Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-223

Az országgyűlés képviselőházénak 2 felelő keretekben való fennállását biztosítja a javaslat azzal, bogy kimondja, hogy az ipari szeszfőzdék meglévő kontingensei csonkítatlanul fentartandók a jövőben is és ennek megfelelően a jövőre nézve mentesíti őket a korábbi kontingens-elvonások alól«. Mentesíti pedig lázért, — ismét szószerint idézek — »hogy az ipari szesztermelésnek is biztosíttass ék az a keret, amely jelenlegi terjedelmének figyelembevételével jogos igényének megfelel és hogy azok — megint szószerint idézek — az ipari szeszfőzdék, amelyek már a jelenlegi kontingentálási rendszer kezdete óta állanak fenn, birtokállományukban megvédelmeztessenek«. Ezt az intézkedést tartotta szükségesnek ez a kerettörvényjavaslat akkor, amikor az ipari szeszgyártás addigi 300.000 hektoliteres évi termelését — értem alatta a mai Magyarországon lévő ipari szeszgyárak termelését -— 227.000 hektoliteres (keretre redukálja, amely 227.000 hektoliteres keret körülbelül háromszorosa annak a keretnek, amelyet az ipari szeszgyárak a Hegedüs-féle törvény alapján kaptak. Ezek után áttérek a Hegedüs-féle 1921-es törvényben az ipari szeszgyárakínak juttatott úgynevezett nemzeti ajándék kérdésére (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) és most már közeledem az aktuálisabb állapot felé, hiszen a jelenlegi időpontban is ez a törvény van életben. Ebben a törvényben az ipari szeszgyárak 80.000 hektoliteres keretet kaptak, — ismételten hangsúlyozom, hogy ez a keret nem tévesztendő össze a korábbi kontingens-forgalommal — és előállott az az állapot, hogy az 1914. év előtti 300.000 hektoliteres termelésükkel szemben (Csoór Lajos: Akkor Nagy-Magyarország volt!) 30.000 hektolitert termelhettek, vagyis korlátoz' íattak korábbi termelésüknek 27%-ára ugyanakkor, amikor a mezőgazdasági szeszgyárak, amelyek a vélt sérelmeket állítólag elszenvedték, 16%-os korlátozást szenvedtek, amely korlátozás azonban az úgynevezett pótkeretek formájában minden évben nemcsak hogy megtérült, (Csoór Lajos: Megkapták az ipariak is!) hanem 1921 óta úgyszólván nem volt év, amelyben a mezőgazdasági szeszgyárak átlagban ne termeltek volna annyit, minta háborúeltőtiévben, sőt többet termeltek megfelelő árak mel lett (Csoór Lajos: Hát ez nem felel meg! Ez nem áll!) Ugyanakkor az ipari szeszgyárak termelésük 73%-os korlátozása mellett termelésük 27%-ra korlátoztattak és a pótkerettel együtt sem jutottak tovább sohasem, mint békebeli termelésük 35%-áig. (Kun Béla: így is 4^-5 millió pengő hasznuk volt!) Négy-ötmillió pengő brutto bevételük volt, t. képviselőtársam az ipari szeszgyáraknak; rögtön erre is rátérek.^ A háború előtt a mai Magyarország mező gazdasági és ipari szeszgyárai között a termelés megoszlása 40:60 arányú volt az iparj szeszgyárak javára, vagyis az összes szesz 60%-át termelték az ipari szeszgyárak és 40%-át az akkori mezőgazdasági szeszgyárak. A Hegedüs-féle törvény alapján 66%%-ot termelnek az egész mennyiségből a mezőgazdasági szeszgyárak és 33V3%-ot az ipari szeszgyárak, (Zaj a baloldalon.) ami ugyancsak illusztrálja azt, hogy ez a törvény milyen radikális módon nyúlt bele az ipari szeszgyárak életébe és ter melési lehetőségeibe.. És ha még egy döntő szám szükséges, legyen szabad Kun Béla t. képviselőtársam szíves figyelmébe ajánlanom, (Kun Béla: Halljuk!) hogy a mai ipari szeszgyárak 1914. előtti termelésének évi ellenértéke 18 millió pengő volt, mai termelésük bruttó ellenértéke pedig í. ülése 1937 június 2-án, szerdán. ÍM 5—5 Vi millió pengő körül van. Hogy hogyan lehet nemzeti ajándékról beszélni akkor, amikor ezek az általam felsorolt száraz, rideg számok és tények ezt a képet mutatják, azt nem tudom megérteni. (Kun Béla: Miért van, hogy a miniszter úr mégis szesztörvényt hoz,, amelyben a Sanyarú Vendel szerepet viszik... — Zaj.) Ezeket az előzményeket két szempontból kellett ismertetnem. Először azért, hogy megcáfoljam a »nemzeti ajándék« tetszetős beállítását, másodszor, hogy megcáfoljam azt, mintha a múlt törvényhozásnak az ipari szeszgyárak fokozatos megszüntetése lett volna" a célja. Ügy gondolom, hogy az, idézett törvényjavaslati indokolások (Csoór Lajos: Nem cáfolták meg!) ebben a tekintetben kellő felvilágosítással szolgálnak, pedig ez a két cím volt az, amely alatt Károlyi Viktor gróf t. képviselőtársam tegnapi beszédében az ipari szeszgyárak keretének részben ellenérték nélküli elvétfelét, azaz — mondjuk magyarul — elkobzását követelte, amit a, magántulajdon szempontjából már mint precedenst is rendkívül aggályosnak tartok. (Zaj és ellenmondások a baloldalon.) — Gr. Festetics Domonkos; Szociális rendszabály útján! — Vázsomyi János: Eiz a Nep. programmja?) Ezt követelte, méltóztassék megnézni. .(Mozgás.), Másrészt követelte a képviselő úr a megimv radó keret részbeni megváltását a mezőgazdasági szeszgyárak javára. (Vázsonyi János: Mi a Nep. programmja? Károlyi vagy Felmer ? — Zaj.) Amiket én felsorolok, azok rideg számok, és tények, s nekem,, őszintén megvallva, az az érzésem, (Zaj. — Hulljuk! Halljuk!) hogy ezt a kérdést alaposan aligha sokan tanulmányozták, inkább kiigazították a hlstorikumot azért, hogy saját érdeküket szolgáló cél • érdekében érvként használhassák fel. (Dinnyés Lajos: Testvérharc!) A cél ugyanis nem vitás, a cél az egyoldalú érdekeket ebben az. esetben a mezőgazdasági szeszfőzdék helyzetét megjavítani. (Kun Béla: Ez felel meg az agrár ország érdekének!) Ezért a historikumot argumentumként kívánják beállítani, ez a beállítás azonban a múlt törvényhozási intencióknak nem felel meg. (Kun Béla: Szóval a szegény ipari szeszesek még tönkremennek! Ráfizetésből élnek! — Gr. Festetics Domonkos: • Gyűjtést rendezünk nekik! — Moegás.) . T. Ház! Legyen szabad ezzel kapcsolatban egy talán nem általánosan ismert tényre hívnom fel a figyelmet, amikor a kérdés historikumának ismertetése után a jelenlegi helyzetre vagyok bátor rátérni. (Dinnyés Lajos: Halljuk!) Talán nem általánosan tudott tényt mondok akkor, ha közlöm, hogy az Ipari szeszgyáraknak lezidőszerint körülbelül 2000 kis cukorrépatermelőjük van, körülbelül 90—95 községben. (Dinnyés Lajos: Ez nem érdem!) Ezeknek száma folyton szaporodik és hiszem, hogy rövidesen a 3000—4000-et is el fogja érni, ezenfelül pedig további körülbelül félmillió métermázsa mennyiségű cukorrépát, tenát a mezőgazdasági szeszgyárakkal azonos anyagot.dolgoznak fel évenkint ezek a gyárak. Nëm hi-, szem, hogy Dinnyés Lajos t,; képviselőtársam ne értékelné kellőképpen azt, bogy kisembereknek jut ezen a réven igen nagy ^termelési lehetőség. (Dinnyés Lajos: Ez nem érdemig— Drozdy Győző: Ott vannak a kis répatermelők ! — Zaj. — Elnök csenget.) Az adatokra , vonatkozólag előrebocsátom, hogy a legnagyobb készséggel fogok minden 21*