Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-223

löő Az országgyűlés képviselohazúnak tal a folyó évben is kiadott házadómentességről szóló rendelet bizonyos kikötéseket állapít meg ahhoz, hogy ez a kedvezmény igénybe vehető legyen. Ezek a kikötések sokban eltérnek az építkezési szabályzat kikötéseitől, amelyek adókedvezményben akarnak részesülni, az átlagnál jobb kivitelű és az átlagos építkezést meghaladó szilárdságú, felépítésükben, szerkezetükben és méreteikben is tökéletesen megfelelőek legyenek. Ez a törekvés tökéletesen helyes, egy hibája van azonban és ez az, hogy kizárólag a város belső területeire szorítkozik, kizárólag ott lehet ezeknek a, kedvezményeknek igénybevételével építeni, ahol luxusabb kivitelű, vagy gazdagabb kivitelű lakások építésével rentábilissá válik. A városok belső területén és a városok villaraj on jaibian, ahol a telek drága, nem lehet olcsó bérű lakásokat építeni, Budapestnek pedig ma rendkívül nagy hiánya van olcsó hjérű lakásokban. Ezeknek természetszerű építési helyei a perifériák és azok a külső városrészek, amelyek más módon nem juthatnak építkezéshez, mint csak úgy, ha ezt az olcsó bérű lakásépítési akciót is előkészítik. Világos dolog, hogy ott, ahol a belső területen bontás által elvesztett értékeket kell új építéssel pótolni, a tőke az elvesztett hozamot is iparkodik bepótolni azzial, hogy az előzőnél magasabb, az előzőnél gazdagabb és lnxusabb kivitelű épületeket épít. Ezáltal létrejön a lakástermelés, de nem jön létre az az olcsó bérű lakástermelés, amelyre pedig rendkívül nagy szükség volna. Csak egyetlen jellemző dolgot mondok. Ez a házadómentességi kedvezmény csak akkor nyer alkalmazást, ha például a kétszobás lakáshoz fürdőszobát is építenek, Budapesten pedig, különösen a munkásságnak és a kispénzű embereknek egy igen nagy rétege van, amelynek kellene lakás, anélkül, hogy fürdőszobája lenne. Abban a rendelettervezetben, amelyet a pénzügyminiszter úr a rendelet kibocsátása előtt a szakköröknek megküldött, volt egy pont, amelyet a rendeletben azután sajnálatosan hiába kerestünk. Ebben a negyedik pontban 30 évi teljes adómentességet proponált a miniszter úr azoknak az övezeteknek közművekkel ellátott részein olyan munkásházakra, amelyek legalább húsz lakást tartalmaznak; és ahol minden lakás egy konyhából, egy szobából, egy hálókamrából, egy W. C-ből és egy zuhanyozó kamrából áll, továbbá ahol minden tíz lakás részére egy közös fürdőszoba létesül stb. Végtelenül sajnálom, illetve sajnáljuk a főváros részéről, hogy ez a rendelkezés kimaradt a rendeletből. Én nem szeretem azt a szót használni, hogy »munkáslakás«, ehelyett inkább azt a szót használom, hogy »olcsó bérű lakás«, mert az egyszobakonyhás lakásban sokszor nem munkások laknak és szeretném, ha a munkások is kétszobás lakásokban lakhatnának. Tehát én nem a »munkáslakás«, hanem az »olcsó bérű lakás« kifejezést használom és azt mondom, hogy igenis hiba az, hogy nincsen* meg ebben a rendeletben az a kedvezmény, amely olcsó bérű lakások építésére serkentené az építtetőket. Én tehát az adókedvezmény mértékét ki szeretném terjeszteni ezekre a lakásokra is és ezen a téren utalok a székesfővárosnak a pénzügyminiszter úrhoz intézett arra a felterjesztésére^ amelyben a székesfőváros — természetesen a mi ottani sürgetésünkkel kapcsolatosan — szintén sürgeti a pénzügyminiszter urat, hogy olyan helyeken, ahol ilyen kisbérű laká223. ülése 1937 június 2-an, szerdait. sok építésére alkalmas telkek vannak, ahol ilyen olcsóbérű lakások építésére megfelelő rayon van a város perifériáin, a gyárvidékeken, a gyárak közelében, olyan helyeken, ahol egészséges, megfelelő lakásokat lehetne építeni, járuljon hozzá a pénzügyminiszter úr ahhoz, hogy ilyen kedvezmény adassék olyan lakásoK építésére is, amelyek nem luxuslakások, hanem egyszoba-konyhás lakások. Én nem bánom, ha benne is lesz a rendelkezésben, hogy tíz lakásonkint egy fürdőszobának kell lennie, hogy ezzel a higiéniát szolgáljuk, én nem bánom, ha egy elkülönített hálófülkét is kíván a miniszter úr, hogy ezzel is a higiéniát szolgáljuk, de — mondom — azt kérem, hogy legyen egy olyan adókedvezmény is, amely nemcsak a belső területek luxuslakásaira szól, hanem munikáslakások, illetve olcsóbérű lakások létesítésére is nyújt lehetőséget. Az a kedvezmény, amely most ezekre szól, — a 15 éves általános kedvezmény — nem halthat serkentőleg azokra, akik ilyen házakat akarnak építeni, már pedig ma a székesfőváros abban a helyzetben van, hogy a kilakoltatott emberek számára szükséglakáspótlásról kénytelen több mint ezer egyszoba-konyhás lakást kibérelni és ezeket elvonni a magánforgalomtól, úgyhogy a lakástkereső magánközönségnek e pillanatban ezer lakással kevesebb választéka van emiatt, hogy szükséglakásként használja fel a székesfőváros az egyszoba-konyhás lakásokat. A székesfőváros nem tudja utolérni a szükségletet a szükséglakások építésében. Minden esztendőben százával kénytelen szükséglakásokat építeni, mert ma már szükséglakásokat nemcsak azok vesznek igénybe, akik tényleg kereset nélkül vannak és akiket kilakoltattak, hanem a szükséglakás hova-tovább állandó lakás Jelleggel bír, mertt olyan olcsóbérű lakást más formában máshol kapni nem lehet, már pedig kötelessége a közületnek és így a székesfővárosnak is visszaadni ezeket a szükséglakásokat azok részére, akiknek tényleg nincs keresetük és akik tényleg rászorultak a szükséglakásra; Tehát tulajdonképpen fel kellene szabadítani minél sürgősebben azt az ezer kislakást, amelyet most szükséglakásnak használnak és meg kellene szüntetni a szükséglakásépítést, mint olyan remédiumot, amely csak rendkívüli esetekben vehető igénybe, mert különben olyan terhek zúdulnak úgy az államra, minit a fővárosra, amelyeket hova-tovább egyik sem lesz képes elviselni. Ezért volna tehát szükség főként arra, hogy a pénzügyminiszter úr az ő igen helyes és igen nobilisán megállapított rendelkezéseit erre a körre is kiterjessze és hogy a pénzügyiminiszter úr az eredeti tervezetnek 4. pontjában általa elgondolt kedvezményt pótrendeletben vagy utólagos rendeletben kiterjessze az esetleg még jelentkezőkre. Enélkül hamar odasüllyednének, hogy a székesfőváros területéről kénytelenek a kisemberek a perifériákra kiszorulni és ezáltal Budapest területének tulajdonképpeni lakossága igen nagy részben Pest környékén egészségtelen és sokszor rendezetlen viszonyok között, azonkívül állami barakktelepeken és olyan nyomortanyákon kénytelen élni, amelyek megszüntetése elsősorban a kormányzat feladata volna. T. Képviselőház! Azoknak, akik a főváros területlén keresik kenyerüket, legyenek bánmilyen egyszerű emberek, igényük van t arra, hogy a fővárosban ilyen olcsóbérű lakásokat kaphassanak. Igényük; van arra, hogy necsak