Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-223

152 Az országgyűlés képviselÖházwnak mány rájuk tukmálta a nagy kontingenst!) Leszek bátor erre azonnal válaszolni. Mai felszólalásomra a tulajdonképpeni, lökést Károlyi Viktor gr ói' t. képviselőtársam (Dinnyés Lajos: Párttestvér!) szolgáltatta, aki beszéde keretében a kérdés historiJmmára tért ki elsősorban. T. képviselőtársam olybá állította be .a kérdés historikumát, mintha az általa hivatkozott 1888 : XXIV. és 1899 : XII. tcikkek kimondották volna, hogy csak a mezőgazdasági szeszfőzdék részesülhetnek kontingensben, és ezekkel ellentétben levőnek állítja be a Hegedüs-féle,, 1921. évi törvényt, arra hivatkozva, hogy ezzel az ipari szeszgyárak jogtalan előnyhöz, mint ahogyan ő magát kifijezte: nemzeti ajándékhoz jutottak. Ez a beállítás élénk ellentétben áll éppen az általa hivatkozott törvényekkel, amelyekbe intencióként belemagyarázta az ipari szeszgyárak fokozatos megszüntetésének állítólagos szándékát. Mielőtt ennek a nemzeti ajándéknak kérdésére rátérnék, .bátor vagyok megemlíteni, hogy a Károlyi Viktor gróf t. képviselőtársam által hivatkozott törvényekben (Dinnyés Lajos: Párttestvér! — Drozdy Győző: Gazdasági kérdés ez, nem pártkérdés! — Dinnyés Lajos: Dehogy is nem pártkérdés! — Drozdy Győző: Ott is vannak szeszesek! — Kun Béla: Itt nincsenek szeszesek! — Vázsonyi János: Nem lehet hideget és meleget fújni egy .száj hói! — Csoór Lajos: Az ipari kartelleket véded, Győzői) vagy azok indokolásában arról, amit ő mondott, — hogy tudniillik csak a mezőgazdasági szeszgyáraknak van kontingens biztosítva és hogy fokozatosan megváltandók az ipari szeszgyárak a mezőgazdasági t szeszgyárak javára — e\gy árva szó sincs és igen hálás volnék Károlyi Viktor gróf t. képviselőtársamnak, ha ő törvényhozói felelőssége tudatában szíves volna nekem megmutatni, hogy hol szerepelnek ezek a dolgok? A rend kedvéért megemlítem azt, hogy ebben a törvényben és még az 1908. évi törvényben is szó van kontingensmegváltásokról, amely kontingensmegváltások azonban úgy az akkor megvolt ipari szeszgyáraktól, mint az akkor megvolt. mezőgazdasági szeszgyáraktól eszközöltetett, még pedig abból a célból, hogy új mezőgazdasági szeszgyárak létesüljenek azokon a kopár nemzetiségi vidékeken, amelyek csak burgonyatermelés útján voltak hasznosíthatók. Ez igen helyes törekvés volt az akkori kormányok részéről, hogy azonban ezen kontingenismegváltásoknak a mérve és egyéb körülményei milyenek voltak, szemben Károlyi Viktor gróf t. képviselőtársam beállításával, arra élénken rámutat ezeknek a törvénycikkeknek, elsősorban az 1908. évi törvénynek az indokolása, amely szószerint a következőket mondja egyhelyütt (olvassa): »Az ipari szeszfőzdék kontingensének ilyen rendeltetéssel való apasztásánál azonban szintén csak bizonyos határig lehet elmenni« — szószerint idézek <— »és ez a határ ott van megvonva, amelyen ha túlmegyünk, az ipari szeszfőzdék felállítása lehetetlenítve^ van.» Tehát fennállásukat a törvény szükségesnek tartja! Folytatólag ezt mondja az indokolás (olvassa): »Ez a javaslat az ipari szeszfőzdék kontingensét tényleg csak alig számottevő mennyiséggel kívánja az érdekeltek által javasolt mértéken felül apasztani és az exportkontingens-termelési lehetőségek folytán mondhatni azt, hogy nz ipari szeszfőzdék kontingensének ezen apasztása ezen szeszfőzdék üzemi terjedelmét lénye22$. ülése 1Û37 június 2-án

} szerdán. gesen nem fogja szűkebb határok közé szorítani. Szükségesnek tartom, hogy ebben a keretben ipari szesztermelésünk továbbra is fennmaradjon, mert szintén mezőgazdasági érdeket szolgálunk vele.« Tovább ezt mondja az indokolás (olvassa): »Azok a szempontok, amelyek megokolják, hogy a mezőgazdasági főzdék szaporítása céljából az ipari szeszfőzdék kontingensének egy része elvonassék, egyúttal megokolják azt is, hogy ugyanerre a célra a mezőgazdasági szeszfőzdéktől is, úgy, mint eddig volt, kontingensüknek egy része elvonassék. (Csoór Lajos: Azóta már volt háború meg Trianon!) De éppen így hivatkozhatom a Károlyi Viktor gróf által említett 1888 : XXIV. tc-rc is, (Vázsonyi János: Mi a Nep. álláspontja: a Fellneré, vagy a Károlyié? — Egy hang a középen: Óliberális álláspont ez! — Zaj. — Elnökcsenget.) erre az alaptörvényre, amelyről Károlyi Viktor gróf kijelentette, hogy e szerint csak a mezőgazdasági szeszfőzdék kaphattak kontingenst. Ennek az 1888 : XXIV

: tc.-nek indokolásából vagyok bátor idézni (olvassa): »ítészemről tehát nálunk is a szeszfogyasztás nagyobbmérvű megadóztatását és ezzel kapcsolatban olyan intézkedések megtételét tartom szükségesnek, amelyektől úgy a mezőgazdasági, mint a gyári szeszipar érdekeinek előmozdítása és állandó biztosítása várható.« (Kun Béla: Félszázad múlva a mezőgazdasági szeszipar agyon van csapva!) Hogyan lehet ebbe belemagyarázni az ipari gyárak megszüntetésének intencióját í T. Ház! Mint az előbb idézett indokolásból méltóztatott látni, a háború előttig, 1914-ig a szesz-törvényhozás a kontingens- és exkontingens-alapon épült fel, ami úgy volt értendő, hogy a kontingens egy kedvezményes adótétel mellett kifőzhető szeszmennyiség volt, amelyen túl határtalan mennyiségben lehetett exkontingenst termelni, sőt a törvényjavaslatok indokolása egyenesen rámutat ezekre a lehetőségekre, mint amelyek alkalmasak a kontingensmegváltásból az ipari gyárakra háramló hátrányok ellensúlyozására. (Az elnöki széket Tahy László foglalja el.) a Ezzel szemben a keret, amely fogalommal először a Teleszky-féle kerettörvényjavaslatban találkozunk, amelyre Károlyi Viktor gróf t. képvieelőtárstam tegnap szintén volt szíves hivatkozni, a termelés felső határát jelenti, amelyen túl egy liter szeszt sem szabad termelni. Nyilvánvaló tehát, hogy a keretbe való szorítás igen lényeges korlátozása az üzemeknek, szemben a régebbi kontingens-állapottal. Az 1914-es Teleszky-féle kerettörvényiavaslatniak az az intézkedése, hogy a keretbe szorítással kapcsolatban az ipari szeszgyárakat mentesíti a korábbi kontingens-megváltások alól, világosan igazolja, hogy szakszerű szempontból milyen súlyos korlátozásnak tekintették a keretbe való szorítást, szemben a korábbi állapottal. (Csoór Lajos: De az intenció mégis a megváltás volt. — Zaj a baloldalon. — Kun Béla: ötven évig!) A hisztorikumra hivatkoznom kell, mert Károlyi t. képviselőtársam is erre hivatkozott. Eögtön rátérek a jelenlegi állapotra is. (Zaj a baloldalon.) Azt mondja a Teleszjky-féle kerettörvényjavaslat indokolása,, »hogy az ipari szeszfőzdék kiszállításának és így közvetve termelésének e korlátozásával szemben«, vagyis a keretbe való szorítással szemben, »e szeszfőzdéknek meg-