Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-223

172 Az országgyűlés képviselőházának 223. ülése 1937 június 2-án, szerdán. T. Ház! Bevégzem igénytelen felszólalásomat. Ismételten kifejezem azt, hogy a legnagyobb elismeréssel viseltetem és kell, hogy viseltessünk a (pénzügyminiszter úr iránt az államháztartás egyensúlya, a valuta egyensúlya érdekében kifejtett, igazán nagy önmegtagadást, a népszerűség Szempontjaitól való nagy tartózkodást Jelentő politikájáért, de sajnálom, hogy itt megállott a pénzügyminiszter úr, holott az ő nagy tudásával és gyakorlati ismereteivel egy kis bátorsággal egy lépést továbbtehetne. Éneikül mindez nem használ semmit, mert ma is áll Viktória királynő első miniszterelnökének, Melbourne-nak az a mondása, nincs költségesebb egy állatimra nézve, mint ha sok szerencsétlen polgára van. Azt hiszem, ezen kellene segíteni. Erre ma az államháztartás helyzete már nyújt lehetőséget). Ehhez egy kis bátorság kellene s meg vagyok győződve, hogy kitűnő eredményeket lehetne szociális téren is biztosítani. Ezeket voltam 'bátor elmondani. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Fábián Béla! Fábián Béla: T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy beszédemet ott kezdjem el, ahol Éber Antal t. képviselőtársam beszédét befejezte. A Képviselőházban a kereskedelemügyi tárca viffcája során ugyanezzel ,a gondolattal foglalkoztam, amellyel foglalkozott Éber képviselő úr is: a vidéki 'beruházások kérdésével. A magyar kisipar, a magyar kiskereskedelem, a vidéki kisipar és kiskereskedelem problémáit az agrárlakosság problémáival együtt lehetne a vidéken tmegoldani, akkor ha a Budapesten adott kedvezményeket, — az új építkezések kéltségeinek bizonyos százalékig az ai^ha való beszámítását — méltóztatnék a viHékrr

1 vonatkozólag is elhatározni. Nem tudom, hoev miért irtózik ettől a pénzügyminiszter úr, hiszen abban az esetben, ha a pénzügyminiszter úr erre elhatározná magát, a vidéken nemcsak a kisipar es kiskereskedelem, hanem a mezőgazdaság intenzíveibbé tétele terénél s nagy eredményeket érnénk el, olyan eredmé^yekft. ^.melyekért azután a miniszter úrnak mindenki hálás lehetne. Felszólalásom tárgya azonban nem ez a kérdés. En 'egy olyan kérdéssel akarok foglalkozni, amellyel nem először foglalkozóim a Házban és amelyről sajnálattal kell^ megállapítanom, Hogy a pénzügyminiszter úr ••— aki ma oly szellemesen, oly okosan, valósággal mindenkit meghódítóan foglalkozott minden kérdéssel, a legkeserű'b'b problémákat is ta leggyönyörűségesebb csoikoládéburkolatban adva be mindenkinek (Derültség.), akik ezeket a kérdéseket felvetették — nem foglalkozott vele. Csak egyetlen kérdés volt, amelyet a miniszter úr gondosan elkerült: elkerülte a magyar kisipar és a magyar kiskereskedelem problémáját. Nem tudoron, hölgy ezek miért mostoha gyermekei a t. miniszter úrnak. Hiszen még azzal is megr elégedtünk volna, ha azt mondotta volna: kénytelen kijelenteni, hogy most ezzel a kérdéssel nem foglalkozik, nem foglalkozíhatik, hanem majd az appropriációnál vagy «más alkalommal vissza fog erre a problémára térni. De mondom, minden kérdéssel foglalkozott, osak ezzel o7, e'gv kérdéssel nem. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Expozémban foglalkoztam vele!) Igen t. miniszter úr, mindenesetre leszek bátor rátérni arra is, de ma a pénzügyi tárcánál nem méltóztatott foglalkozni a magyar gazdasági élet legsebesebb problémájával, a magyar kisipar és a magyar kiskereskedelem problémájával. (Gr. Festetics Domonkos: Az expozéhan nagyon sok szó volt róla!) Nagyon jól tudom, hogy a miniszter úr expozéjában foglalkozott ezzel a kérdéssel, de sajnos úgy, hogy azzal sem a magyar kisipart, sem a magyar kiskereskedelmet, sem azokat a képviselő urakat, akik ezzel a kérdéssel foglalkoznak, meg nem nyugtatta. A. t. miniszter úr mai beszéde és általában tevékenysége a májusi eső^ jellegét kezdte felvenni; a májusi eső jellegét azért, mert a gazdasági élet onlnden ágát próbálta megöntözni. Csak egyetlenegy problémával, a kisipar és kiskereskedelem problémájával nem foglalkozott és nem foglalkozott vele azért, mert a miniszter úr maga is érezte, hogy az egész kormányzati rendszernek — nemcsak ennek a kormányzati rendszernek, hanem az utóbbi 15 esztendő kormányzatig rendszerének is — súlyos hibái és mulasztásai vannak é téren. Nem kell a képviselőház tagjait meggyőznöm a magyar kispolgári társadalom gerincét képező kisipari és kiskereskedői réteg nemzeti jelentőségéről; hiszen amikor a kereskedelemügyi tárcát tárgyaltuk itt a képviselőházban és az ipari tárca vitája során is. az egész Ház Tíártkülönbség nélkül követelte, hogy a magvar kisipar és^ a magyar kiskereskedelem problémáját oldjuk meg. Az én túloldali t. képviselőtársaim élesen szembeállították a nagyipari problémákat a kisipari problémákkal s amilyen antipátiával beszéltek a nagyipar bizonyos útjairól, megkontrázván az előadó urat, •s amilyen antipátiával foglalkoztak a nagyipar bizonyos problémáiról, kinövéseiről, ugyanolyan szimpátiával állították be a magyar kisiparnak igazán minden szeretetet és barátságot megérdemlő törekvéseit. Es erre az történik, hogy a t. pénzügyminiszter úr a oénzügyi tárcánál a nagyipar problémáival kapcsolatosan elmondja a maga véleményét és kilátásba helyez bizonyos intézkedéseket, de a magyar kisiparról egyetlen árva hana*ot nem mond, hanem arra hiva'tkoz'ik, hogy általános expozéja alkalmával foglalkozott a kisipar és a kiskereskedelem problémáival. Igen. foglalkozott udvariasan; a miniszter úr ennek a kérdésnek egész keserű tartalmát jó csokoládéval burkolva körül beszélt a kisiparról és kiskereskedelemről, de ettől bizony egyetlen kisiparos és egyetlen kiskereskedő sorsa sem fog a boldogulás útján elindulni. T. Kénviselőház! A magyar kisipar és^ a •magyar kiskereskedelem a magyar polgári társadalomnak az a része, amelyet banketten szokás ünnepelni. Minden bankett alkalmával, ahol az egyik kisipari szakma vagy a. kiskereskedelmi szakma ül össze. (Rajniss Ferenc: A Gyosz.-szal is megtörténik néha, hogy banketten ünneplik!) De azt nemcsak ünnepelni szokták. Ezeken a kisiparos és kiskereskedői összejöveteleken vagy egy miniszter, vagy egy államtitkár vagy egy miniszteri kiküldött minden egyes alkalommal biztosítja a magyar kispolgárságot az egész összkormánynak, — nemcsak a pénzügyminiszter úrnak, hanem az egész összkormánynak is — szeretetéről.^'biztosítja arról, hogy az összkormány tudatában van annak, hogy a magvar kisipar és magyar kiskereskedelem a világháború és a forradalom alatt milyen szolgálatoka't tett az ország-'