Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-223

170 Az országgyűlés kepviselőkázunak í vetésül felhozni bátorkodom, az, hogy ő adópolitikájában azzal a rendkívül fontos tényezővel, azzal a fegyverrel, amellyel befolyást tudna gyakorolni a munkanélküliség kérdésére és amely rendelkezésére áll az adópolitika meglelő, kezelésében, nem él és az adópolitika nincsen beállítva a munkanélküliség megszüntetésének, illetve enyhítésének rendkívül nagyjelentőségű gondolatába. , T. Ház! A pénzügyi bizottságban kértem a mélyen t. pénzügyminiszter urat arra, hogy a világ bármely országából származó statisztikai adatoknak felhasználásával, de a hazai tapasztalatok felhasználásával is jusson végre tudatára annak, hogy nem lehet a termelést könnyebben, biztonságosabban stimulálni, nem lehet a munkanélküliség ellen biztosabb fegyverrel dolgozni, mint ha adómérséklésekkei, adóprémiumokkal ösztönözzük bizonyos munkateljesítmények szaporítását. iLogy ne idegen példákra hivatkozzam, hivatkozom arra, amire Petrovácz Gyula t. képviselőtársam az előbb a pénzügyminiszter úr iránti jogos elismeréssel hivatkozott, a tatarozási adókedvezményre. Ez igen nagy összeget vesz igénybe, a pénzügyminiszter úr azt mondta, hogy 80 millió pengőt. Ismerve az ő — hogy úgy mondjam — játékait a számokkal, azt hiszem, hogy ez valamivel kevesebb volt, de mindenesetre nagy összeg volt. Én ma is azt mondom, hogy ha retrospektive nézzük a dolgokat, azt kell mondanunk, hogy Budapest ipari életének olyan nehéz korszakán segített keresztül jutni ez a tatarozási adókedvezmény, hogy ezt nem restelnie kell a pénzügyminiszter úrnak, hanem büszkének kell lennie, hogy ezt akkor keresztülvitte. Ebben meg is találjuk az igazolását az olyan politikának, amely nagy adóengedményekkel és nem beruházásokkal, tőkebefektetéssel és új bürokrácia létesítésével akar a gazdasági élet bajain segíteni. Azt mondottam a pénzügyi bizottságban, hogy itt van az egyik leglehetetlenebb adó, a cukoradó, amelynek terén kellene adó engedmények útján háromszoros hatást elérni: először a cukortermelést emelni és ezáltal előmozdítani a mezőgazdaságnak egy olyan termelési ágát, amely a legnagyobb munkaerőt veszi igénybe, amely tehát a legalkalmasabb abszorbeálni a munkanélküli tömegeket, azokat képes volna munkába állítani; másodszor elérnők azt, hogy annak a rettenetes antiszociális állapotnak, amely a cukorfogyasztás alacsony színvonala folytán előállott az országban, véget lehetne vetni — hiszen nálunk fejenként 10 kg az évi cukorfogyasztás, ugyanakkor, amikor hat kivételével a világ minden államában kétszer-háromszor magasabb a cukorfogyasztás, olyan országokban is magasabb, ahol nincs is cukortermelés, mint hálunk. Mi pedig ünnepeljük a eukorgyárosokat, a pénzügyminiszter úr itt a Házban ünnepli, hogy alamizsnaképen odadobtak a szegény népnek egynéhány vagon cukrot, ellenben tűrjük azt, hogy a lehetetlen magas cukoradóval, ami a munkanélküliség egyenes előidézője is, ezt az állapotot fenntartsák és nem teszünk semmit abból a célból, hogy a cukoradó mérséklése által ennek a szociális, higiénikus és közgazdasági szempontból egyaránt lehetetlen állapotnak végetvessünk. (Rakovszky Tibor: Dániában 46 fillér á cukor kilogramja!) A pénzügyminiszter úr a pénzügyi bizottságban azt válaszolta nekem, hogy a cukoradó leszállítása nem hozza magával a cukorrá, ülése 1937 június É-dn, szerdán, fogyasztás emelkedését. Kendelkezésére bocsátom majd a Frankfurter Zeitung által kiadott Wirtschafts Kurve című füzetet, amely nem számadatokkal, hanem grafikonokkal mutatja be, hogy mi az összefüggés a cukorfogyasztás és a cukor ára között. Ez a grafikon csodálatos világossággal mutatja ki. hogy amint a cukor ára emelkedik, úgy csökken a fogyasztás és viszont. De itt vannak az osztrákok. Ausztriában 1930—1937-ig a cukor kiskereskedelmi ára kilogrammonként 1.05 schillingről 1.32 schillingre emelkedett. A havi fogyasztási fejadag ugyanezen idő alatt csökkent 2.1 kliogrammról 1.4 kiiogranimra, az összes fogyasztás pedig 151 millió kilogrammról 114 millió kilogrammra. De hivatkozom egy másik osztrák statisztikai adatra is. Itt három csoportban 'ki van mutatva, hogy milyen adó, milyen ár mellett milyen a fogyasztás az országok egyes csoportjaiban. Ahol az ár márkában 90—1.40 között van, — idetartozik a mi országunk is — ott a fogyasztás 10 kilogramm alul van. A második csoportba tartozó országokban, ahol az ár 43—77 márka, a fogyasztás 20 és 30 kilogramm között van, a harmadik csoportba tartozó országokban pedig, ahol már csak 22—25 márka az ár, (Rakovszky Tibor: Boldog országok!) 30—55 kilogramm között van a fogyasztás. Ne adjuk tehát oda magunkat annak a rettenetes tévhitnek, hogy a kettő között nincs a legszorosabb összefüggés, holott teljesen biztos, hogy "amint leszállítjuk a cukor árát erről a rettenetes felsrófolt magaslatról, ugyanolyan mértékben fog eimelkelni nálunk is a cukorfogyasztás, (Rakovszky Tibor: Ki vannak éhezve!) emelkedni fog a szegény nép élelmezése, egészségügyi viszonyaink meg fognak javulni és a falusi munkanélküli mezőgazdasági munkások ezrei és ezrei, akik most szörnyűséges éhségükben a városok felé tódulnak, otthon fognak munkát és elhelyezést találni. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Nem tudom, hogy a végén nem az fog-e »bekövetkezni, hogy kisebb adókulcs, de nagyobb fo

;gyasztás mellett nagyobb lesz a euko>radó- , •bevétel, mint amekkora most. (Rakovszky Tibor: Ez valószínű!) Nem tudom megérteni, hogy a mélyen t. pénzügyminiszter úr, aki annyira reálisan gondolkozó ember, hogyan tűrheti el azt, hogy innen az országból más országokba 7—-10 filléres áron exportáljunk cukrot, (Rakovszky Tibor: Abszurdum!) ugyanakkor, amikor saját népünk annak ellenére, hogy erre az élelmicikkre rá van utalva, éhezik, azt nem kapja meg! A városokban mindenféle beruházást csinálunk azért, hogy munkát adjunk annak a népnek, amely otthon is megtalálná a maga egészséges munkafoglalkoztatását, ha nem üldöznék el egy ilyen produktív termelési ág köréből. Azt hiszem, hogy a pénzügyminiszter úr részéről az egész tisztán óvatosságból történik. Ez igen tiszteletreméltó indok. Sokkal jobb, ha ebből az indokból kifolyólag történik felelős állásban lévő részéről tévedés, mint ha az ellenkező okból történnék. De amikor a cukorra és egyéb cikkekre vonakozó összes statisztikai adatok azt bizonyítják, hogy a fogyasztás szoros összefüggésben van az árral, lehetetlennek tartom ennek az állapotnak a fenntartását. Nálunk is van erre vonatkozólag statisztika. A