Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-223

168 Àz országgyűlés képviselőházénak be a (köztartozást az egyetemlegesen kötelezettek közül, aki ott elsősorban érdekelt, akit elsősorban terheltek meg vele és ha azon nem lehet behajtani, csak akkor térjenek át .az egyetemlegesség következő tagjára, aki egyetemlegesen felelős. Ugyancsak az adókezelés körében vagyok bátor még egyszer és talán már harmadszor vagy negyedszer is felhívni a pénzügyminiszter úr figyelmét arra, hogy olyan adóíveket kérünk, amelyeken az a szegény parasztember el tud igazodni, (Drobni Lajos: Olyan nincs!) Semmi akadálya sincs annak, hogy az adókivetésnél fel legyen tüntetve, az adóívben, hogy milyen alapon, milyen százalékban vetették ki az adót. Semmi akadálya sincs annak, hogy a, kamatkiszámításnál bele legyen írva az adóívbe, hogy milyen Összegben, milyen százalékban vetették ki az adót és számították ki a kamatot, szóval azt a számolási műveletet, amelyet az 'adótisztviselők különben úgyis elvégeznek, magában az adóívben hajtsák végbe, hogy az a parasztember meg legyen nyugodva, hogy őt nem csapták be. A parasztember szívesen megfizeti az adót, csak gyanakvással fogadja, mert sok, de ha látja, hogy ilyen és ilyen alapon ennyit és ennyit vetettek ki, akkor megnyugszik és mégha fogcsikorgatva is, de kifizeti az adóját. Közérdek tehát és az államkincstár érdeke^ az, hogy az adóíveken tisztán és világosan látható legyen az adóalap, a százalék, annak kiszámítása, a kamat, a késedelem, szóval minden egyes tétel, amiből a közteher áll. A pénzügyminiszter úrnak bátor vagyok a figyelmébe ajánlani egy egészen kis dolgot, ami talán kissé humorosnak is fog feltűnni, de megint csak paraszti érdek. Én nem vagyok ugyan kártyás ember, de gyakran látom a falusi nép körében, hogy ők szívesen játsszák a maguk egyszerű falusi kártyajátékait, mert ma a falusi nép nem jut más szórakozáshoz, mint ahhoz, hogy a gazdakörökben, kaszinóban kártyával szórakozik, ezek a kártyák azonban ma olyanok, hogy az ember nem tuidja megkülönböztetni a kártyának sem az elejét, sem a hátulját, mert annyira piszkos és zsíros a kártya. Ennek pedig az az oka, hogy a magyar kártyára olyan magas illeték van kivetve, amelyet az emberek nem tudnak megfizetni és nem tudják beszerezni azt a játékkártyát. Én elismerem azt, hogy például a bridzsszalonokban használt luxuskártyákra magas illetéket lehet kivetni, azt tessék is megtenni, sőt emeljék fel ezeket az illetékeket, de tisztelettel kérem, hogy a falusi nép által használt magyar vagy helvét kártyát — vagy nem tudom milyen kártyának nevezik — méltóztassék vagy adómentesíteni, vagy pedig a legcsekélyebb adóval méltóztassék megróni. (Hertelendy Miklós: Vehetnek használt kártyát!) Végezetül, t. Képviselőház és t. pénzügyminiszter úr, a kisüst dolgát vagyok bátor felemlíteni. Ezt az általános vitában már sokszor megemlítették, én azonban csak azért hozom fel itt, mert abban az esetben, ha a szesztörvény és a bortörvény rendezése szóbakerül, akkor ebben a kisüsti kérdés rendezése feltétlenül benne legyen, még pedig olyan értelemben, hogy a falusi népnek azok a kisterményei, amelyek a kisüsti felfőzés által megmenthetők, az új rendezés során tényleg megmenthetők legyenek. Mivel mint előzetesen is voltam bátor kijelenteni, a kormányzat pénzügyi politikajá3. ülése 1937 június 2-án, szerdán, val nem értek egyet, a költségvetést nem fogadhatom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Éber Antal! Éber Antal: T. Képviselőházi Egy nagy francia pénzügyi tudós, Gaston Jéze mondotta, hogy a mai viszonyok közt, amikor az összes államok az államháztartás egyensúlyának kérdésével kell, hogy el légynek foglalva, a pénzügyminiszter cimét tulajdonképpen az államháztartás egyensúlyának minisztere címmel kellene felcserélni. Azt gondolom, hogy ebben az ötletben tényleg kifejezésre jut, hogy milyen rendkívüli nehézségekbe ütközik ma az államháztartás egyensúlyának fenntartása és valóban nem lehet elég elismeréssel illetni a pénzügyminiszter urat azért, hogy ilyen nehéz körülmények között az államháztartás egyensúlyát helyreállította, úgy, hogy a pénzpiacra nem kellett nyomást gyakorolnia hitel formájában való igénybevétele irányában és ezáltal elértük, hogy a valutánk vásárlóképessége valóban biztosítottnak és stabilnak tekinthető. Ezt mind előrebocsátom, mielőtt a bírálat hangján szólnék pénzügyi politikánkhoz. Teszem ezt azért, hogy kifejezésre juttassam, hogy a magam személyében úgy volnék és talán ezizei fejezem ki a legjobban lelki h.eái!íto'ttságomat a pénzügyminiszter úr működésével tízemben, hogy ha egy napon arról értesülnék, hogy ő otthagyja helyét, akkor Őszinte nagy aggodalommal volnék eltelve az ország sorsa iránt, rendkívül keservesen érezném azt a veszteséget, amely abból a szempontból ért bennünket, hogy valaki, aki olyan lelkiismeretesen kezelte a közpénzeket, mint ő, valaki, aki annyira tudatában volt az államháztartási egyensúly fenntartása fontosságának, mint ő, állását odahagyta. Ezt nem azért vagyok bátor előrebocsátani, mintha én ennek fejében a múltban kértem, vagy kaptam volna valamit, avagy a jövőben szándékom volna valamit is kérni, hanem azért, hogy ezzel mintegy megváltsam a jogot ahhoz, hogy méltóztassék objektívnek tekinteni, ha ezzel szemben bizonyos bírálatot vagyok bátor gyakorolni a pénzügyminiszter úr politikájával szemben. Az egyik dolog, amire az idő rövidsége által megadott töredékes formában leszek bátor csak észrevételeimet előterjeszteni és amit talán ennek a gyenge országnak pénzerej ével való bánásmódban túlzásnak kell tartanom, az, hogy amikor állandóan látjuk, hogy az államnak a Nemzeti Banknál a zsírószámlán óriási követelései feküsznek, a legutóbbi kimutatás szerint 196 millió pengő felsüdt a jegybanknál az állami zsírószámlán, ugyanakkor fenntartja az állam azokat a függő kölcsönöket, amelyeket annakidején — nem tudom, szükséges volt-e, vagy nem volt szükséges ezeket felvenni, ezt ma már felesleges tárgyalni — elmondhatjuk, szégyenletes formák között vett igénybe a kormány. Amikor .minden negyedévben kénytelen vagyok, mint földbirtokos, 30.000 pengőt zsirálni az állam részére és ezért minden negyedévben kapóik 15 pengő jutalékot, — ez most egy nyolcadával csökkent, kerek összegben beszélek — amikor tudom, hogy ugyanígy a pénzintézetek zsirálnak a pinceváltókat gyártó szövetkezetre, az úgynevezett Hisz.-re váltókat az állam részére és ezek a váltók a (pinceszövetkezeteken keresztül kerülnek azután a Nemzeti | Bankhoz és az állam mindezekért évről-évre