Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-223

Az országgyűlés képviselőházának 223. ülése 1937 június 2-án, szerdán. 171 borfogyasztási adónak leszállítása is ezt bizonyítja. A borfogyasztási adót ugyan nem sorolom abba a kategóriába, amelybe a cukoradót soroltam, bár meggyőződésem, hogy helyesebb volna a borfogyasztási adó további leszállítása es azok helyett a pepecselések helyett, amelyeket az; igen t. kormány most a borfogyasztási adónál eszközölni akar, s amelyek egy nagy bürokrácia-infláció mellett sokkal kisebb hatást fognak gyakorolni, mint amennyit ennek az adónak további leszállítása gyakorolna. Ennek az adónak leszállítása is az általaim mondottak igazságát bizonyítja. 1933 január 1-én csökkentettük a felére a borfogyasztási adót. Budapest borfogyasztása 1932-ben 320.000, 1933-ban 423.000, 1934-ben 437.000 (hektoliter volt, amiből világos, hogy a borfogyasztási adó csökkentése következtében esökkenvés a bor ára, ennek folytán 'emelkedett a bor fogyasztása. A cukorfogyasztásnál is növekedésnek kellene tehát bekövetkezni akkor, ha arra a helyes útra térnénk, amelyet proponálni bátor voltam. Nagyon kérem a pénzügyminiszter urat, hogy ma, amikor tmár az állam nincs a legszorosabb nyomorúságban, amikor már -az államháztartás egyensúlya bőven helyreállott, méltóztassék ezek iránt a statisztikai adatok iránt annyi bizalommal viseltetni, hogy egy kísérletet megkockáztasson. (Rakovszky Tibor: Nem is olyan.nagy a kockázat!) Ha valakinek van bizalma a tudományos megállapításokban, ha ezen alapszik a meggyőződése, akkor semmi kockázat nincs. De ha valakinek az óvatossága olyan fokú, hogy nemi bízik a tudományban és statisztikában, akkor vállalja a kockázatot és akkor majd megméltóztatik győződni arról, hogy nem neki, hanem nekünk volt igazunk. Tudom, hogy mindez hiábavaló beszéd. Nálunk a gyakorlat az. hogy ha valaki nem miniszter, annak indítványai, kezdeményezései nem számítanak semmit, örülök, hogy a nanokban láttam, hogy ez nem általános. Neville Chamberlain angol pénzügyminiszter ugyanis, aki most miniszterelnök lett, beterjesztett egy javaslatot az utóbbi évek jövedelememelkedése •alánján kivetendő adóról.. Közben miniszterelnök lett és most, amikor látta, hogy a közvélemény visszautasítja azt a javaslatot, volt 'bátorsága javaslatát teljes egészében visszavonni. Nem hiszem, hogy emiatt valakinek a •szemében esett volna a ^tekintélye azzal, hogy a közvéleménv hangjára, a gazdasági élet észrevételeire hallgatott. Évtizedekre visszamenőleg a nagy Wekerle Sándor volt az egyetlen, akinél ez megtörténhetett, másra nem tudott visszaemlékezni. Amikor 30 évvel ezelőtt a jövedelmi adót tárgyaltuk, nála nem egyszer előfordult a pénzügyi bizottságban és,a plénumiban is, hogy meggyőződve annak helyességéről, amit az ellentáborból, vagy a saját táborából felhoztak, módosított a javaslaton. Ez sajnos itt reménytelen és ezért én is csak alkotmányos kötelességet teljesítve emlékezem ímeg ezekről a kérdésekről. Talán .szerénytelenség is, de megemlékezem ezek során egy indítványról, amelyet itt á Házban beadtam s amely it't porlad a Ház irattárában. Az indítvány gondolata — ezt mindig hangsúlyozom, nehogy szerzői elfogultsággal vádoljanak — nem tőlem, hanem báró Vay Miklós szembenülő t. képviselőtársamtól indult ki. Ebben az indítványban azt kértem, hogy hozzunk be kétféle adóprémiumot. Az egyik az, hogy ha valamely gazdaság az átlagosnál jóval magasabb munkabéreket fizet ki egy év•ben — én úgy precizíroztam. hogy ha a kataszteri tiszta jövedelem dupláját meghaladó munkabért folyósít egy évben, — akkor a többlet 30%-át kapja meg mint adóprémiumot. Természetesen számok itt nem 'határoznak; a gondolat határozna hogy munkaerőtöbfelet igénybevétele esetén az állam adjon prémiumot, ami sokkal olcsóbb volna, mint azok az áldozatok, amelyeket a munkanélküliség elhárítása címén hozunk. A másik része az indítványnak — és ez származik Vay Miklós bárótól — az, hogy a tatarozás! adókedvezményt hozzuk be a mezőgazdaság terén is. Kapjon adókedvezményt az, aki cselédlakásokat vagy istállókat épít, artézi kutat fúrat, vagy olyan dolgokat csinál, amelyek szociális és gazdasági szempontból egyaránt előnyösek, amelyek a munkanélküliséget, különösen a vidéki kisiparosság körében csökkentik. Itt ugyanis óriási a munkanélküliség, mert a vidéki iparosoknak nem használt a, tatarozási adókedvezmény, hanem csak a főváros iparosságának használt. Amint a tatarozási kedvezménynél a befektetett összeg 50 százalékát megtérítettük öt éven át tíz, százalékos részletekben az adóból való megtérítés alakjában, ugyanúgy csináljuk meg ezt SL-mezőgazdasági befektetséeknél is. (Helyeslés a baloldalon.) Beszélünk szociálpolitikáról. Amikor valóban az ország sok-sok gazdaságaiban nem úgy, mint Czermann képviselő úr elmondta, hogy két család lakik egy konyhában, hanem két család lakik ugyanabban a szobában és vannak olyan helyek is, ahol négy család lakik egvszoba-konyhában, akkor sopánkodunk és jajgafunk, de á stimulálásnak azt a módját, amely a tatarozási adókedvezménynél, a bu- f dapesti házépítésnél bevált, nem alkalmazzuk. Amikor -azt szeretnénk, ha intenzívebb mezőgazdálkodás folynék, — az intenzívebb gazdálkodás eszközei pedig az építkezések, a befektetések ós a beruházások — akkor miiért ne lehetne itt ugyanezt az adómentességi kedvezményt alkalmazni? Micsoda veszély lenne ebből? Az a veszély, hogy túlságos sok cselédlakást építenénk az országiban? Ez a veszély^ a mi cselédlákás-viszonyaink mellett nem áll fenn. (Fabínyi Tihamér pénzügyminiszter: A cselédlakás adómentes!) Nem arról van szó, t. pénzügyminiszter úr, hogy adómentes, hanem arról, hogy nem építenek cselédlakásokat. (Fabinvi Tihamér pénzügyminiszter: De nemlétező adóból nem engedhetek el!) T. pénzügyminiszter úr, az teljesen mindegy, hogy meIvik adóból méltóztatik elengedni. A tatarozásnál méltóztatott elengedni a befektetés 50 százalékát. A pénzügyminisztérium nem tudott utána számítani, hogy ha a tatarozott lakások adója több lesz, ebből fog pluszt elérni, mert hiszen ennek során ugyanannyi mas lakás ürül meg. Nem ez a lényeg! Ez a tatarozási kedvezmény is a német Papen-fele adójóváírások alapiján indult meg. Ezt Németországban még ma is alkalmazzák a mezőgazdasági beruházásoknál is, alkalmazzák Németországban és szociális téren ezzel 'természetesen egészen más eredményeket érnek el, mint amit nálunk elértek.