is Pest vármegye kisgyülésén és kértem az ott jelenlévő pénzügyigazgató urat, hogy ha az igen t. pénzügyminiszter úr kijelentései tényleg kijelentések és nemcsak olyan ajándékot akarnak adni az ország népének, amely a pénzügyminiszter úrnak nem kerül semmibe, ebben az. ^esetben méltóztassanak ettől a méltatlan eljárástól, a kisemberek adójának felemelésétől eltekinteni. T. Képviselőház! A pénzügyiminiszter úr — mint én ezt még kereskedelemügyi miniszter korában elmondottam róla — rendkívül kiváló külügyminiszter lenne, mert az^ igen ^t. miniszter úrnak igen kiváló diplomáciai érzéke van. Az igen t. miniszter úr az egyik oldalon nem emeli fel az adókulcsokat, de^ felemeli az adókat, mintha annak a szerencsétlen embernek nem volna mindegy, hogy rögzített adókulcs mellett emelik-e az adóját, vagy az adókulcsot emelik. (FaMnyi Tihamér pénzügyWiniszter: A gazdasági javulás emeli! Hála Istennek!) T. miniszter úr, ha nekem a magyar iparban és a kiskereskedelemiben ennek a javulásnak helyét ira eg méltóztatik mondani, akkor úgy én, mint a kisiparosok és kiskereskedők nagyon hálásak leszünk. fFabinvi Tihamér pénzügyminiszter: Példán! Pécs!) TTgy látszik a miniszter úr kerülete külön részi dhben a?, országban, de például a pestkörnyéki kerületben én nem tapasztalom .azt. hogy a magyar kisipar és a magyar kiskereskedelem gazdasági helyzete javult volna. (Ellenmondások jobb félőt — Egy kann a jobboldalon: Határozottan javult! — Fabinyi Tihamér nénzügyminiszter: Nem eléggé, de javult. — Petrovápz Gyula.: Javult!) En nem tudom, hogy javult volna! En csak azt tapasztalom, hogv ezeknek a társadalmi rétegeknek adóját emelik, velük szemben konkurrenciát támasztanak, a korkurrenciát fokozzák és legnehezebb problémájuk terén, amelynek megoldását annyira kérik és amelynek megoldásáért annyit járnak a? összkormányhoz, a kiskereskedelmi és kisipari . ülése 1937 június 2-án, szerdán. 173 hitel terén nem látunk változást. Pedig bizonyára a pénzügyminiszter úr is elismeri, hogy a magyar kisipar és kiskereskedelem úgynevezett benyújtási hitele nagyon jól sikerült. Jól sikerült, mert a garancia és zsíró nélkül kiadott kiskereskedelmi és kisipari hitelek majdnem százszázalékig visszafolytak. En tehát kérem a pénzügyminiszter urat: ha a kisemberek válláról a nagyokéra méltóztatik áthárítani az adót, az ne abban a formában történjék meg, hogy a kisipar és kiskereskedelem adóját mondják fel az adóhatóságok, mert az ilyesmi nem azt jelenti, hogy a kicsik válláról hárítják át az adót a nagyokéra, hanem azt, hogy esetleg a nagyok adóját is felemelik és felemelik a kicsikét is. Ismerem már ezt a történetet. Az országot az Isten mentse meg attól, hogy jön egj pénzügyminiszter, aki azt mondja, hogy a kicsik válláról áthárítja a nagyok vállára az adót, mert akkor a nagyoknak is felemelik az adóját és a kicsikét Is felemelik. (Mozgás.) Ez így van. 15 esztendő óta már más pénzügyminiszter urakat is láttam és hallottam, olyan pénzügyminiszter urat azonban még nem hallottam nyilatkozni ebben az országiban, aki azt mondta Volna, hogy a nagyok adóját ifogja a kicsikre áthárítani; mind azt mondja, hogy a kicsik adóját hárítja át a nagyokra. Es mind emelgette az adókat, emelte egészen 1931-ig; hogy a helyes kifejezést használjam: »kimunkálta« az adókat. (Derültség) TJgy kimunJkálták Magyarországon az adókat, hogy végre 1931-ben sem az adózóknak nem volt pénzük, sem a kincstárnak. Akkor azután, amikor a kincstárnak nem volt pénze és nem tudott pénzt elvenni az adózóktól, le kellett szállni az igényekkel s a Károlyi Gyula-féle kistaxira kellett átszállni a Minerva-autókról. Tisztelettel bátor vagyok azt mondani, hoigy abban az esetben, ha az adóztatásnak az a rendszere fog továbbmenni Magyarországon, amely most újból megindult, — hogy tudniillik szép szavakkal kis adókat hirdetnek, a nagy adókulcsok azonban megmaradnak, s az adótételek emelkednek, a költségvetés számoszlopai állandóan emelkednek, több a kiadás, és több a bevétel, s az adókulcsok stabilizálódnak — akkor igenis, egy konjunktúraváltozás alkalmával el fogunk jutni megint t odáig, ahova eljutottunk 1931-ben. Itt ültünk és minket 'kikacagtak. Bud miniszter úr és Wekerle miniszter úr, minket hol sirató asszonyoknak nevezett, hol egyéb más elnevezéseket kaptunk díjmentesen és bérmentve a miniszter uraktól és a vége az Tett, hogy nekünk sirató ^asszonyoknak es fizetés telén forgalmi adó foellenőröknek lett igazunk, mert az ország csak konjunkturális időkben bírja azokat a súlyos adóterheket, amelyekkel a konjunktúra jelentkezése pillanatában ennek az országnak népét megsarcolják. , r Az okos pénzügyi politika nem a barany bőrének, csak a bárány -gyapjújának lenyírását követeld az államkincstár részére. Nálunk pedig most megint kezdik leoperálni a bárány bőrét is és a tehént neimiösak fejik, hanem ódáig fejik, hoigy már vér jön a tehén tőgyéA t. miniszter úr ugyanazt a gesztust mutatja, amelyet itt a Képviselőházban velem szembíen Bud miniszter úr és Wekerle minászter úr állandóan mutattak. Mindig kikacagtak, 1 kinevettek minket és a* vége az lett, 'hogy elkö-